A hercegnő és a rockherceg ♥️ hemmings •Befejezett•

11.

//Luke//

Nina elmesélte a történteket. Őszintén! Majdnem én is sírtam. Megvan az időpontja mikor megy férjhez az a lány akibe szerelmes vagy. De az a valaki akihez hozzá megy nem te vagy! Ebben ez a legnagyobb baj! Próbáltam megvigasztalni,kisebb-nagyobb sikerrel,de legalább elaludt.

Beszélgettünk,majd megnéztünk egy filmet,amin valaki bealudt. De nem is baj,ráfér a pihenés. Kikapcsolom a laptopon a filmet,majd vissza megyek Nina mellé. Nem sokkal ezek után és is elalszok.

//Nina//

Reggel Luke előtt keltem fel,egy ideig néztem ahogyan szuszog,majd megszólalt.

-Ne nézz! – nyújtózkodott.

- Miért ne? – öleltem át.

- Nem tudok akkor sziesztázni! – nyomott egy puszit a fejem búbjára.

- Sziesztázni! – nevettem.

A nap további részét beszélgetéssel és filmnézéssel töltöttük. Csöndben ültünk egymás mellett,amikor kopogtattak az ajtón. Felálltam és elindultam az ajtóhoz. Lenyomtam a kilincset,ezzel Apámat láttam magam előtt.

-Apa! – lepődtem meg.

- Nina! Hogy,hogy még pizsamában vagy?

- Este sokáig fent voltam. Olvastam. Nem rég keltem fel. – hazudtam.

- Rendben,akkor gondolom ezért hagytad ki a reggelit is.

- Igen. – mosolyogtam.

- Esetleg délután ráérsz?

- Mire?

- Alexander apja gondolta elvisz téged a királyságukba. – hogy mi?! Nem akarok menni,de muszáj lesz.

- Nem lehetne holnap? Nem vagyok valami fényes hangulatomban.

- Megkérdezem őket,aztán majd szólok.

- Köszi,Apa!

- Érted bármit Hercegnőm! – ölelt meg,majd el is ment. Visszamentem Luke-hoz és visszaültem mellé.

- Ki volt az?

- Apa. De nem akarok róla beszélni.

- Nem kell.

*Másnap*

-Indulhatunk? – kérdezte Alexander. Sikeresen átraktuk a látogatást,így a tegnapi napot Luke-kal töltöttem. Meglepően kellemes volt.

Próbáltuk oldani a hangulatot és nem az esküvőre gondolni,néha sikertelenül. De próbáltunk egymással foglalkozni, és nem másokkal. Gyorsan eltelt a nap,de legalább avval lehettem akivel akartam. Nem mással.

Sikeresen kimagyaráztam magam a „Menj el!" helyzetből. Így nem nagyon izgatta a dolog,megértett. Nem hagyott ott miután elmondtam neki. Nem,ott volt velem és segített túltenni magam rajta.

- Azt hiszem.

- Gyere,itt vár a hajó. – megfogta a kezem és elindultunk a hajó felé. Felszálltunk rá,majd nem sokkal később elindult. Körbenéztem. Egy egyszerű hajó,semmi különös.

- Tetszik?

- Igen,szép. A tiéd? – kérdeztem a mellettem álló fiútól.

- Nem,nem az enyém.

- Hány órás az út?

- Ha nincs semmi baj kevesebb mint 2 óra alatt oda érünk. – karolta át a vállamat. Furcsa érzés volt,de megkell szoknom,hisz ő lesz a férjem. 3 teljes hónap múlva házasok leszünk. Lesznek gyerekeink, és egy boldog család leszünk. Gondolom én.