Ketté szakadva

Huszonhárom

- Mi a fenéért jöttünk ide? - cövekeltem le. Benett pár lépéssel előrébb járt, és értetlen arccal fordult vissza. 

- Azt hittem, szereted az uszodát. - mutatott maga mögé. Az egész helyiség sötétbe burkolózott, elvégre már negyed kilenc is elmúlt, ráadásul az időjárás véglegesen téliesre fordult, így jóval hamarabb sötétedett, mint eddig. Arról meg már nem is beszélve, hogy állandó hidegség telepedett Londonra. - Hisz a múltkor is itt találkoztunk. - mosoly terült szét Benett idegtépően tökéletes arcán. Amikor bekopogott a szobánkba, és észrevettem a vállán lógó sporttáskát, nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Biztosan edzést tartott- gondoltam. Hát nem. Benett Carson ismételten meglepett. 

- Tudod mit? - megindultam a klórszaggal átitatott, medencékkel övezett helyiség közepe felé. Ahogy elhaladtam Benett mellett, folytattam. - Az uszoda az életben nem lehet megfelelő helyszín egy randira, úgyhogy tökéletes lesz számunkra. - lehajítottam a táskámat a kedvenc padomra, a gyakorlómedence mellé, és leültem. Celine ragaszkodott hozzá, hogy azt a farmeremet vegyem fel, ami kiemeli a szerinte formás fenekemet, ezzel azonban egy komoly probléma volt. Alig tudtam keresztbe tenni benne a lábamat, annyira szűk volt. Benett pár másodperc erejéig még letaglózva ácsorgott a bejáratnál, aztán csatlakozott hozzám. Letette, majd kinyitotta a táskáját. Direkt nem pillantottam oldalra, nem érdekelt, mit rejteget benne. Amikor azonban a szemem sarkából láttam, hogy Benett kibújik a pólójából, és a sliccét is lehúzza, önkéntelenül kezdtek el kibukni belőlem a szavak. - Mi a jó eget művelsz? - még hátráltam is egy kicsit, ami megint csak rossz döntésnek bizonyult, mert a pad megbillent, és majdnem leestem. Éreztem, ahogy az arcom teljes terjedelmében kezdi el szép sorban végigjárni a vörösség minden árnyalatát, és legszívesebben elteleportáltam volna, mondjuk, a föld alá. Benett vigyora csak még szélesebb lett. 

- Elfelejtettem volna említeni, hogy hozz fürdőruhát? - megölöm. Nem érdekel, hogy miféle következményekkel jár majd, biztos, hogy nem bírom ki az este végéig, hogy ne fojtsam meg a saját kezeimmel. 

- Mi a célod ezzel? - mutattam végig a... istenem. Benett Carson itt állt előttem félmeztelenül, úgy, hogy a világon senki nem volt a kétszáz méteres körzetünkben. Nem tudtam, hogy a fejemben kavargó ellentétes gondolatok közül melyikeket kéne megragadnom, és áthelyezni a valóságba. Azt, hogy fejbe kólintom, és elszaladok, azt, hogy csak simán elsétálok innen, vagy azt, hogy azon nyomban megcsókolom őt. Az utolsóra volt a legkevesebb esély. 

- Megmondtam. - vállat vont, és levetett ruhadarabjait beledobálta a táskájába. - Megtanítalak úszni. 

- Tudok úszni. - fontam össze magam előtt a karjaimat. Benett a plafon felé emelte a tekintetét, és kifújt egy nagy adag levegőt. Lerakta a táskáját a pad mellé, és leült annak a helyére. 

- Nézd, Milli. - óvatos, félénk mozdulattal kibogozta a karjaimat, és megfogta az egyik kezemet. Annyira lebénított az érintése, hogy teljesen elfeledkeztem arról, hogy épp utálom őt, hogy épp utálok mindenkit, és hogy épp egy borzasztóan erős, megközelíthetetlen lány lennék, vagy mi. Tehetetlenül bámultam abba a sötét, szinte fekete szempárba. - Nem kell, hogy ezt randinak nevezzük. - közölte. - Én csak szeretném, ha elölről kezdhetnénk mindent. Idiótán viselkedtem, tudom, és helyre akarom hozni. Csak adj egy esélyt. Kérlek. - akkor is elhittem volna neki mindezt, ha nem kerültem volna ennyire labilis érzelmi állapotba. Nem tudom, hogy csak ennyire jól hazudik-e, vagy tényleg sajnálja, ami történt, minden esetre feloldotta a belém költözött ridegséget. Alig három hónapja vagyok Londonban, de máris elveszítettem két fontos embert. Igazat adhatok Celine-nek, és senki mást nem engedek közel magamhoz az érettségiig, vagy hallgathatok Maggie-re, és továbbra is tálcán kínálhatom a szívemet, kockáztatva ezzel, hogy elveszik és összetörik azt, de megadva a lehetőséget arra is, hogy feltételek nélkül tudjak bízni valakiben, és szeretni valakit. Lehet, hogy a táncolást kéne előtérbe helyeznem, és kizárólag a későbbi karrieremre koncentrálni, de nem utasíthatok el mindenkit, aki megpróbálja lejjebb taszítani a fontossági sorrendemben a balettet. Mert ettől nem rossz ember.