The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

11.-Round Cube

-Nagyon. Mintha... mintha elvittek volna belőlem egy darabot, amit nem kapok vissza.-próbáltam érthetően megfogalmazni, hogy mit érzek.

-Ha Gemma tűnt volna el, vagy nem jelentkezne, én is így éreznék. Ez normális a testvérek között.-pillantott rám-Ne haragudj, nem akartalak elszomorítani.-mondta. Megráztam a fejem.

-Nem tetted.-mosolyodtam el, majd felálltam és elé sétáltam. Elvettem tőle a képet és megnéztem-Biztos, hogy van valami amiatt nem hív, ír, vagy jön haza. Lehet egy lány van a dologban.-kuncogtam fel gyengén. Harry is elmosolyodott.

-Igen, biztosan.-mondta, és ismét a szekrényemre vezette tekintetét-Naplót írsz?-vett le egy számomra nagyon is értékes könyvet. Szemeim kitágultak, mikor kinyitotta.

-Hé!-kaptam ki kezéből-Ez személyes dolog!-szóltam rá, bár ajkai mosolyogtak.

-Szóval igen.-szűrte le reakciómból. Megrántottam a vállam.

-Nem baj, ha gyerekes, nem érdekel.-ingattam fejem-Sőt, az sem ha kinevetsz emiatt.-öleltem magamhoz, a könyvet. Megrázta fejét.

-Nem tennék ilyet. Sokan csinálják ezt, és egyáltalán nem nevetséges. A nővérem is irogat hasonló dolgokat.-mosolygott, és tovább nézegetett. Az ágyamhoz sétáltam, és betettem a párnám alá a naplót. Visszaültem a helyemre, és tovább csináltam volna a feladatokat, ha Harry nem tesz fel még egy kérdést-Amúgy ki az az Emerald?-kérdezett valamit, amit soha nem gondoltam volna, hogy fogok hallani az Ő szájából. Szemeim nagyra nyíltak, és rá pillantottam.

-Hogy érted ezt?-kérdeztem, és zavaromban fülem mögé tűrtem egy kósza tincset.

-Mikor kinyitottam a naplót, ezen a néven akadt meg a szemem, ennyi. Gondoltam beavatsz.-rántott vállat. Nagyot nyeltem.

-E... egy barátom.-válaszoltam. Mondhatom ezt nem? Végül is, nem ölt meg. Akkor a barátom nem? Igen... határozottan mondhatom ezt. Rám vezette tekintetét.

-Oh, értem.-mondta. Ismét beállt köztünk a csend, de nem tudtam kiverni a fejemből a kérdését. Miért érdekelte? Vagy egyáltalán miért tette fel? Jó... az Emerald név nem szokványos, vagyis, még jó hogy nem az, hisz én találtam ki. De... akkor is.

Egy nagyot ásítottam. Harry felnevetett.

-Most mi az? Nem lehet már ásítani sem?-kuncogtam. Megrántotta a vállát.

-De, de lehet.-nevetett fel. Mély, rekedtes hangja miatt a hideg végigfutott tarkómon, és ez jó érzéssel töltött el, majd hamarosan visszatért a már megszokott bizsergés amit a közelében, és Emerald közelében éreztem. De miért volt ez? Miért éreztem mindkettejük közelében?-Nagy gond lenne, ha itt maradnék éjszakára?-kérdezte, és lebiggyesztette alsó ajkát. Pulzusom megnőtt erre a kérdésre, és úgy éreztem kiugrik a szívem a helyéről. Itt akar velem maradni? Éjjel? Miért?

Megrántottam vállam.

-Ha szeretnél.-próbáltam lazán kezelni a helyzetet, és nyugodt maradni... de ez sehogy sem sikerült. Mi az hogy itt akar velem maradni?!

Bólintott.

Felálltam a helyemről, és eltettem a matematika könyvet, s a szekrényhez sétáltam.

-A mosdó ott van.-intettem a fehér ajtó felé-Itt pedig tiszta ruhák és törölköző.-nyújtottam át neki, a szekrényből kivett darabokat. Most örültem igazán egy fiú testvérnek.

-Köszönöm-mondta és ellépkedett mellettem. Hallottam a víz csobogását, és ez egy kis megnyugvással töltött el. Miért akar velem maradni? Azért amit mondtam neki nemrég? Azért mert tudja, hogy a szüleim semmi kép sem egy szentek? Mert hasonlítunk? Mert hasonló gondokkal és gondolatokkal küzdünk? Miért? Miért akar megvédeni? Miért akar egyáltalán a közelemben lenni?

Az ágyhoz sétáltam, és bedőltem, magamra húztam a takarót, és lehunytam szemeim. Ám képtelen voltam aludni. Képtelen, hisz a tudat, hogy egy fiú... egy számomra cseppet sem közömbös fiú volt a fürdőszobámban, kiakasztott. Nagyon... és ezért lehetetlen volt, hogy aludni tudjak. Pár perc elteltével, meghallottam ahogy kilépett a fürdőből. Próbáltam alvást színlelni, de biztos voltam benne, hogy halványan, de mosolyogtam. Befeküdt mellém, de neki sajnos nem jutott takaró, én pedig magamban nevettem rajta. Pár percig még csukott szemekkel maradtam, de utána muszáj voltam kinyitni, hisz tekintete szinte lyukat égetett bőrömben.

-Érzem ahogy nézel.-nyitottam fel egyik pillám. Gyönyörű smaragdzöld tekintetével találtam szemben magam.

-Fázom.-szólt halkan.

-Negyven fokos a testhőmérsékleted, nem hinném, hogy fázol.-ingattam meg fejem.

-Pedig jobb ha elhiszed.-láttam ahogy libabőrös lett karja, ezért nagy mártír sóhaj közben, felnyitottam takaróm oldalát. Közelebb jött hozzám, az én szívem pedig egyre gyorsabban dobogott mellkasomban. Lábunk összesimult, úgy ahogy felsőtestünk is. Egymás szemeibe bámultunk, és egyre erősebben éreztem a bizsergés tarkómon. Nagyot nyeltem, és lehunytam szemem, hogy még véletlenül se találkozzak domináns tekintetével.

-Ez egy olcsó trükk volt.-súgtam mindentudóan. Halkan felkuncogott.

-Tudom.-zümmögte. Éreztem teste erős hőjét, ettől pedig jobban összehúztam magam-Jó éjt Rose.-szólt csendesen.

-Neked is.-leheltem. Majd hagytam, hogy elragadjon az álom.

Az éjszaka folyamán, éreztem, ahogy körém csavarta izmos karjait, és ahogy teste hozzám ért, a forróságot, ami belőle áradt. Megnyugtatott ez, és emiatt tudtam végre normálisan aludni. Persze... azt nem hittem volna, hogy ez egy lépcsőfok és egy fordulókocka lesz a kapcsolatunkban...