No love between us || Carl Grimes

01. | 28.

De mindennek hála még itt van velem, lélegzik, és van szívverése. Még mindig képes felkelni álmából, aminek jelei kezdenek előtűnni.

Jane egy mély sóhaj kíséretében, mellkasomon pihenő kezét dünnyögve felemelte, és lomhán arcomra ejtette. Számítottam rá, hogy valami hasonlóan kedves köszöntésben lesz részem.

- Túl hangosan veszed a levegőt. - morogta csukott szemmel. Elmosolyodtam.

- Neked is jó reggelt-

Minden vágyam volt elsütni valami poént a hangos horkolásával kapcsolatban, ám Jane lejjebb csúsztatta kezét, és tenyerével befogta a számat.

- Ne beszélj, próbálok visszaaludni.

Ez fájt.

Elemeltem a számnál lévő kellemesen puha kezét, amin a karórája fityegett. Megnéztem az időt. Jane mindig olyan viccesen kiborul, amikor sikerül neki tíz óránál tovább aludnia.

Vigyorgásba kezdtem.

- Tizenkettő múlt két perccel, csipkerózsika.

Jane kikapta kezét az enyéim közül, felháborodottan bámult a kis készülékre, majd fáradtan hátrahajtotta a fejét.

- Ezt nem hiszem el. - suttogta. - Két éve nem aludtam ennyi ideig.

Képtelen voltam abbahagyni a debil vigyorgást, Jane minden egyes testrészére szabad kilátást nyertem, ezt nehéz volt figyelmen kívül hagyni. Megvizsgáltam az általam kreált gyönyörűséges lilás foltokat. Felelevenedtek bennem az éjszaka örömei, ahogy nézegettem a szerteszét villogó bélyegjeimet.

A lány valószínűleg észrevette, hogy már egy ideje telítődök látványával, mivel lerántotta rólam a takarót, és eltakarta magát vele.

Nem igazán értettem Jane logikáját, elvégre tegnap már úgyis mindent láttam belőle. Mondjuk nem ennyi fénynél, és nem ilyen tiszta fejjel.

Szomorúan az ágytámlának döntöttem fejemet, és tekintetemet visszavezettem a kipirult arcú Jane csillogó szemeihez.

- Hozok reggelit. - döntöttem el, s felültem az ágyon. - Vagyis inkább ebédet. - kuncogtam, miközben előkutattam a földről egy alsónadrágot.

Hallottam Jane mocorgását, rögtön visszafordultam felé, aminek következtében Jane újra maga elé kapta a takarót, és kis híján majdnem lependeredett az ágyról.

Jót vigyorogtam a zavargásán. Szerencséjére túl fáradt voltam ahhoz, hogy fokozzam a pirulását.

Jane égető pillantását tűrve vettem fel a lenge alsónemű darabot, és már csak azért sem siettem a maradék ruházatom összeállításával. Tetszett, hogy Jane csak cukin mosolyogva, tehetetlenül, paradicsom vörös fejjel ül ott az ágyon, miközben valószínűleg bosszút forral az én továbbra is tök nyugodt fejem miatt.

A fekete farmernadrág után következett az ingem, aminek begombolása végeztével, emelt fővel megindultam.

Remélem Jane nem vette annyira észre, hogy egy pillanat erejéig elfelejtettem, hova is igyekeztem, ugyanis Jane könnyen megkavarodó energiájából rám is ragadt valamennyi, ahogy az övem igazgatása közben véletlenül tekintetem elidőzött a takaró alól kikandikáló mezítelen combján.

Szavakkal leírhatatlan módon éreztem kísértést afelől, hogy lerántsam róla a fenébe azt a tetves takarót.

Tűrtőztettem magamat, s egy hosszas sóhaj keretében megközelítettem a vasajtót, aminek a felújítása valahogyan kimaradt, az egész szoba rejtelmes átalakításából.