Ketté szakadva

Huszonegy

Döntöttem.

A sporttáskám nekicsapódott a vádlimnak, ahogy az uszoda felé igyekeztem. 

Három elcseszett hetet töltöttem azzal, hogy sajnáltam magam. Csak ültem a koleszszobában, sírtam, a nyomoromra emlékeztető zenéket hallgattam, és a kötelező tanórákon kívül egyáltalán nem táncoltam.

A barátságom Maggie-vel és Celine-nel egy darabig működött úgy, hogy ők beszéltek hozzám, én pedig üveges tekintettel bólogattam, de, főleg Celine, nem a türelméről híres. Amikor már hetek óta nem szóltam hozzá érdemben egyik beszélgetésükhöz sem, nem nevettem egyetlen fergeteges poénon sem, és nem kísértem el Maggie-t egyetlen versenyre sem, megunta. 

Öt percen keresztül (számoltam), folyamatosan, levegővétel nélkül üvöltött velem. Számon kért, hogy mégis mi alapján süllyedek le a víz alá. Tényleg Josh miatt hagytam el így magamat? Mert átvert? Mert az első srác, akit végre a barátomnak nevezhettem, csúnyán átejtett? És ez ok lenne arra, hogy elpazarolom a legszebb éveimet? Hagyom, hogy egy elfuserált szerződés a boldogságom útjába álljon? Nem Josh vagy Kat miatt kerültem ide. Nem nekik köszönhetem, amit idáig elértem. Minden az én érdemem, azé, hogy nem adtam fel az álmaimat, és szinte a lehetetlenségből kerültem Londonba, az ország egyik legnívósabb iskolájába. Tényleg hagynám ezt egyetlen rossz döntés miatt elveszni? 

Celine-nek tökéletesen igaza volt.

Nem azért vagyok itt, hogy sírjak, és azon agyaljak, Josh vajon igazat mondott-e. Nem kell megkérdőjeleznem a tudásomat, mert Kat kapott szerződést. Nem kell az önsajnálatba temetkeznem, csak mert tapasztalat hiányában rossz emberben bíztam meg.

Egek, Josh csak egy álszent fiú volt, nem életem szerelme!

Apropó.

Sebastian mulasztásai a szüleinek is szemet szúrtak, és az apja cseppet sem örült neki. Néhány nappal a depresszióm kialakulása után megjelentek a kollégiumban a Reynolds-szülők, és magukkal vitték Sebastian-t. Maggie napokig sírt, akkor legalább együtt lehettünk magunk alatt, Kat viszont csak azt mondogatta, hogy magának köszönheti mindezt, nem kellett volna játszania a nagymenőt. Mielőtt elment volna, Sebastian bekopogott hozzám, és megkért, hogy szedjem össze magam. Nem tudja, hogy valaha visszajön-e egyáltalán ide, de amennyiben igen, ugyanazt a lányt szeretné viszontlátni, akivel a tanév elején randizott. A szavai ólomnehezékként tevődtek rá a lelkemre, és Josh mellett már Sebastian miatt is aggódnom kellett. Találtam végre egy fiút, akivel megértettük egymást, aki nem ítélt el, és aki mellett nem szégyelltem önmagam lenni. Erre mi történik? Elveszítem. Az állítólagos legjobb barátommal együtt. 

Szép kis karrierkezdet, Milena.

Celine lehordása azonban nem bizonyult feleslegesnek. Tudtam, hogy igaza van, és igazából végig tisztában voltam azokkal a dolgokkal, amiket a fejemhez vágott, csak nem mertem beismerni magamnak. Szükségem volt arra, hogy valaki közölje velem, még ha olyan kíméletlenül is, mint Celine. 

Nem szabad hagynod, hogy az érzéseid elszívják előled a levegőt. A levegő az, amire szükséged van, nem pedig az érzelmek. Érzelmek nélkül lehet élni. Levegő nélkül már nehezebb. 

Folyton ezt mondogattam magamnak. Egy feminista magazinban olvastam, ami a szakítás utáni szituációt írja le. Azt, hogy mi játszódik le egy nőben. Bizonyos értelemben én is szakítottam Josh-sal. És Sebastian-nal is. 

Nem tudom, Mis Schwartz miért döntött az én javamra, de az Évnyitó utáni héten, az első táncórán, amin a felfüggesztésem lejárta után részt vehettem, Kyle-t kiáltotta ki a táncpartneremmé. Celine kacsintott egyet, amikor a mellettem ácsorgó Josh és az ő párja helyet cseréltek. Kyle közel sem olyan jó táncos, mint Josh, de sokkal inkább az én szintemen van.  Könnyedén fel tud emelni, meg tud pörgetni, és nem tereli el a figyelmemet. A kapcsolat jó köztünk, már-már baráti, előfordul párszor, hogy együtt reggelizünk, vagy ebédelünk, sőt, még a rendes tanórákon is helyet cserélt Josh-sal, de összességében nem hagyom, hogy túl közel kerüljön hozzám. Celine támogatja ezt, azzal traktálva engem, hogy egy életre elég érzelemmel találkoztam az elmúlt hónapban, úgyhogy koncentráljak csak nyugodtan a karrieremre, és arra, hogy a jövő év végén szerződést kapjak. Maggie azonban könyörög, hogy rajtuk kívül is engedjek közel magamhoz embereket, mert nem halhatok meg egyedül, esetleg nyolc macskával.