Fotós meló {C.D.}

67.rész

Az éjszaka folyamán két oránnál többet nem aludhattam. Az agyam ugy katogott, hogy azt hittem mindenki halja. Borzasztó zavarba voltam attól ami Cameron és köztem történ. Igaza volt éreztem éreztem, azt az érzelem hullámot ami elöntött amikor megcsokolt. Fantasztikus volt és utána mégis megrettentem saját érzéseimtől. Reggel 10kor már nem birtam tovább az ágyba maradni katogot aggyal. Kiszáltam a szobához tartozó kis fürdőbe lezuhanyoztam és végig mértem magam a tükörbe. Egy laza szetett választottam

Ezután pedig a szemem alatti karikákat többé kevésbé eltüntettem és egy mély levegő kiséretébbe halkan kiléptem a szobàból. Szerencsémre Cameron még aludt igy gyorsan egy papira firkantottam egy üzenetet ,, Neharagudj!!! Katasztrofa vagyok tudom. Majd jövök..... " Indulás elött a kis cetlit a homlokára ragasztottam és kiléptem az ajtón.  Elökaptam a telefonom és Davet csörgettem.
- Szia Cath!- szól bele.
- Jó reggelt. Figyel most sok dolgod van?
- Nem elhalaszthatoak miért?
- Mert ha neked jó találkozhatunk hamarabb.
- Nekem jó, ez nem lesz olyan húzos nap.
- Na akkor jó.
- Valami baj van?- kèrdez rá.
- Nincs semi. Miből gondolod?- nem akkarok neki a Cameronos ügyről beszélni.
- Hát a hangod erőtlen kicsit meg álmos.
- Nem rég keltem, biztos azért.
- Oké, nem akkarok veled veszekedni. Akkor egy 10perc múlva ?
- Nekem jó. Lehet kések kicsit. De ott leszek.- azzal le raktam és a régi helyünk felè vettem az irány. Utközbe gondolataim csak ugy cikáztak a fejembe. Tudtam, hogy a tegnapi megváltoztatja a kapcsolatomat Cameronnal csak azt nem tudtam jó vagy rossz irányba. Féltem, hogy ha vissza kell menjek beszélnem kell vele és fogalmam se volt mégis mit mondjak. Egyszerüen kétségbe voltam esve ugyan akkor  szerencsétlenek is gondoltam magam.
Kissè késve érkeztem, mert belépve a kávézoba Dave már ott ült.
- Szia - lépek oda az asztalhoz. Felnéz és hatalmas mosoly terül szét arcán.
- Cathlyn- áll fel és ölelésébbe zár , amit  viszonzok- De jó téged látni.- ülünk le szembe egymással a telefonomat pedig képernyővel felfele teszem  az sztalra.
- Hogy vagy vagy Dave? Megváltoztál.- mondom mosolyogva
- És akkor most jó vagy rossz értelembe?
- Jó, sokkal sármosabb vagy- nevetek fel
- Akkor ez jó hir.
- Mesélj? Milyen egy sikeres cég vezetőjének lenni?
- Hát újdolog de igazából erre tanítottak ugyhogy nem ért a sok feladat váratlanul.
- Akkor jo, a te kezeid közt apáek cége a legsikeresebb lesz.
- Énis ebbe törekedek.
- Figyelj, kaptam egy levelet az ügyvégytől apa írta. Azt üzeni, hogy nagyon nagyon bizzig benned és ne okoz csalodást.
- Nem fogok igérem.
- Gondoltam hogy ezt mondod.
- Tudod, van pillanat amikor hiányzik a veled töltött idő, és olyankor mindig vissza gondolok tudod kettőnkre- mutatja a kezével.
- Dave, ilyeneken ne agyalj te is tudod apa miket mindot mindig az ábrándozásról.,, Olyan ember világa aki nem tudd a valoságba élni". Te is tudod, hogy mind kettönknek igy volt a legjobb, nem  voltunk egymásnak valoak de mégis szupervolt mert mindkettonknek elsőnek számitott minden tekintetbe- mondom kis és ő pedig kezem után nyúl.
- Igen igazad van, mint olyan sokszor- mosolyodik el
- Tudom- mosolygok énis.- Na de Dave megismertél már valakit?
- Hát miután elmentél LAbe volt több barátnőm is de màr fél éve nem váltottam.
- Ebből ugy vettem le, hogy ez rekord.
- Hát az, tudod vele más teljesen más új értelmet nyert a kapcsolat szó- mosolyodik el.
- Na akkor jó láttod.
- És veled mi a helyzet?
- Velem igazán nem sok.
- Mármint pasik terén?
- Mondom nem sok. Mikor elmentem Ausztráliába akkor összejöttem valakivel de egy seggfejvolt, Most pedig egy csapat fiúval dolgozok és az egyiköjük utánam jött Pestre de ő csak barát.- mondom inkább csak magamat gyözködve.
- Valóban csak barát?
- Ooo igen persze- de láttam Dave arcán nem nagyon hiszi el.
- Hát akkor igazán jó.....- de nem tudta befejezni mert a telefonom elkezdet csengeni és a kèpernyőn Cameron neve jelent meg a hátérbe az egyik legg kedvesebb képünkkel. Nem akkartam felveni neki igy hagytam csengeni.
- Nem veszed fel?- kérdezi Dave.
- Ahh nem - mondom azzal lehalkitom és zsebembe csúsztatom.
- Ő az??
- Igen ő az akiről meséltem milyen jó barát.
- Akkor megint meg kérdem valóban csak egy barát?
- Nem tudom nem tudom, egyszerüen nem tudom még énse mit érzek iránta. Elvarázsol és megnyugtat a közelsége, hiányzik ha nincs velem és a semiről is elbeszéljük a fél napot, megért, melletem van, felvidit. Ugyan akkor megrémit .- fejezem be a kirohanásomat. Dave csak gondolkodoan bámul rám. Majd kis idő múlva megszolal.
- Tudod megértem a félelmedet. De egyszer régen egy csodaszép és okos lány nekem azt mondta, hogy kockázat nélkül nincs halladás- fejezi be én pedig egyszerre elmosolyodok.
- Ki lehetet ez az örült liba?
- Nem tudom de nagyon flugos volt- erre mindkettönkből kitört a nevetés.- De Cath komolyan hallgas a szívedre az majd tudja mi a helyesés szorisd most az egyszer elöször hátérbe az agyad.
- Ez egy nagyon jó tanács, csak sajnos nem tudod milyen nehéz kivitelezni.
- Oo de tudom, de a te döntésed hogy elbaszode az életed.
- Oke jogos, még senki nem mondta meg ennyire nyersen az igazat- A telefonom ujra csengeni kezdet én pedig Davre pillantottam.
- Vedd fel, ugy láttom beszélnetek kell.
- Köszönök mindent Dave, még beszélünk. Ügyes légy. Szia.- búcsuzok el tőle.
- Szia Cathlyn.- én pedig felálok és kimegyek a kávézoból és nagy levegőt veszek majd felvezem a telefont. Nem szoltam bele vártam vártam hogy ő tegye meg az első lépést.