Fotós meló {C.D.}

25.rész

Ma reggel frissen ébredtem. A nap sugarai besütötek az ablakon és mielött kiválasztottam volna, a ruhámat mára, kiáltam a teraszra. Ahoz képest, hogy csak 8 óra volt nagyon meleg volt kínn. Igy egy könyebb szett melet döntötem

Ruháimat kitettem a fotelre majd elvonultam túsolni meg hajat mosni. Miután kiléptem a túsolóból vízes hajamat csak megtöröltem majd egy törölközöt tekertem magam köré. Kiléptem a mosdóból felvettem fehérnemüimet majd a ruhákat. Hajamat megszárítottam és amugy is egyenes nem kellet vasalnom. Feltettem a kalapom. Elrendeztem az ágyam és mikor épp végeztem épp kopogtak. Kinyítottam az ajtót, ahol Cameron, Aaron, Chris és Bryant várakozot. Egy nagy mosollyal köszöntötek.
- Gyertek be fiúk- mondom majd elindulok befele.
- Nem nem látom ugyis kész vagy, ha most jösz megvárunk itt- mondja Cameron.
- Jó akkor perc- mondom énis majd felkapom a hátizsákom és a telefonom. Hátizsákomba nem volt sok minden csak egy fülhalgató, pénztárca, napszemüveg. Kiléptem a fiúkhoz és becsuktam az ajtót, majd a elindultunk reggelizni.
- Ma mi a program?- kérdezem.
- Hát szabad utat kaptunk mára ugyhogy mitszoltok városnézés és utána fürdés?- dobja be az ötletet Aaron.
- Én benne vagyok- mondtam egyszere Cameronnal.
- Nekem okè- ez Bryant volt.
- Nekem meg még ugy- mondja Chris.
Mikor le értünk a reggelizőhelyiségbe ki volt halva. Meg is döbentem.
- Többiek?
- Hát egyik csapatunk alszik, egy másik elmentek fotozkodni és egy kisebb pedig felfedezi Barcelonát- válaszolja meg kérdésem Cameron majd mind elkezdünk reggelit válogatni magunknak. Én narancslé, croasant és egy dzsem melet döntötem, majd leültem a fiúk melé.
Reggeli után, ami nem volt éppen csendes de nem is baj elindultunk a városba. Nem vittem a gépem mert Bryant egész vegig fotozot. Igy keszült egy csomó kép rólam, fiúkról meg csinált közös képeket is. Cameron állandóan azzal nyagatott csináljunk képet, Bryant meg röktön ráugrott erre a témára igy egy csomót kelett pozólnom Cameronnal. Állandóan más más fejet vágtunk. Az egyik kedvencem mikor felvesz a hátára, egy másik mikor mindketten béna fejet vágunk. Ez után mikor már mind bele fáradtunk a sètálásba  leültünk egy pizzázoba.
- Cathlyn, ezt nem hiszem el- szolal meg már ebbe a percbe másodjára Bryant. Épp a képeket néztük vissza, amit én kértem, hogy tudjam melyiket érdemes feltennem. De Bryant elmondása szerint ritka fotogén alak vagyok.
- Mi az Bryant?
- Hát csak annyi, hogy eddigi mindegyik képen hihetetlenül jól jösz ki.
- Ooo Bryant, túlzól- forgattom meg a szemem.
- Nem, ezt nézd, ezek mind vetekednek egy model fotojával- mutat meg nekem három képet amit csak rólam csinált.
- Bryant nem is.- Erre Cameronhoz fordul. Ugyanis csak hárman ültünk a pizzázoba, mivel Chris kiment a WC-re, Aaron pedig kiment beszélni a családjàval.
- Hú Cathlyn ez tényleg jó.
- Ugye én mondtam- fordúl visza Bryant.
- Fejezd be- probálom leálítani.
- Modelt kéne áljál- szólal meg Cameron
- Tényleg haver, ez nagyon jó ötlet- veregetí válba Bryant Camet- Cathlyn nem álsz nekem modelt?
- Na jó- emelem fel magam elé védekezöen a kezem - Ezt most mind a ketten fejezétek be. Jó??
- De ....- mondaná Cameron de én félbe szakítom.
- Nincs semi de ezt nem akkarom hallani. Most kimegyek a Wcre és mire viszajövök nem akkarok eről a témáról beszélni- Ezzel otthagytam a két fiút.
A Wcből vissza térve már a csapatunk többi tagja is megérkezet, nagyba ették a kajájukat. Hálla Bryant evés alatt nem hozzta fel, hogy áljak neki modelt. Igen biztos mindenki eldobná az agyát, hogy egy hires fotós felkérte modelnek meg mindenki egyböl igent mondana, de én nem az a fajta lány vagyok. Fogalmam sincs miért, de egyszerüen nem érzek arra kedvet, hogy modelt áljak valakinek. Gondolatmenetemből Chris szakított ki:
- Cathlyn adsz kérlek egy szeletet?- néz rám boci szemekkel. Mivel nekem négysajtos pizzám volt, Chrisnek meg peperonis.
- Miért is?
- Hát mert irtó jó az illatta- mondja. Mire kitör belölem a nevetés és oda adok neki egy szeletet.
- Tessék ugyse birom mind megeni.- valom be.
Kb fél ora múlva mind elfogyaztottuk a kajánkat. Mind teli hassal ülünk az asztalnál. Vagy 15 óra körül lehetet és én nagyon akkartam ma még fürdeni.
- Fiúk szerintem menjünk vissza a hotelbe a fürdőruhánkért és menjünk a temgerbe nagyon melegem van és már alig várom, hogy a sós vízbe legyek- valóm be öszintén. Ebbe az őtletembe mindenki benne volt ugyhogy elindultunk a hotelbe. A fiúk, mint mindig megint előrébb marhultak én pedig hátuknál sétáltam és probáltam minden képet jól bevésni az emlékezetembe.
- Mit nézelödsz annyit?- kérdezi hirtelen melletem Cameron. Mire ugy megíjettem, hogy még ugortam egyet.
- Jeszus Dallas, a frászt hozod rám. Hát nagyon tetszik a város nem akkarom elfelejteni soha- mondom neki.
- Fantasztikusan néz ki tényleg- mondja Cam is. Egy ideig csendbe megyünk mikor közeleb jön hozzám és szorosan öszekulcsoja kezünket. Hirtelen megtorpantam még magam se tudom miért majd el is indultam.
- Cameron miért fogod meg állandoan a kezem? Másoknak is szoktad igy?- kérdezek rá hirtelen. Mire Cam csak lenéz rám.
- Nem szoktam másoknak. És azért fogom meg mert magam mellet akkarlak tudni, és akkarom érezni, hogy itt vagy melletem- mondja. Én pedig csak bámulok elöre és probálok nem zavarba jöni. Mert igen szép volt amit mondot és jól esett és közel áltam ahoz, hogy zavarba jöjek vagy esetlek elpíruljak. De ez nem történhet meg igy nem is engedhetem.
- Igazán?- nézek fel rá már mikor beléptünk a hotel haljába.
- Igazán- néz rám ő is gyönyörű barna szemeivel amiből öszinteséget olvasok ki. Csak elfordítom a fejem majd  mikor a szobám elé érünk még halkan megszolalok
- Köszönöm- mire nem válaszol csak öszekulcsot kezünket elengedi és kezét átrakja nyakamon magához húzz és egy gyors puszít add a homlokomra, majd el is enged és elindul saját szobájához. Én pedig lefagyva álok ott, mint egy idijóta és találgatok, hogy mi a franc volt ez és, hogy miért érzem ilyen furcsán magam. Majd mikor Cameron eltünik a szemem elől pislogok párat és belépek a szobámba.