Ketté szakadva

Harminc

Sosem éreztem még magam ennyire magabiztosnak, miközben konkrétan a halálom helyszíne felé tartottam.

Két hete kezdődött el a második szemeszter itt, a Nemzeti Sportakadémián, és pontosan ennyi ideje tudjuk, hogy február első hetében egy színvonalas gálaműsort kell előadnunk a világ táncos krémjének. 

Miss Schwartz már a második napon válogatókat tartott, ahol senki sem tudta meg az eredményét, ezt a mai napra vártuk. Celine természetesen joggal pályázott a főszólóra, hiszen a szünetet nem azzal töltötte, amivel én. Igen, neki a saját szobájában van egy rúd, amitől csak evésidőben szakadt el. Nem tudom, honnan sejtette, hogy máris bedobnak minket a mély vízbe, én valahogy arra tippeltem, hogy kapunk egy-két hét regenerálódási időt, amikor is nem kínoznak minket allegrókkal és arabeszkekkel. Tévedtem.

Josh és én a páros táncokhoz jelentkeztünk, de én azért bepróbálkoztam a szóló válogatóknál is. Legrosszabb esetben miss Schwartz elhajt a francba a csapnivaló technikámmal és darabos mozgásommal együtt. Olyan meg már volt, nem igaz? A Josh-sal való párosom azonban biztosnak ígérkezett, ezért egyértelműnek vettük mindketten, hogy abban a kategóriában indulni fogunk a válogatón. Senki sem tudja, hogy miss Schwartz pontosan milyen koreográfiát képzelt el, még a fiúk tánctanára sem, pedig a srácok faggatták őt a különvett órák alkalmával. 

Maggie elkísért minket a próbateremig, mert neki pár ajtóval arrébb volt az erőnléti edzése. Kissé letörten mesélt a szünetről, ami Sebastian nélkül borzalmas volt. Megértettem őt, hiszen Kat ellen csakis a bátyja volt ott neki, aki mellé állt. Kat pedig nem arról híres, hogy empátiát gyakorolna, amikor a testvére konkrétan nem ment haza az ünnepekre, csak mert meg van sértődve. 

- Nem is kérdezel semmit, Milli? - torpant meg Maggie, pár lépésnyire a teremtől. - Hogy mi a helyzet Sebastian-nal, vagy ilyesmi? - vonogatta a vállát értetlenül a barátnőm. 

- Nem érdekel. - mosolyogtam rá Maggie-re. A lány szemei kikerekedtek, és összeráncolt homlokkal fordult Celine felé.

- Szerelmes. - legyintett Celine. - És nem a bátyádba. - tette hozzá, Maggie összezavarodott arckifejezését látva. - És, ha nem tévedek, a Sebastian iránti érzésein kívül mást is elveszített a szünetben. - vette halkabbra a hangját, majd kaján vigyorral tolakodott oda a terem mellé kitett információs táblához, amire a szereposztást tűzték ki. Az osztálytársaink többsége ott időzött, volt, aki boldogan telefonált haza, azzal a szöveggel, hogy "anya, megkaptam a szerepet!", és volt, aki elsírta magát. Ezt a "szerep" dolgot nem nagyon értettem, elvégre fogalmunk sincs róla, hogy miféle szerepekről is volt szó a válogatók során. Mindegy. Maggie meglepett arccal kapta el a csuklómat, és húzott közelebb magához.

- Mi van? - kérdezte döbbenten.

- Celine szereti felturbózni kissé a valóságot. - vontam vállat közömbösen, holott az emlék hatására máris egy rakat pillangó ébredt fel, és kezdte el ostromolni a gyomromat. 

- Lefeküdtél Benett-tel? - sziszegte kíváncsian Maggie. 

- Ki feküdt le kivel? - fékezett le mellettünk Josh. Kirántottam Maggie szorításából a csuklómat, és vetettem rá egy elhallgattató pillantást. 

- Senki senkivel. - megigazítottam a táskámat a vállamon, és a tábla felé intettem. - Kint van a szereposztás.

- Nehéz nem észrevenni. - röhögte el magát Josh, és már csatlakozott is az osztályunkhoz, hogy ő is elolvashassa az eredményt. 

- Tudod - Maggie a füle mögé simított egy hajtincset. - a bátyám egy idióta, de én szurkoltam nektek. - mondta szégyenlősen.

- Köszönöm. - mosolyodtam el. - De, azt hiszem, jobb így.