A hercegnő és a rockherceg ♥️ hemmings •Befejezett•

7.

//Nina//

Milyen rég jártam is én a faluban... Mindig is imádtam ezt a helyet,ahogyan most is. Valahogy megnyugtat olyan emberek között lenni,akik tudják rólam,hogy egy átlagos lány vagyok,aki habos-babos ruhákban járkál. Szeretnek az emberek,azt mondják nálam jobb uralkodó nem lehetne, de én ezt valahogy máshogy érzem. Nem gondolom,hogy jó lennék én ebbe a szerepbe,de az van! Nem állhatok szembe a törvénnyel és elmondani nekik,hogy én ezt az életet nem akarom. Természetesen nem zárnának börtönbe,vagy nem járna halálbüntetéssel... ebbe még belegondolni is rossz!

Sóhajtok egyet,majd próbálom élvezni a „maradék" életemet.

-Valami baj van? – fogja meg a kezem Luke. A faluba hozott el,nem nagy meglepetésemre. Sétálgatunk,néha-néha megállunk és beszélgetünk az emberekkel.

- Nem,nincs... vagyis a szokásos. – rántom meg a vállam.

- Mondtam már,hogy ne gondolj rá. – közelített felém,megakart csókolni.

- Itt nem lehet. – raktam a kezem a szájára. – Kitudódna.

- Persze! Nekem meg csak itt nem tudódna ki,hogy a barátnőmmel vagyok. – nevetett fel. Barátnő? Soha,nem beszéltünk ilyenekről. Persze,nyilvánvaló,hogy mindketten érzünk valamit egymás iránt,de sohasem volt téma. Nem mondtam semmit,csak tovább sétáltunk,amikor beértünk a város közepére,ahol egy fesztivál volt. Persze! Hogyan is felejthettem volna el! Az ősz kezdő fesztivál! Minden évszak elején rendeznek egyet,ahova örömmel várják a királyi családot. Sajnos nem mindig tudunk ide eljönni,de amikor időnk engedi szívesen bejárjuk a helyet. Mindenhol falevelek,ősz kezdetéhez képest meleg van. Bár itt sosincs nagyon hideg.

- Gondoltam valamire,ami lehet,hogy nem megszokott,de miért is ne?!

- Mi lenne az? – kérdeztem. Kíváncsi voltam mit tervez.

- Gyere és megmutatom. – megfogta a kezem és elindultunk a helyi pékség felé.

- Minek hozol te engem egy pékségbe? – kérdeztem,de épp beértünk így mindketten köszöntünk,majd Luke felterelt az emeletre.

- Ez a tiéd! – nyomott a kezembe egy dobozt. –Nyisd ki!

Megfogtam a doboz tetejét,majd szépen levettem. Egy fekete nadrág és egy ujjatlan/trikó (ki hogyan hívja) ami a ruhám színeiben pompázott.

-Ez mind és szép és jó,de mit csináljak velük? – kérdeztem értetlenkedve. Tényleg semmi gondolatom nem volt,hogy mit kezdjek a ruha darabokkal.

- Én arra gondoltam,hogy vedd fel... Már persze ha szeretnéd.

- Felvehetem,bár még sohasem vettem fel farmert. – vettem ki a ruhadarabot a dobozból.

- Itt hagylak,nyugodtan öltözz át. – nyomott egy puszit a fejemre,majd lement a lépcsőn. Leraktam magam mellé a dobozt. Elkezdtem kifűzni a ruhám hátulját,majd levettem és elkezdtem felvenni a farmert és a trikót... a doboz legeslegalján volt egy fekete piros kockás ing,ami illett a vörös felsőhöz. Magamra kaptam ezt is,majd a tükör felé fordultam.

- Luke! Készen vagyok! – kiabáltam le. Nem sokkal később itt állt előttem. Látszott az arcán,hogy elképedt.

- Gyönyörű vagy! – oda állt mellém és ismét megpuszilt.

- Ez olyan...olyan. – mondtam.

- Milyen? – nevetett fel.

- Nem beszélek csúnyán. – olyan ribancos volt... kiemelte az adottságaimat,ami eddig nem volt ennyire hangsúlyos. Tudom és beismerem,hogy ez szokásos mindennapi viselet a világ millió pontján,de én valahogy nem érzem magaménak. De lehet egyszerűen csak nem megszokott.