A hercegnő és a rockherceg ♥️ hemmings •Befejezett•

21.

//Nina//

*1 hét, és 1 hónap az esküvőig*

-Anya, ez a ruha túl szűk! – húzom el a számat a fehér, mennyasszonyi ruha láttán.

A ruha maga meseszép, csak a méretekkel vannak kisebb gondok.

-Az nem lehet! Múlt szombaton mindent tökéletesen lemértek...

Anyám idegei kiakadtak, látom rajta. A mai napig minden tökéletes volt. A terem, a tánc... egyszerűen minden. Na, és most?! Szűk a ruha!

Ennél nagyobb mákom se lehet.

-Lehet, meghíztam egy kicsit.– rántom meg a vállam, ezzel mentve a szabót. – Az idegesség rám ragadt, elég sok édességet eszek. Lehet emiatt.

- Az nem lehet, mindennap mozogsz. – áll elém anyám, még mindig a ruhát szemlélve.

- Lehet, hogy keveset.

- Ahj... akkor azt még egyszer átkell szabni, ha lehet. – mosolyodik el anyám, egyenesen a szabóra.

- Semmi akadály nincsen, hogy ne szabjam át.

Óvatosan lementem a kis állványról, majd az öltöző felé indultam. Óvatosan lehúztam a ruhám cipzárját, s kibújtam belőle.

Anyám akár hiszi, akár nem, egy kis felesleg volt rajtam. Jobb lesz, ha neki állok futni.

A ruhát egy fogasra felakasztottam, felvettem az igazi ruhám, ezután pedig kimentem. A ruhát átadtam a szabónak, ő pedig gyorsan levette rólam a méreteket, újra.

**

A délelőttöm túl hamar eltelt, felpróbáltam a ruhát, elmentem egyet kocogni – csak a biztonság kedvéért –, most pedig apámmal beszélgetek.

Igazából... nem történik velem semmi érdekes. Mindennap ugyanazok a teendők, az esküvő miatt. Sokszor már szabad időm sincs saját magamra.

-Nina, szeretném, ha fogadnád az unokatestvéred.

- Anna idejön?

Anna, egy nagyon kedves lány. Anyukám bátyjának a lánya, így unokatestvérek vagyunk. A Brit szigeteknél laknak, elég messze tőlünk, de amikor lehet, találkozunk. Szerencsére, nagyon jól kijövünk egymással, ennek az oka az egy év korkülönbség.

Nem mondanám hercegnőnek, hisz az apja elhagyta ezt a címet, így rendes életet élnek. Rendes tini lány.

Utoljára két éve láttam, anya negyvenedik születésnapján. Akkor még csak 13 éves volt. A haja leért a derekáig, barna szemei mindig csillogtak. És persze, a hagyhatatlan fekete szemüvege, ha leakarod róla szedni, sok sikert. Nem tud tőle megszabadulni, mindig ott csüng az orrán. De én így szeretem.

Igaz, amikor itt van, keveset beszélünk, mindig Lily-vel lóg. Néha leülünk, beszélgetünk egy pár szót... Körülbelül ennyi, a nagy társalgásunk. Ennek ellenére viszont nagyon jóba vagyunk.

-Persze, nem maradna le az esküvődről. – mosolyog apám egyet, majd tovább rendezgeti a papírjait.

- Mikor ér ide?

- Holnap délután.

//Candice//

Sydney terv? Küldetés? Mindegy! Valami ilyesmi...

Az a lényeg, hogy elintéztem. Azóta le se teszi a telefont, mindig hallom Mike hangját a túlsó oldalról. De sajnos Calum-ét egyre kevesebbszer. Mintha eltűnt volna...

De nem is akarom zavarni, hisz a dalokon dolgoznak, biztos sok dolgunk van. Na meg, nekik is jár a szabad idő.

Éppen Nina szobája felé indultam, egy kis csajos beszélgetésre. Elég rég beszéltünk, úgy, mint ahogyan szoktunk. Hiányzik is.

Bekopogok a szobája ajtaján, hallok egy halk „Gyere be"-t, s már bent is vagyok.

-Mi történt a szobáddal? – esik ki az első kérdés a számon.

A szoba úgy nézett ki, mintha egy tornádó söpört volna végig. A gyönyörű ruhák százai az ágyon, vagy a földön. A cipők az asztalon... Minden a feje tetejére forgatva.

-Semmi, semmi... Csak keresek valamit.

- Azt látom... Mit keresel? – állok mellé.

- Még régen, kaptam egy ruhát... de nem tudom, hol van...

- És miért ilyen fontos? – az ágy felé megyek, s átnézem a ruhákat. Ha ennyire keresi, biztos különleges lehet.

- Túl sok emlékem van róla, ki akarom dobni. Ha feleség leszek, nem lehet meg minden vacakom. – rántja meg nevetve a vállát.

- Szerintem mindent megtarthatsz, nem leszel se több, se kevesebb tőle.

- Igazad van, de mi van, ha Alex megtalálja? És félreértelmezi? Akkor az egész házasságnak annyi lehet.

- Nem hiszem, hogy ő ilyen lenne.

A beszélgetést az ajtó halk nyikorgása szakítja félbe. Az emlegetett ember jön be rajta.

-Zavarok?

- Nem, én menni készültem. – mondom, s felállok az ágyról. – Amúgy is beszélnem kell valakivel.

- Majd beszélünk Candice. – mondja Nina, amint kilépek az ajtón.

**

-Valaki eltűnt a felszínről. – gúnyolódik Calum a telefonból.

- Az a valaki te vagy.

- Héé! Ez nem igaz, na, jó, talán egy kicsit. – neveti el magát.

- Hogy haladtok a dalokkal? – váltok témát.

- Haladunk... Bár Luke eléggé maga alatt van, csak bólogat, és pengeti a gitárt.

- És Mikey? Elintéztem Sydney-t.

- Észrevettük... Egyfolytában a telefonon csüng. – nevet fel. – Le se lehet vakarni...

- De legalább elvan.

- Pontosan, nem rágja a fülemet.

//Nina//

Alexander megnyugtatott, hogy a keresett ruha hamarabb meglesz, mint hinném. Egy kicsit hittem neki, így sikerült kivinnie a friss levegőre. Leültünk egy padra, s beszélgettünk.

Kérdezett a ruhámról, egy gyors válasszal elintéztem, nem akarom, hogy ő is aggódjon miatta. Bár nem tudom, mennyire érdekelné...

**

A délutánom is hamar eltelt Alex mellett, vacsora után feljöttem a szobájába. Az enyémbe nem akartunk menni, hisz tiszta kupi.

Először csak beszélgettünk, majd a helyzet más lett közöttünk...