Ketté szakadva

Tizenöt

- Merem remélni, hogy nem csak a kedvenc balettcipőd ment tönkre. Életemben nem lógtam még el edzést. - csukta be maga mögött a szobaajtót Maggie. Az ágyamon ültem, a kezemben ott virított az a sportmagazin, amit alig egy órája vettem, és aminek a hasábjain én is szerepelek. Nem a sportteljesítményem miatt, természetesen. A cikket többször is elolvastam, de még mindig nem fogtam fel, ami le volt oda írva. Engem okolnak azért, mert a vízilabdásaink veszítettek. Azt hiszik, elterelem Benett figyelmét. 

- Hol van most Benett? - kérdeztem tőle köszönés nélkül. Maggie értetlenül meredt rám. 

- Mi van? - röhögte el magát hitetlenül. 

- Csak mondd meg, hogy hol van. - kértem lemondóan. Maggie kiérezhette a hangomból, hogy ez most nem a vicc-kategória, ezért válaszolt.

- Portugáliában, edzőtábora van ebben a hónapban. Mi történt, Mil? - huppant le mellém az ágyra. Az ölébe nyomtam az újságot, a lényegnél kinyitva. Maggie figyelmesen áttanulmányozta az oldalt, majd egy jól kimért káromkodást eresztett el. - Sajnálom, Mil. Biztos, hogy erről ő nem tud.

- Az mindegy. - vettem egy mély levegőt, és lehunytam a szemem. - A szüleim ki fognak nyírni. Persze, ha Miss Schwartz nem teszi meg hamarabb. - a tenyerembe temettem az arcomat. Maggie biztatóan kezdte simogatni a hátamat.

- Nem fogják megtudni. Ne aggódj. Miss Schwartz nem olvas újságot, a szüleid meg... Mindegy, úgyis messze vannak. - vonogatta a vállát. 

- Végre kezdett helyrejönni körülöttem minden, bekerültünk a döntőbe, Josh-sal minden oké, veled és Celine-nel is, Benett eltűnt a képből, Sebastian-nal is váltottam pár értelmes mondatot, erre jön ez- böktem a magazin felé - és tönkretesz mindent. 

- Azért ez nem a világ. - nevette el magát kínosan Maggie. - Figyelj, a nevedet nem említik benne. A kép meg viszonylag homályos. - méregette a fotót a barátnőm. Nem. A kép tökéletesen kivehető volt. - Benett most egy időre eltűnik a média elől, mikorra meg visszajön, találnak valaki mást, akin csámcsoghatnak. Ne aggódj. - ölelt magához Maggie. Borzasztó hálás voltam neki, amiért mellettem áll, és sokat elárult a rövid kapcsolatunkról, hogy miattam szó nélkül kihagyta az edzését, amire még korábban sosem volt precedens. Nagyon megszerettem őt, és csak amióta ismerem, azóta gondoltam bele, milyen silány életem is volt nélküle az elmúlt 17 évben. 

Valaki kopogott. Maggie fürkészve pillantott rám, de mikor bólintottam egyet, kikiabálta, hogy szabad. Az ajtón Josh dugta be a fejét. Amint kiszúrta, hogy összetörten ücsörgök az ágyon, villámsebességgel, konkrétan egyetlen lépéssel szelte át a szobát. Leguggolt elém, és a térdemre tette a kezeit.

- Mi történt? - kérdezte aggodalmasan. Kivettem Maggie öléből a magazint, és átadtam Josh-nak. Hanyatt dőltem az ágyon, és a tenyeremet a szemeim elé tettem. Bár minden okom és hangulatom megvolt hozzá, valahogy képtelen voltam elsírni magam. A következményektől nagyon féltem, a szüleim és a tanáraim reakciójától, de az, hogy Benett-tel együtt említettek meg egy országos magazinban, valamennyire még hízelgő is volt. Utáltam, hogy megtörtént, de titokban, egy kicsit azért tetszett a helyzet. Josh-nak azonban kevésbé, ő ugyanis idegesen vágta földhöz az újságot. - Mi a franc ez? Egyetlen találkozó miatt máris te vagy az oka a vereségüknek? Arra nem gondolnak, hogy ezek az arcok esetleg nem tudnak vízilabdázni? - kiabálta magából kikelve. Maggie sóhajtva támaszkodott meg a könyökén.

- Befejezted? - kérdezte tőle felvont szemöldökkel. 

- Mindjárt. - emelte fel a mutatóujját Josh. - Ez igazságtalanság, sőt, rágalmazás. Simán feljelentheted őket. - vágta csípőre a kezeit.