Lehetek koldus, lehetek mágus, lehetek ember.
Fénylő homok s hajóhorog; míg zúg a tenger.
Szürke felhő, majd a nap előjő, s forrón perzsel.
Tükörvízben sziromhírem hullámként hergel.
Lehetek fűszál, lehetek fényár, lehetek virág.
Apró ágról, szú a fáról, míg világ a világ.
Éji csendben, fényes rendben csak a hang vidám;
Üvöltő szélként, fagyasztó jégként akárhogy is néztek ti rám.
Lehetek vér, lehetek hév, szörnyű fájdalom.
Rikácsoló holló, hangjából hulló keserv, szánalom.
Világ halálhíre, mindenki híve - csak csendben várhatom;
Szívemet csak magamnak, s semmi haragnak fel nem tárhatom.
YOU ARE READING
Sorok a jövőnek
PoetryVálogatott verseim az elmúlt évekből. "Néha azon gondolkozom, hogy cigiznem kéne, hogy megfulladjak a szürke füstben, de nem nekem való, meg amúgy is asztmás vagyok, és fiatal ahhoz, hogy tüdőrákom legyen, és okot adnék, hogy elítéljenek, ordítsanak...
