Fotós meló {C.D.}

4 rész

- Cathlyn azt kell mondjam, hogy mindegyik jelentkező közül te voltál az akit a fiúk kedveltek, akinek a képei megragadják az ember figyelmét mert egyszerüen jok. Szoval mi mind arra a következtetésre jutottunk, hogy felveszünk és nálunk fogsz dolgozni.-mondta a telefonba Brant
- Igazán!!! Jaj de jo nagyon szépen köszönöm!!! Annyira boldog vagyok!!!
- Nagyszerü. Holnap után lesz egy gyors turné előtti gyülés, arra feltétlen gyere el kérlek.- mondta majd gyorsan hozzá tett még valamit- és mig elnem felejtem, holnap be tuddnál jönni képeket csinálni a fiúkról?
- Jaj igen persze ott leszek a gyülésen, és persze holnap kb 13ora után rá érek.
- Nagyon jo. Akkor holnap beszélünk. És ha nem gond megadtam a fiúknak az elérhetőséged.
- Igazán nem gond. Köszönöm még egyszer és viszlát holnap.
Gyorsan leraktam a telefont, majd elindultam haza. Annyira boldog vagyok és milyen nagyszerű holnap már fotozhatok. YEY!!! Amugy még mindig kedd van. Miután délelőtt felmentem az irodába Brant azzal küldött el haza, hogy délután értesít igy mivel nem akartam haza menni eljöttem a városba kicsit. A haza uton gyorsan felhívtam Lárát, aki persze nagyon örült. Végül a ház elött meggondoltam magam és elmentem a partra ugyis olyan rég voltam már ott.
Mikor leértem a partra lehúztam a cipőm , kicsit sétáltam a homokba végül ugy döntöttem, hogy leülök. Épp a vízet nézem, ami állandóan megbabonáz. Egyszerüen megragad, mikor nézem mindig ugy érzem mintha nem lenne semmi gondom. Ez egyszerüen annyira felemelő érzés. Egyszer csak berezeg a telom, jött egy SMS-m. Gyorsan megnézem:
ISmeretlen- Hello! Taylor vagyok. Ma ismertük meg egymást nem akkarnál kicsit velünk logni? Megismerhetnénk jobban az új munka társunkat.
Csodálkozva néztem a telefonomra. Mi a franc?? Gondoltam. Ez most komoly? Tényleg meg akkarnak ismerni?? Ne nézzetek hülyének csak ez olyan fura, egyszerüen meglepett .Elgondolkoztam akkarok én egy csoport fiúval logni. Végén arra jutottam, hogy miért ne? Ugyis velük fogok dolgozni. Meg amugy se vagyok az a bezárkozott ember, jobban szeretem ha zajlik az élet és mindig van hova kimozdulni. Igy viszairtam
Én-Szia! Hát persze, jo lenne :)
TAylor- Oo szuper! Akkor hol találkozunk? Neked hol felelne meg?
ÉN- Gyertek a keleti parthoz,ugyis épp itt vagyok. Csak szolok nem kell fürdő ruha.
TAylor-Oke. Kb fél ora és mind ott leszünk, vagyis egy páran. :))
Fél ora múlva
   - Cathlyn hát megvagy- mondták hirtelen valakik a hátam mögöt. Rögtön megfordultam és feláltam. Éppen 4 fiú tartott felém Taylor, Aaron, Christian és Cameron.
- Sziasztok fiúk- köszöntem nekik- Na végre ide értettek. Nem mondom már legalább a fél életemet eluntam.
- Na na csak ne olyan sietősen. Mivel azt mondtad, hogy nem kell fürdöruha ezért megáltunk és hoztunk Colát- mondta Aaron és közben felemelte a Colás flakonokat.
- Jol van na. Akkor ha már itt vagytok le is ülhetnénk- dobtam be az ötletet . Mire a fiuk mind bologattak, én visszafordultam a víz felé és leültem. A fiúk is kb 2 perc után ugy döntöttek nem lenne rossz leülni igy Taylor leült az egyik oldalamra, Christian leült Taylor mellé mintha egy kört csinálna, majd mellette helyet foglalt Aaron. Egyszer csak érzékelem, hogy a másik oldalamra is leült valaki, oda kaptam a fejem és egy hihetettlen szép barna szempárral találtam magam szemben. Gyorsan elforditottam a fejem és hallgattam a fiuk beszélgetését.
Egyszer csak Cameron megböki a vállam.
- Igen Dallas?- kérdem tőle
- Mi az, hogy Dallas?? Igy fogsz hívni??- nézrám és közbe mosolyog.
Uhh baszki Cathlyn!!! Megint idota vagy.....
- Hát hallod Dallas- és énis rá mosolygok
- Na jo ha én Dallas akkor te Cathy
- Mi?? Nem nem hívhatsz ugy, hogy Cathy!-mondom neki szigoruan.
- Ooo dehogynem hívhatlak ugy, hogy Cathy.-
- Hogy van az, hogy minket kihagytok a beszélgetésből?- kérdi hitetlenkedve Christian
- Hát tudod mivel ti olyan jol elvoltatok ugy gondoltam beszélgetek Dallassal- mondom nevetve Christianak
- Na jo srácok. Mivel együt vagyunk ès ugyis azért jöttünk, hogy megismerjük Cathlynt ezért ugy gondolom, hogy beszélgesünk vele - mondja nagy fennkőlten Aaron.
- Huu haver te zseni vagy- szol közbe ironikusan Cameron
- Naaaa!!! Ezt most miért??
- Hallod Tay? Hivhatlak igy ugye- mondom hirtelen Taylornak
- Igen Cathlyn hivhatsz igy-válaszol nevetve- mit szeretnél?
- Ide adsz kérlek egy üveg Colát?-
Ez után hirtelen mindegyikük elkezdte fújni a magáét. Dallas a turnéről beszélt, Taylor valami kocsiról, Christian egy új számról és Aaron pedig, hogy mit fog felvenni holnap. Én csak boldogan hallgattam őket. Nagyon jol éreztem magam velük. Biztos vagyok benne, hogy jobba leszünk.
- Hallod és te mit dolgoztál maáig?-kérdezte nekem címezve Aaron
- Hát én a nyugati partnál egy kis boltba a Mr.X-ben
- Uh és mi volt a dolgod?-kérdezte Dallas
- Hàt pakolgattam meg foglalkoztam a vevőkkel.
Már vagy 2 orája ülünk a homokban a parton és beszélgetünk meg minden marhaságot csinálunk amin ugy nevetünk, hogy nem kapunk levegőt.
- Gyertek csak csináljunk egy képet. Ugy érzem ezt a napot meg kell örökítsem- mondja Dallas és veszi elő a teloját. Mind feláltunk és oda áltunk, hogy Cameron csinaljon egy képet. Már épp be áltam volna mikor hirtelen egy kezet éreztem a derekamon és a kéz tulajdonosa magához húzott, neki estem egy melkasnak fenézek Cameron. Jézus!! Most mit csináljak?? A szívem egyszerre elkezdet kiugrani a helyéről... Nem nem Cathlyn nem szabad hidd el csalodás lesz a vége pont mint a multkorinak. Probálok elhúzodni de a kéz a derekamon erősen tart és hirtelen Cameron oda súgtta nekem:
- Ne, maradj-olyan halkan súgta, hogy rajtam kivül más nem halhatta. Végül ott maradtam szorosan mellete. A képen igazán boldognak tünők. Jo kép lett. A kép után továbra is beszélgetünk . Ahogy az idő telt ugy keztem fáradni és végül arra a döntésre jutottam, hogy ledölök. Hátra felüdtem a homokba. A fiuk épp azon veszekedtek, hogy melyik bír többet futni. Hirtelen feláltak  és elkezdtek szaladni Aaron, Tay és Chris. Rájuk néztem és csak nevettem. Majd a másik oldalamra fordultam és felnéztem Dallasra.
- Mi az Dallas te nem szaladsz?
- Nem Cathy én amint látod nem szaladok.
- Hát és miért?
- Mert ugy gondoltam, hogy nem hagyhatlak egyedül- néz mélyen a szemembe majd hirtelen hozzá tette- még a végén eltünsz itt .
- Haha- és elfordítottam a fejem róla. Túl sokáig igéztek azok a szemek.  Egyszer csak Cameron szorosan melém feküdt és felnyújtotta a kezét az ég felé.
- Ní milyen szépen ragyognak a csillagok- mondja. Énis oda néztem
- Igazán varázslatosak.
Ezután csak csendben feküdünk. Hirtelen egyszere kezdtünk el beszélni mire mindkettőnkből kitört a nevetés.
- Hallod Dallas jo fejek vagytok-mondom, mire felém fordul és csak mosolyog
- Énis a magam nevébe jo fejnek tartalak, loghatnánk többet együt.
- Hajaj asziszem most elkéne pirulnom, mint a sok rajongod akiknek ilyen szépet mondasz-mondtam neki ironikusan
- Hidd el ma elégé megismertelek ahoz, hogy tudjam te nem vagy ilyen lány- mondja ő tök komoly hangnemben
- Igazán Dallas? Akkor milyennek látsz?
- Olyanak akit nem ilyeszt meg ha pár fiúval kell lognia és olyanak aki nem ugrik pár fiú nyakába egyből.
Ez volt az amire nem tudtam reagálni. Egyszerüen lefagytam.
Mire megtudtam volna szolalni megjelent a másik három fiú igy ahelyet hogy mondtam volna valamit Cameronak feláltam és bevártam a fiúkat.
- Na ki gyözött?
- Hát végül nem tudtunk dönteni
- Ooo ti profi versenyzők- mondom és jol szembe röhögöm őket.
- De asziszem én lassan megyek. Majd még beszélünk- bucsuzok el tőlük.
- Szia- mondja korusba a három fiú
Cameron hirtelen a kezem után nyúl és azt mondja:
- Legyen szép estéd
- Az már megvolt- válaszolok és elsétálok a kocsimhoz.