A hercegnő és a rockherceg ♥️ hemmings •Befejezett•

6.

//Nina//

Tudod milyen úgy élni,hogy a szüleid az életed minden egyes percét meghatározzák? Én itt most olyanokról beszélek,mint a szerelem, a barátok, tanulás, szabadidő és még sok más dolog ami egy ember életébe alap dolog... Kiskorom óta tudom,hogy nekem egy „ismeretlen" emberhez kell hozzá mennem,de most amikor ez mindjárt itt van...valahogy azt érzem én ezt nem tehetem magammal. Nem értem miért,de valahogy nem megy...Nem tudok vele 2 óránál többet tölteni. Soha nem mondanám azt,hogy nem szimpatikus,kedves meg minden ilyesmi,de valahogy a kisugárzása nekem olyan...nem is tudom,visszataszító. Nem akarom tovább firtatni ezt a témát.

Balett...maradjunk ennél. Mint minden hétfőn,most is a tánc terem felé haladok. A szokottabbnál jobban félek a mai naptól. Remegő kézzel lenyomom a kilincset és belépek a terembe. Letelepedek az egyik sarokba és elkezdek nyújtani. Az óra pár mozdulat tökéletesítésével ment el,így ezt az egy órát valahogy csak 5 percnek éreztem. Szeretem a balettet,de amióta bejelentették,hogy keresik a megfelelő idő pontot az eljegyzésre,jobban félek ezektől az óráktól. Mi lesz ha egyszer bemegyek és bejelentik,hogy az esküvői táncomat kell megtanulnom? Én abba beleroskadnék... Gondolom hisztis libának tartotok amiatt,hogy itt nyavalygok arról,hogy egy jóképű herceghez kell hozzá mennem... De ti ezt nem tudjátok elképzelni,milyen rossz érzés! Tényleg nem!

Letörlöm a homlokomon lévő izzadság cseppeket és kilépek a folyósóra. Megigazítom a kontyom,és átszelem a folyosókat. Kivételesen nem lehet hallani a magas sarkúm koppanásait,hisz a balerina cipőn nincs sarok. A szobámhoz érve ismét lenyomom a kilincset és a fürdőszoba felé veszem az irányt. Megengedem a vizet,bele a habfürdőt és várom,hogy az egész kád megteljen vízzel. A balett felszerelésem felhelyezem a vállfákra,majd elrakom a szennyeseim közé. Felkötöm egy lófarokba a hajam és átadom magam a kényeztetésnek.

Fél órája a meleg víz kellemes hatását érzem magamban,de valaki kopog az ajtón.

-Ki az? – teszem fel a kérdést,amire nem sokkal később meg is érkezik a válasz.

- Andrea vagyok,kisasszony. Zavarom?

- Éppen fürdök,nem tudna visszajönni egy fél óra múlva? – kérdezem és elkezdem leengedni a vizet.

- De persze,kisasszony!

Kiszállok a kádból magam köré tekerem a törülközőt és a kimegyek a helyiségből. Kiválasztom a ruhám.

-Elizabeth,segítenél? – mutatok a fűzőmre.

- Persze,hercegnő! – odasiet hozzám és meghúzza az említett ruhadarabot. A végén megköti,én pedig megköszönöm neki. Oda állok a tükröm elé és a hajamat átváltoztatom. Egyszerűen kibontom a copfot,egyszerűen begöndörítem és a vállamra engedem.

2 nappal ezelőtt volt megtartva Lily 10.szüetésnapja. Én ezeket a napokat a szobámban,vagy Alexander társaságában töltöttem. Luke-kal természetesen beszéltem pár percet,amennyit időm engedte.

**

Apám felé igyekezek...Félek ettől a beszélgetéstől,már most pedig még el sem kezdődött. Kopogás nélkül benyitok az irodájába,majd megállok az asztala előtt.

-Beszélni szeretnék veled...

- Tudom,ezért jöttem. – válaszoltam egyszerűen. Valahogy Apánál nem volt olyan fontos az illem és az ehhez hasonló dolgok,így könnyedén beszélhettem vele.

- A fiúkról van szó. – furcsán néztem rá,majd folytatta. – Tudod,drágám,hogy a legjobbat akarom neked. Kiskorod óta erre törekszünk Anyáddal. – bólintottam. – Nem igazán szívlelem azt,hogy azzal a bizonyos Luke-kal ilyen sokat beszélgetsz. Ha lehet a maradék idődet fordítsd Alexanderre.

- Azt akarod mondani,hogy nem beszélgethetek egy barátommal? – arról a bizonyos éjféli csókról még mindig csak én és Luke tudunk róla,senki más.

- Nem,persze,hogy nem ezt mondom! Alexander kint vár a kertben,siess! – bólintottam és kiléptem a teremből. A kert nem volt a legközelebb Apa kis irodájához.

- Nina! Kérlek beszélnünk kell! – ér mellém Luke. Épp szembe menet találkoztam vele,aminek őszintén nagyon örülök.

- Tudom,de sajnos nem lehet!

- Miért nem?

- Alexander...Sajnálom,nem tehetek róla.

- Nem,persze! Miért is tehetnél róla... De arról nem tehetsz,hogy Luke Hemmings elrabol! – megfogta a kezem és magával húzott egészen a parkolóig.

- Luke,mit akarsz csinálni?

- Megmenteni a hercegnőmet! – rám nézett amin elmosolyogtam.

- Gyere,az a miénk! – mutatott az egyik kocsira,amelyik éppen megvillant. Fogalmam sincs mire készül. Beültünk a kocsiba. A nagy ruhám miatt elég nehézkesre sikeredett.

- Ugye tudsz vezetni?

- Igen,tudok. – elindította a kocsit és elindultunk a város felé...

//Candice//

-És emlékszel arra amikor... - kezdte volna el Mikey az ötvenedik meséjét az általános iskoláról. Őszintém kezdem unni.

- Most valami értelmeset is csinálunk vagy nézzük ahogy Candice-t megöli az unalom,ahogy engemet is. – nézett Ashton mérgesen Mikey-ra.

- Ennyire unalmas vagyok? – biggyesztette le a száját.

- Őszintén? Egy kicsit...kezd unalmas lenni ez az egész. – válaszoltam.

- Csak én vettem észre,hogy Luke reggel óta felszívódott? – kapcsolódott bele a beszélgetésbe Calum.

- Ennyire hiányzik? – kérdezte Mikey.

- Igen,majd megöl a magány! Nélküle nem bírom ki! – kezdett el „sírni".

- Ilyenkor jövök rá,hogy itt én vagyok a felnőtt. – szólalok meg.

- 16 évesen felnőtt? – néztek rám ördögien. Ezek mire készülnek?

- Nem tudom miről beszéltek! – rántottam meg a vállam.

- Biztos,pedig egy pár perce mondtad...

- Candice! Zavarhatok? – szólított meg Nina édesanyja,vagyis a királynő.

- Persze! Miről van szó? – kérdeztem.

- Ninának reggel dolga lett volna Alexanderrel,de nem tudjuk hova tűnhetett... Esetleg nem tudod,hol van?

- Nem,nem tudom,tegnap óta nem is láttam. – válaszoltam,majd a fiúkra néztem akik egy váll rándítással lerendezték a dolgot.

- Hát,azért köszönöm! – mosolygott és tovább állt.

- Ez fura,Nina soha nem késik semmiről! Főleg nem egy ilyen fontos dologról.

//Luke//

-Ugye voltál már a faluban? – kérdeztem Ninától. Éppen arra készülök,hogy el viszem egyet sétálni.

- Persze! – rám mosolygott. Olyan ártatlan,nem érdemli meg ezt az életet. A szülei azt hiszik,hogy avval az arrogáns fickóval jobb lesz az élete. Megértem én azokat az előírásokat meg minden...de na! Fogalmam sem volt arról,hogy mit mondjak neki...valahogy nem volt mit mondanom neki...

- Luke... Miért csinálod ezt? – tette fel a kérdést,amit őszintén nem értettem.

- Mármint mit? – néztem rá az útról.

- Ezt az egészet... Ahelyett,hogy Sydney-ben éled a mindennapjaidat,itt vagy velem és próbálsz valami féle életkedvet verni belém,miközben az esküvőmön kellene gondolkoznom.

- Komolyan összekell házasodnod azzal a gyerekkel? – emeltem fel a hangom. Furcsa érzelmeket vált ki belőlem Nina! És ez komoly! Kevesebb,mint egy hét alatt érzem,hogy szeretem a mellettem ülő lányt...