Ketté szakadva

Hét

Nagyon ideges voltam. Talán még a felvételi előtt sem izgultam ennyire. Elvégre, ott csak a jövőmről volt szó, itt pedig a jó híremről. Ha rosszul sül el a randink Sebastian-nal, cseszhetem a következő két évemet, mert a folyosó csak ettől lesz hangos.

- Istenem, fejezd már be! - vágott hozzám egy párnát Celine. - Inkább döntsd el, hogy melyiket akarod felvenni. - az ágyamon ültem a kolesz szobában, és Celine már egy egész áruháznyi ruhát felmutatott nekem, de mindre volt valami kifogásom. Túl kivágott. Túl szűk. Felcsúszik, amikor lehajolok. Nincs ennyire jó idő. Mi van, ha esni fog? És így tovább. A szobatársam kezdte elveszíteni a türelmét. Csodálkoztam, hogy idáig kibírta. Az utolsó két darab, ami a kezében volt, csak még nagyobb fejtörést okozott, ugyanis mindkettő tökéletes volt. Az egyik egy térd fölé érő világoskék ruha volt, a mellrésznél szép csipkebetéttel. A másik ruha hasonló fazonú volt, az azonban mélybordó, és egy egyszerű masni volt a derekánál. - Milli, ez csak egy buli. Nem a szüleinek fog bemutatni! - sóhajtotta Celine. Bólintottam, és a csipkés ruha felé böktem. Celine letette mellém azt az ágyra, és kutakodni kezdett a sminkes cuccai között. Tisztában volt vele, hogy nem sokszor használok ilyesmit, főleg nem a hétköznapokon, ezért csak a legminimálisabb felszerelést hoztam magammal. A helyzet az, hogy nem tartom túl igényesnek az elfojt sminket, és tetszik, vagy sem, a táncosok bizony megizzadnak az edzések során. Na most, ha nem akarok úgy kinézni, mint egy génhibás panda, akkor inkább nem sminkelek. Épp kibújtam abból a pólóból, amiben napközben voltam, amikor kopogtattak. Egyből az órára pillantottam, még fél nyolc sem volt. Kizárt, hogy Sebastian legyen az. Visszavettem a pólót, és az ajtóhoz léptem. Celine-t nem különösebben hatotta meg, hogy vendégünk van, úgyhogy kénytelen voltam én kinyitni. Legnagyobb meglepetésemre Josh állt velem szemben.

- Szia. - intett, és felmutatott egy kupac DVD-t. - Itt van néhány oktató DVD, amit a könyvtárból kölcsönöztem ki. Lefoglaltam az egyik tévés termet, kilencig csak a miénk. Gyakorolhatunk az Évnyitóra. - magyarázta lelkesen. Te jó ég. Basszus. Totál kiment a fejemből, hogy ma estére beszéltük meg az első próbánkat. Amikor Josh észrevette, hogy valami nincs rendben, leeresztette a kezét, és az arca is elszontyolodott. - Mi történt?

- Ma este nem fog menni a próba, Josh. Ne haragudj. - támaszkodtam neki az ajtófélfának. A folyosón közben még mindig hatalmas volt a nyüzsgés, több szoba ajtaja nyitva volt, és mindenhonnan másféle zene szűrődött ki, amik vegyülve szivárogtak be hozzánk. Kiabálás, dobálózás, minden volt körülöttünk. Én mégis csak Josh csalódott arcát láttam. Belém hasított a bűntudat, és hirtelen az is megfordult a fejemben, hogy lemondom a randimat Sebastian-nal.

- A buliba mész, ugye? - kérdezte, a földet fürkészve. Szégyenlősen bólintottam. - Maggie vagy Sebastian hívott el?

- Sebastian. - vallottam be. - Sajnálom.

- Nem haragszom. - vonta meg a vállát. Haragudott. Kilométerekről látszott, hogy utál engem.

- Szombaton, az előadás előtt nem gyakorolhatnánk? - javasoltam reménykedve.

- Milli, másfél hetünk van a versenyig. Hétfőn le kell adnunk a jelentkezést. Akarod ezt egyáltalán? - tárta szét a karjait, benne a DVD-kel.

- Persze, hogy akarom. - bólogattam hevesen.

- És velem akarod? - kérdezte halálos komolysággal. Miért éreztem úgy, hogy ezt nem csak az Évnyitóra érti? Mindegy.

- Veled akarom, Josh. - feleltem.

- Akkor gyere gyakorolni. - nézett mélyen a szemembe, majd megfordult. Egyértelműen távozni készült.