Fotós meló {C.D.}

27.resz

Hajnalba keltem kb fél hatkörül. Hogy miért? Szerintem elég egy értelmű. Rémálmom volt. Nem nem vagyok dilis vagy ilyenek csak olyan trauma ért, amin elég nehez tudom túl tenni magam. Pedig magyon igyekszek tényleg. De na már az is haladás, hogy nem jön elő minden este. De ez is csak mostanábba pár hete.
Kikeltem az ágyból és elhúztam a függönyt a terasz elől majd kiléptem a reggeli Barcelonába. Miután kicsodáltam magam és egy kis friss levegőtől felfrisültem ugy döntöttem megfürdők. Igy a fürdőszobámba tele engedtem a kádat melegvízzel, bekapcsoltam a hangszoróm és elindítottam a kedvenc zenéimet, majd be ültem a kellemes meleg vízbe. Azon agyaltam vajon milyen idő lesz ma és arra jutottam biztosan nagyon meleg lesz igy szoknyát fogok ma venni. Valami színeset. Fèl oráig áztattam magam és mikor meguntam leengedtem a vízet megtörölköztem és felhúztam tiszta fehérneműimet, majd kiléptem a böröndöm elé, hogy kiválaszam a mai szettem. Végül e mellet döntöttem.

A ruha mellé a fekete enyhén magasított szandámat vettem fel. Hajamat kiengettem és a végeit enyhén begöndörítettem. Nem nem randira készülök csak korán keltem és valahogy elkell üssem az időt.
Miután elkészültem elővettem egy barna váltáskát és átpakoltam a hátizsákomból. Mikor az óra 7-et ütöt kiléptem a hotel folyosojára és elindultam a partra. Ugyanis még 10-ig nagyon sok van. Igen ma 10kor van a gyülekező a halba és megyünk feltérképezni a felépő helyszínt. Ugyhogy elindultam a partra képeket csinálni és leülni reggelizni. Miután megörökítettem Barcelona partjait találtam egy kávézot és beültem. Rendeltem egy karamelás lattét és egy szelet csupa csoki sütit majd leültem a teraszon, ahol elkeztem fogyaztani a reggelim és a kavém. Meg kell mondjam csuda jó volt mind kettő. Mikor már kezdtem egyedül unni magam arra jutottam valakit fel hívok. Barátnőmet Lárát nem akkartam zavarni, ugyanis szegénynek mostanság rengeteg munkája van és sokáig dolgozik igy végül arra jutottam felhívom az ausztrál fiúkat, elöször Asht probáltam hívni de csak a hangrögzítő jött be igy hagytam neki egy üzenetet. Michelt és Camlumot meg se probáltam hisz  ismertem már őket annyira, hogy tudjam nem alszanak együt telefonjaikkal igy hiába is hívnám őket nem vennék fel. Végül beütöttem Luke számát és megvártam míg kicsöng. Mikor kicsöngöt tudtam nyert ügyem van. Pár csengés után fel is vette és beleszólt.
- Cathlyn mond, hogy nincs semi baj.
- Hey! Csak azért kéne hívjalak ha valami bajom van?
- Nem csak itt még este van.
- Tudom csak kicsit egyedül vagyok és már probáltam a többieket hívni de csak te vetted fel.- mondom neki bünbánattal a hangomba, hogy felkőltőttem.
- Jól van kislány. Semi baj. Haljuk inkább miujság veled? Hogy megy sorod?
- Luke velem csak annyi ujság, hogy Los Angelesbe élek és megismertem pár jó arcot meg van végre fotós munkàm.- kezdek el áhítozni neki.
- Jaj nagyon örülök neked, végre kezd egyenesbe jöni az életed azok után- és itt elhalkul a hangja. Igen nálunk ez kissé kinos téma. A fiúk voltak azok akik átsegítettek az egészen, mindig melletem voltak és probálták a sebeimet ápolgatni. Ezért örökre az adósuk leszek.
- Hemm- igen ezt a becenevet tőlem kalpta- hogy tudnám megköszöni?
- Cath csak lássalak újra szívből nevetni az nekünk elég.-
- Köszönöm- majd elhalgatok és gyorsan folytattom- na jó elég a nyálból inkább énis haljak valami storyt.
- Na jó, mint tudod most ezerrel koncertezünk. És ez kb minden időnket lefoglaja. De jó hír aszem Calum becsajozott, még nekünk se mondta vagy mutatta be de szerintünk valami nem megrögzült fannal talizgat.
- Uhh. De jó. Énis meg akkaron majd ismerni - mondom és tényleg örülök Calumnak- Hallod Hemm üzenem neki ,, Sokáig!"
- Át adom. De várj veled semi nincs? Pasik terén.
- Nem velem! Semi! Tudod én magányos farkas vagyok.
- Igen persze na mondjad csak a hangod mindent elárúl.
- Nem Luke tényleg nincs semi.
- Ja ja persze én meg most jöttem le a plafonról.
- Figyelj már semi extra oke csak akikkel dolgozok ők a Magcon és az egyik tagja Cameron Dallasnak hívják cak hogy rá tuddj keresni. Na szóval vele nagyon jobba lettem. Bizok benne pedig alig ismerem és elmondtam neki Azt- hangsúlyozom ki.- és egyáltalán nem ugy fogadta ahogy vártam. Nem akadt ki inkább ugy fogalmaznét ott volt melettem utána is.
- Oo elmondtad neki?
- Igen, de tudod ő rendes meg minden de hidd el nem érzek iránta mást.
- Ja oke. És más?
- Atyám, hogy ismerhetsz ennyire?- akkadok ki.
- Kislány ha velünk élsz majdnem egy évet vagy többet még jó, hogy megismerlek. Szóval?
- Agh... Amióta őt ismerem boldogabb vagyok, ki egyensúlyozottab és képzeld nincsenek olyan gyakran rèmálmaim.
- Ahh ez szuper. Kedvelem a gyereket. Szóval nevetsz igaz? Mint régen?
- Igen Luke nevetek és jól esik.- mondom boldogan
- Istenem Kislány miotta várunk erre a fiúkkal, hogy a nagy Cathlyn Rossa viszatérjen.
- Na jó ennyire ne túlozz jó. Dolgozok rajta, hogy viszanyerjem régi önmagam boldog részét.- Mert igen én még a Ky történtek előt hihetetlenül humoros voltam. Mindennen tudtam nevetni és sose szégyeltem sem az utcán vagy máshol ha rám tört a nevetés. Csak Ky után minden megváltozot nem nevettem annyit nem volt minn és inkább csak ültem. De most ujra érzem, hogy élek és ahogy észre vettem egyre többet nevetek.
- Cath ha ezt elmondom a fiúknak nagyon fognak örülni- ujong a telefonba Luke. Míg beszéltünk viszaértem a hotelbe ahol a kanapén Cameront véltem felfedezni a telefonjábba merülve.
- Ajj fiúk kell valamikor találkoznunk már.
- Igy van Kislány.- majd hallom ahogy ásít a vonal másik végén.
- Na jó aszt hiszen hagylak tovàbb aludni Hemm. Örülök, hogy beszélhetünk a fiúkat puszilom.
- Átt adom. Te meg vigyáz magadra, meg majd utána nézek ennek a Cameron gyereknek. De kedvelem mert tényleg még a hangod is boldogabb. Puszi Kislány, Cao!- és azzal le is tette. Elmosolyodtam rajta milyen kis védelmező ő is de a többiek is. Imádom őket.
Oda léptem Cameronhoz és leültem mellè.
- Hahó. Mit csinàlsz itt?- kérdezek rá.
- Jó reggelt- mér végig- Fantasztikusan nézzel ki! Ja csak lejöttem Aaron horkol.
- Köszi! Értem akkor.
- Kivel beszéltél?- kissé furcsán nézek rá mire folytatja- Ne haragudj! Nem akkarlak kérdőre voni csak láttam nagyon boldog voltál.
- Ja, hát csak Lukeval.
- Na akkor érthető.
- Az.
- És mikor is kelltél, hogy most jösz be a hotelba?
- Kb fél hatkörül, fürödtem meg sétáltam, képeket csináltam és kávéztam ugyhogy nekem mindenre van ma időm- mondom misolyogva mire Cameron ajkaira is mosoly húzodik
- Na az szuper, örülök- mondja.- És ha megkérdezhetem mi okból választottál mára ruhát?
- Hát mert nem tudom és mert ugy láttam reggel meleg lesz.
- Na jó, kérdezhetek még egy utolsót és utána befejezem a fagatózást.-
- Ugy látom ma kérdez felekeket játszunk ugyhogy kérdezhetsz ha énis kérdezhetek 3-at.
- Rendben hercegnő. Kérdésem: Rajtad miért nincs smink? Mert èszre vettem nem kenned magad annyira.
- Oké! Válaszolok előbb én és utána kédezek. A válasz nem vagyok oda érte. Szóval egyszerüen nem birom a sminket, vagyis szoktam eseményekre akkor se sokat, de szoktam. Igy hétköznap pedig nem birnám állandoan öszefolyna meg zavarna, inkább csak természetesen szeretem.
- Èrdekes kevés az ilyen lány aki nem sminkeli agyon magát.
- Hát ja de elég belőlem most én kérdezek.
- Várok.
- Elöször. PFF várj mert nem tudom hirtelen mit kérdezek- bigyesztem le ajkaimat.- Várj várj!! Tudom már.
- Na jó haljuk akkor.
- Szóval Cameron voltál már szerelmes?- kérdezek rá.
- Atyám Cathlyn....
- Rossz téma? Sajnálom. Kérdezek másat.
- Ne nem kell. Te is biztál bennem meg öszinte vagy. Válaszolok. Igen voltam vagyis aszt hiszem.
- És mi történt?
- Na figyelj erről kevesen tudnak de válaszolok megérdemled, hogy tuddj rólam is valamit, ami bizalomra méltó.
- Rendeben te tényleg nem...- de félbe szakított
- De ragaszkodok hozzà. Szóval összejöttünk, de persze mint minden első szerelem ez is elmúlt. Lehet sőt biztos, hogy csak én éreztem iránta ugy de mindegy mostmár. A lényeg, hogy hülye voltam. Elcsavarta a fejemet neki nem én kelletem hanem a hírem. Én pedig vak voltam. Szóval összejöttünk és habár körülöttem senki se kedvelte együtt voltunk végül pedig énis megismerhettem igazi valóját. Megcsalt. Ès én rájöttem mikor rajta kaptam egy sráccal. Na szakítottam vele, rossz volt mert fájt, de ez is elmúlik. Szóval igy volt.- fejezi be a történetet. Mikor rám nézet szemébe szomorúság csillant és éreztem fájdalamas témara terelödtünk.
- Én én nagyon sajnálom ha tudom kérdeztem volna mást. Tényleg sajnálom- sütöttem le a szemem majd keze után nyúlttam és megszorítottam. Ő pedig állam alá nyúlt és maga felé emelte fejem.
- Nem kell, nem te tehetsz róla. Szóval van még egy kérdésed haljam- mosolyog rám bátorítoan mire énis vissza mosolyodok.
- Na jó utolsó kérdésem.... Kik ismernek ugy igazán? Tudod hogy értem ugye??
- Igen értem. Hát nagyon kevesen ahoz képest milyen barátságos vagyok. Hát anyukám, tesóm, Bryant, Aaron és még egy Los Angelesi régi haverom Chris. Meg régen volt egy nagyon jó haverom de össze vesztünk és külön utakon kezdtünk el járni.
- Értem. Na jó befejeztük a kérdez feleleket mára. Mit csináljunk?- dölök hàtra a kanapén.
- Gyere ébreszük fel a többieket- tanácsolta majd maga után rántott fel az emeletre. Még az ajtójuk elött ahol Aaron horkolásai szürödtek ki hirtelen megálítom és szembe fordulok vele.
- Köszönöm igazán.
- Nem kell. Te is biztál énis bizok. Ennyi.- Ez után szorosan megöleltem.
- Na jó nostmár befejeztem tényleg.- majd siri csendbe benyítottam Aaronhoz Cameronnal az oldalamon.