Cathlyn Los Angeles-be költözik, hogy azt csinalja amit szeretne és amihez ért. Azonban végül csak egy szar állást talál. A legjobb barátnője ráveszi keressen egy fotós állást.
Végul Cathlyn követi álmait és munkát vállal fotósként egy igazán jó c...
Most van éjszaka egy óra. Készül mindenki lefeküdni. Én pedig kezdek ráparázni az esti alvásra, hogy hogy meg mint lesz, ugyanis rég nem aludtam fiúval egy ágyba. És azért valjuk be, hogy én meg Cameron nem alkotunk egy párt ugyhogy érdekes lesz. Jah meg a másik, hogy egy paplany van. Mikor behelyeztem a csomagjaimat a szobába megtanulmànyoztam a szobát és bizony rá kellet ébrednem, hogy egy takaró van. Cameron csak jót derült az én csodálkozásomra, de végül valahogy sikerült bele nyugodnom. Miután leraktam a csomagokat elmentünk a többiek után valami pizzázoba. És végig ott ültünk. Most meg mindenkinek jóéjszakát kivántam és a két szoba társammal bevonultam a hotel szobába. - Megyek túsolok én elöször- mondja Aaron és válaszunkat megse várva beviharzik a fürdöbe. - Azta!- nevetek fel- Ez gyorsan eldőlt. - Hát nálunk ez igy van általábba. - Hogy hogy? - Azért mert bevezettük szabálynak, hogy a gyorsabb foglalja el a WC-t hamarabb, mert sose tudtunk megegyezni- mondja Cameron majd levágja magát az ágyára. Én még egy kicsit ott szerencsétlenül állok, mert nem nagyon találom a helyem de végül leülök a fotelbe. Ott ülök kicsit majd szemem megakad Cameronon. Csak mosolyogva figyelem, ahogy képeket csinál magáról. Egyszer csak felém kapja a fejét. - Mi az? - Semmi semmi- mondom majd felálok, hogy ne kelljen a szemébe néznem és előveszem a fényképezőm. - Tudom, hogy tetszik a látvány- mondja hirtelen Cameron. Erre felnézek rá. - Na ne mond már. Ne kösselek az ágy lábához? Még a végén elszálsz az egoddal- forgattom meg a szemem. - Ne féltsd ennyire az egom minden rendben van vele- mondja mosolyogva. - Hát erre nem vennék mérgett de te tudod- mondom, majd értelmes beszélgetésünket a fürdőből kilépő Aaron szakítja félbe. - Ki a következő?- be se tudta rendesen fejezni, mert Cameron már felugrott és beszaladt a fürdöbe de még az ajtoból viszafordult felém - Tudom, hogy szeretedd az egomat - mondja majd egy kacsintás kiséretébe becsukja az ajtót. Aaron meg csak furán néz - Evvel mi van? - Hagyjad, barátkozik az egojával. - Ja értem akkor.- mondja majd bedől a saját ágyába- Asziszem én lefekszek. Jóccakát! - Jóccakát Aaron- mondom, majd az említett befordul a fal felé és fejére húzza a takarót. Én meg magamhoz veszem a neszeszerem és a pizsim, ami igy néz ki
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nagyon szeretem ezt a pizsimet, kényelmes. Míg Cameron kíjött a fürdöből telefonoztam a fotelbe. Mikor kijött felém fordult: - Mehetsz. Tudom szeretni fogod benn. Cameron illat van azért.- kacsint rám megínt. - Ooo Cameron erídj már magadnak- lököm meg a vállát és elindulok a fürdő felé- Most tisztázuk én nem fogok elájulni tőled, meg az illatotodtól, mert én nem olyan vagyok és kész- majd ezzel becsúkom magam mögött az ajtót. Csak most kapcsoltam, hogy egy szál törölközöbbe volt, és milyen kocka hasa volt. HEY! Cathlyn nehogy elaléj. Beálok a zuhany alá és folyatom magamra a kellemes meleg vízet, majd a kedvenc túsfürdömből, ami barackos felvíttem 2 réteget. Kilépve a zuhanyból felvettem a pizsim és beáltam a tükör elé, hogy erős szívverésem lenyuktassam. Ugyanis most kezdtem el igazán izgulni attól, hogy Cameronnal fogok egy ágyba és paplanyba aludni. Nem akkartam, mert egyre közelebb kerül hozzám és ledönti a falakat. És mi lesz ha ma este is rémálmom lesz?? Igen nekem van ilyen is, sajnos. És ennek egy oka van az exem. Nem nem amiatt, hogy meg csalt vagy elhagyott hanem egy másik dolog miatt amiről nem beszélek senkinek és csak nagyon kevesen tudnak róla csak azok akik ott voltak velem, hogy átvészeljem. Gyorsan megráztam a fejem. Ne gondolj rá!! Mondom magamnak. Majd egy nagy levegő kiséretébe kiléptem a fürdőből. A szobába csak egy éjeli lámpa világított. Aaron már aludt, Cameron az ágyon telefonozott félmesztelenül. Ezt nem hiszem el ez komolyan igy fog aludni?? - Na nem. Vegyél fel egy polot- mondom neki. - Felejsdt el... Én mindig igy alszok- mondja majd rámnéz és folytatja- de tudom, hogy nem akkarod igazán- kacsint egyet. Én meg elvonulok a böröndömhöz, hogy bepakoljak és, hogy ne keljen a szemébe néznem, mert tudom, hogy igaza van. - Na Dallas te láttom jobban ismersz engem, mint én magamat. - Még jó hogy.- A böröndömtől felálva bedugtam a telomat töltőre és , mint egy szerencsétlen áltam a szoba közepén, mert nem tudtam mit csináljak. Ezt Cameron is észre vette és mosolyogva mondja - Gyere nyugottan, nem harapok. Amugy is nem akkarsz csak tán egész éjjel ott állni. - De gondoltam rá- mondom majd megindulok az ágy felé és leülök a szélére, megint mint egy szerencsétlen. - Jaj ne csináld már! Gyere feküdj le- és ezzel a lendülettel amivel mondta, megfogott a derekamnál és maga mellé fektetett az ágyra. Olyan közel, hogy börünk surolta egymást - Hát köszönöm- nézzek fel rá. - Ha magadtól nem megy. - Te egy nagyon rendes ember vagy-mondom ironikussan. - Képzeld tudom. - Na jó. Ugy érzem most nem tudnék veled veszekedni szóval jóéjt!- fordulok az oldalamra és kissé meszebb húzodok tőle, kb annyira, hogy már ne érintsem. - Jó éjt hercegnő. Amúgy tetszik a pizsid.- Erre már nem válaszoltam. Inkább hagytam. Nem nagyon ment az alvás állandoan arra gondoltam, hogy ma ő volt az egyetlen aki oda mert jöni hozzám mikor kikeltem magamból. Ő volt az aki megnyugtatot, mellete igazán békésen érzem magam. És eldöntöttem bízok benne. Ugy érzem bízhatok benne, mert eddig mindig öszinte volt velem és mindig ott volt ha kellet. ~Az éjszaka közepén~ Alszok és álmodok. Megint ugyan az a rossz álom. A múlt eseményei képekként villannak be és mint a filmet lejátszák csak oriási tempoba. Én meg forgolodok és szuszogok az ágyba. Hirtelen felugrok az ágyba, még mindig az álom hatása alatt vagyok. Folyik rólam a víz és lihegek, mint aki kilométereket futot. Kezemet a számra szorítom nehogy ordítsak egyet. Probálom megnyugtatni magam és mind ezt nagy csendbe hisz realizáltam, hogy nem vagyok egyedül. Aaron még mindig ugyan olyan nyugodtan alszik. Cameron pedig melletem felül és a sötétbe is kitudom venni agoddó tekintetét. - Jól vagy?- ül közelebb mellém. - Nem- mondom de nem nézek rá csak az ágyat pásztázom és probálom erős szívverésem megnyugtatni. - Megint rémálom? - Uhum.- erre azt vártam nem tesz semit de hirtelen mégközelebb ült hozzám és fél kézel átölelte a vállam míg a másik kezével lassú körökbe símogatta a karom. Én meglepetten ülök de végül kényelmesen elhelyezkedek karjaiba és megfogom énis félkézzel a karját amivel ölel. Nem szólunk semit. Csak csendben ülünk az ágyon. Én még mindig próbálok megnyugodni ami sokkal gyorsabban sikerül, hogy Cameron ölel. Cameron meg csak ölel és fejét válamra hajtja közbe meg azt sútogja ,,shh minden rendbe lesz". Kb 10 perc múlva teljesen megnyukszok. Kibontakozok az ölelésből és Cameron felé fordulok. - Ne haragudj, hogy igy felköltötelek.- túrok a hajamba idegesen- És köszönöm. - Ne köszönd. És nem haragszok. Mindig ott leszek ha kell- - Nem tuok mit mondani- és erre kinosan felnevettek és megölelem Cameront. Ő pedig vissza ölel. Mikor kibontakozok az ölelésből felálok és kimegyek a WC-re. Ott hidegvízzel probálom az álom minden maradékát kitörőlni. Miután végeztem kimegyek. Cameron már fekszik az ágyon féloldalt, énis befekszek vigyázva, hogy ne érintsem. Ő pedig hirtelen átkarolja a derekam és egészen közelhúz magához. Várja reakciom, de mikor látja nem húzodok el tovább ölel. Kezét fejam alá helyezi igy az lett a párnám. Azt a kezét amelyiket hasamon pihenteti öszekulcsolom a sajátommal. És kezdem érezni ahogy a nyugalom végig futt a testemen. Hihetetlen, hogy ujra sikerült megnyuktatnia pedig nem is csinált semit. Kis idő eltelt de még mindig nem alszok mert félek, hogy a képsorok újra megjelennek. - Nem mersz aludni?- kérdezi Cameron - Nem nagyon. Nem akkarom újra átélni. - Megigérem nem fogod- mondja és öszekulcsolt kezünket bátorítoan megszorítja. - Furcsa de bízok benned és hiszek neked.- mondom öszintén - És ebbe mi olyan furcsa? - Csak annyi, hogy túl kevés idő telt el. - Hey!! Hallod ha bármikor elakarod mesélni csak szolnod kell. - Köszönöm. - Ugyan mit? Megint. - Hogy meghalgatsz. - Na ez az amit nem kell. De mostmár aludj. Én megvárom mig elalszol- mondja és belepuszil nyakamba. Nagyon jól esik minden vele töltöt perc. És az ahogy probál megvédeni és aggodik. Tudom, hogy napok kérdése és elmondom neki, hogy mi miatt van rémálmom, mert egyszerüen igy érzem. És kb 5 perc múlva már ujra elaludtam.
Hello :) Hoztam még egy rèszt. Remélem tetszeni fog, ha tetszik nyugottan hagyj nyomot magad után ;) Kicsit hosszabb lett, mint szokot de remélem nem unalmas. I.
