Huszonkettő

3.5K 287 7
                                    

- Miss Larson, maguk következnek. - mutatott ránk unottan Miss Schwartz. Megfogtam Kyle kezét, és besétáltunk a terem közepére. A tanárnő a sarokban ült, a hangfal mellett, és egy fekete mappát tartott az ölében. Az összes párnak el kellett táncolnia azt a koreográfiát, amit az előző héten tanultunk, még jegyet is kaptunk rá. Most rajtunk volt a sor. A fal mellett ott állt minden osztálytársam, beleértve Celine-t, Kat-et, és igen, még Josh-t is. Felvettük a kezdőpozíciót, és vártuk, hogy a tanárnő elindítsa a zenét. Sosem alakult ki az az összhang Kyle és köztem, ami Josh-sal volt, de határozottan jók voltunk együtt, és pluszpont volt Kyle részére, hogy nem használt ki, majd csapott be. Szépen eltáncoltuk a koreográfiát, minimális hibával, egyszer ugyanis véletlenül kicsúszott a kezem Kyle-éból, és egy másodperc erejéig elveszítettem az egyensúlyomat, de a párom időben utánam kapott, és egyikünk sem esett ki a ritmusból. Egy önelégült kacajt azért meghallottam Kat felől, de egy ideje már képes vagyok megszűrni a felém érkező impulzusokat, így nem foglalkoztam vele különösebben. Miután az utolsó tánclépést is megtettük, Miss Schwartz kikapcsolta a zenét. - Mindkettejüknek négyes, köszönöm. - firkantotta be a jegyeinket. Természetesen Kat és Celine is ötöst kaptak, a párjaikkal együtt, én azonban nem is számítottam, mondjuk, kettesnél jobbra. Miss Schwartz ugyan leállt az üldözésemmel, ez viszont közel sem jelentette azt, hogy nem tehet nekem keresztbe a tanórák során. Pontosan ezért sétáltam vissza meglepetéssel az arcomon a fal mellé, Celine-hez. 

- Azt hittem a közepénél, hogy elvágódsz. - hajolt oda hozzám. 

- Én is. - bólintottam. Kyle beszélgetni kezdett mellettem az egyik lánnyal, aki megdicsérte a "feleletünket". Elmosolyodtam. 

- Délután benézünk a városba Maggie-vel. Velünk jössz? - nyeltem egy hatalmasat. Minden vágyam volt kiszabadulni a koleszból, és nem itt lenni este 8-kor. Bólintottam egyet. 

- Holnap találkozunk. - intett Miss Schwartz, amint megszólalt a csengő, és kiviharzott a teremből. A nyitott polcokhoz sétáltunk, és mindenki kikapta onnan a saját táskáját. Kibújtam a tütümből, és a spicc-cipőmből, majd felvettem a tornacsukámat. 

- Szia. - az ismerős hangra felkaptam a fejem. Hetek óta nem hallottam ilyen közelről ezt a hangot. Becipzáraztam a táskámat, és a tekintetemmel Celine-t kutattam, aki már az ajtóban várt rám. 

- Neked is. - motyogtam, majd kikerültem Josh-t, és a barátnőm felé igyekeztem.

- Meddig játszod még a sértettet? - kiáltott utánam. Korábban, mielőtt ide kerültem volna, nagyon nehéz volt felbosszantani engem. Általában a nővérem az élén járt annak a kifejlesztésében, hogy ezt hogyan kell véghezvinni, de Josh és Sebastian teljességgel megváltoztatta ezt a tulajdonságomat. Annyira instabil lettem idegileg, hogy akár egyetlen pillantás is képes volt az őrületbe kergetni, nemhogy egy ilyen mondat. Megtorpantam, de mielőtt Josh felé fordulhattam volna, találkozott a tekintetem Celine-ével, aki csak a fejét rázta, jelezve, hogy nem éri meg. Dehogynem. Nagyon is megérte. Lassan fordultam meg, és mélyen Josh szemébe néztem. Láttam, ahogy szép lassan leesik neki a tantusz: ez a Milli már nagyon nem az a lány, aki magát okolja mások árulásáért, és önbizalomhiánnyal küzd. 

- Nem vagyok megsértődve, Josh. - közöltem vele higgadtabban, mint ahogy éreztem magam. - Csak nyugalmat akarok. - a körülöttünk lézengő osztálytársaink eltűntek a teremből, mindannyian a következő óránk helyszínére igyekeztek. Még Kat Reynolds sem maradt ott a műsor kedvéért. Azt azért reméltem, hogy Celine nem hagyott csak úgy itt. Josh mélyen, tényleg nagyon mélyen a szemembe nézett.

- Én pedig téged akarlak. - nagyon kicsin múlott, hogy nem törtem meg, és ugrottam a nyakába. Habár hetek óta nem beszéltünk, ismertem őt annyira, hogy észrevegyem rajta, ha hazudik. Nem hazudott. Tényleg rendbe akarta ezt az egészet hozni, és ez megmelengette a szívemet, annak ellenére, hogy tudtam, már semmi sem lesz ugyanolyan, mint a vacak Évnyitó előtt. Lehet, hogy kifelé az erős lányt mutatom, azt, hogy megváltoztam, mert a körülmények ezt kívánták, hogy a karrieremre koncentrálok, és a tánc számomra a legfontosabb, de... De valójában szívesen választottam volna a másik utat. Azt, ahol barátaim vannak, ahol szerelmes vagyok, ahol van választásom. Ahol lehetek törékeny, és mosolyoghatok, miközben darabokra hullok. Ahol nem szégyen önmagamnak lenni. Hirtelen elképesztő vágy öntött el azért, hogy még egyszer, csak még egyetlenegyszer átölelhessem Sebastian-t, érezhessem az illatát, és láthassam, ahogy egy tökéletes mozdulatsort végrehajtva beledöfi a kardját az ellenfelébe. Hallani akartam a hangját, ahogy felnevet, vagy ahogy elkenődve mesél a múltjáról, és a lehetőségekről, amiket sosem kapott meg. És Josh. Táncolni akartam vele. El akartam felejteni, ami történt, és csak élvezni akartam, hogy van nekem. Vele akartam tölteni a szombat délutánomat, azt akartam, hogy ő emeljen a magasba, hogy ő legyen az, akiben feltétel nélkül meg kell bíznom. Azt akartam, hogy soha senki ne befolyásolja a kapcsolatunkat, főleg ne olyan emberek, mint Kat. Megint olyan akartam lenni, aki nem fél önmaga lenni, aki szeret önmaga lenni, de táncolás közben, a valódi párja mellett az lehet, aki csak akar. Az érzelmi vihar, ami lecsendesedett az elmúlt három hétben, tripla akkora erővel söpört rajtam végig újra. És ez még csak a felhőszakadás első fele volt. 


Mivel a buszmegálló közelebb volt a suli hátsó bejáratához, arrafelé sétáltunk ki hárman, Maggie, Celine, és én. Nem volt konkrét tervünk az úti célunkat illetően, csak azt tudtuk, hogy ki kell kicsit szabadulnunk a kollégium négy fala közül. Egész délelőtt azon rágódtam, hogy jó sok idő után bepróbálkozzak-e újból Maggie-nél Sebastian-nal kapcsolatban, vagy hagyjam az egészet a francba, mert úgyis azt fogja mondani, amit mindig. Hogy ne szakítsak fel régi sebeket. Na de könyörgöm, milyen sebekről beszél? A világon semmi sem történt köztünk, mert mielőtt bármi is kialakulhatott volna, elvonszolta a seggét Londonból. 

- Hűha. - Celine magára öltötte a ragadozó vigyorát, ahogy megpillantott az udvaron egy srácot, nekünk háttal. Az egyik hatalmas árnyékot nyújtó fa törzsének támaszkodott, és a vádliját nyújtotta, így teljes kilátás nyílt a fenekére. Ami, meg kell mondjam, tényleg kifogástalan volt. Amikor ellökte magát a támaszától, és oldalra fordult, megállt bennem a levegő. Maggie mögé ugrottam, és lehunytam a szemem. Tényleg azt hittem, hogy így nem vesz észre? - Basszus, az ott nem....- Celine hangja elakadt, ahogy realizálta a valóságot. De igen. Az ott pontosan ő. 

- Milli, szedd össze magad, vendégünk lesz. - szólt hátra nekem Maggie fojtott hangon. Ó, hogy az a! Nagy levegőt vettem, és visszasoroltam a két barátnőm közé. 

- Sziasztok. - Benett csípőre tett kezekkel, azzal az idegesítően tökéletes vigyorral az arcán torpant meg velünk szemben. Próbáltam a kedves mosolyomat felvenni, de éreztem, hogy ez inkább amolyan "idegbeteg vagyok, menekülj, ha kedves az életed"-féle, úgyhogy inkább abbahagytam. Benett egy kosarasnadrágot viselt egy fekete OneRepublic-os trikóval. Tényleg elfelejtettem levegőt venni. Hónapok óta vadászok egy ilyen trikóra! Ez nem lehet igaz. 

- Hát te? - mosolygott Celine. - Azt hittük, Peruban vagy. 

- Portugáliában voltam. - bólintott Benett, miközben folyamatosan engem fürkészett. A trikó miatt én sem tudtam levenni róla a szemem. De csak a trikó miatt! 

- És most mit keresel itt? Anya nem említette, hogy idejöttél. - méregette Maggie Benett-et. A sztárjátékos elmosolyodott.

- Pedig egy darabig itt leszek. - közölte. - Felajánlották a végzős vízilabda osztály vezetését. 

- És, gondolom, elvállaltad. - találgatott Celine izgatottan. Benett bólintott. 

- Több okból kifolyólag is. - tette hozzá. A gombóc, ami a gyomromban keletkezett, összeköttetésbe került a torkommal, ez pedig csak felerősödött bennem, amikor Maggie durván belekönyökölt a bordáim közé. Felnyögtem, és a fájó ponthoz kaptam. Finomabban is jelezhette volna, hogy ne bámuljak Benett-re úgy, mint borjú az új kapura, de mindegy. 

- Jó a trikód. - nyögtem, de amint kimondtam, meg is bántam. Celine és Maggie egy emberként fordultak felém. Behúztam a nyakam, azt üzenve a tekintetemmel, hogy "bocs, nem jutott jobb az eszembe". Benett lenézett a felsőjére, és elnevette magát.

- Kösz. Ryan Tedder-től kaptam. - eltátottam a számat. Benett Carson ismeri a OneRepublic énekesét? Ilyen nincs. 

- Aha, hát ez klassz. - Celine alig láthatóan csuklón ragadott, és a hátsó kijárat felé húzott. - Később találkozunk. - vigyorgott rá Benett-re.

- Milli! - kiáltott utánam a fiú. Celine megtorpant, és konkrétan odafordított Benett felé. - Akkor áll az este 8? 


Ketté szakadvaWhere stories live. Discover now