– Hová megyünk, Deron? – kérdezte Sun a fekete ruhás fiú nyomában baktatva, miközben felfelé haladtak egy kanyargós, hegyi ösvényen.
A kislány csizmája alatt csikorogtak a kavicsok. A szél lágyan cirógatta a mellettük lévő magas fűszálakat, a fák már elkezdték ledobálni a megsárgult leveleiket.
– Már megmondtam, hogy nem hívhatsz Deronnak! Hercegnek kell hívnod, megértetted, Sunny?
Sun szája lefelé görbült, és elkapta a harag.
– De te se hívj Sunnynak! Utálom ezt a nevet! Sun vagyok!
– Senki sem mondhatja meg, hogy mit tegyek! – nevetett fel a fiú. – Főleg nem egy rabszolga!
Sun torka elszorult, és egy pillanatig haragosan nézett rá, aztán hátrafordult, hogy elmeneküljön, de a herceg gyorsabb volt. Forró kezével elkapta a csuklóját.
– Hová akarsz menni? – förmedt rá számonkérően.
Sun még nem fordult vissza. Imádta azt a mágikus meleget, amit a fiú teste árasztott, és azt akarta, addig tartson az érintése, amíg csak lehet. Deron maga felé fordította.
– Már megint sírsz?
Sun szégyentől elnehezült fejjel inkább a földre bámult, és a könnyeit törölgetve szipogott. Nem szerette, amikor Deron rabszolgának hívta és csúnyán bánt vele.
– Hoztál magaddal papírzsebkendőt, amivel eltüntetheted a bizonyítékot?
– Miféle bizonyítékot? – ráncolta Sun a homlokát. Megesett, hogy néhány szót Deron rosszul használt, és neki kellett kijavítania.
– Az a bizonyíték, ami valamit bizonyít! A könnyek azt mutatják, hogy sírtál!
– És? – kérdezte értetlenül Sun.
– Te teljesen ostoba vagy?! Nem láthatják meg mások, hogy szomorú vagy! Meg is ölhetnek!
Sun ezen némileg eltűnődött, majd megcsóválta a fejét.
– Ezen a helyen nem.
Deron ék alakú pupillája egészen kiszélesedett a hírre, ekkor azonban meghallották a fentről érkező lépteket. A herceg azonnal megragadta Sun kezét és a magas fűbe rántotta. Ráhasalt a földön, és onnan figyelte a két lefelé igyekvő felnőttet, akik a temetőből jöttek vissza. Sun kicsit sem bánta a nehéz ördögöt magán, mert így olyan selymes melegben volt, amit még a vastag tollpaplan alatt sem érzett.
– Sokan járnak errefelé? – sziszegte a herceg Sun füle mellett.
– Nem – mondta Sun. – Legalábbis én úgy tudom.
A fiú halk, elégedett mordulás-foszlányt hallatott, és Sun bánatára legördült mellé. Az ördög a zsebébe túrt, és egy csomag papírzsebkendőt nyújtott a lány felé.
– Majd meglátjuk, hogy igazat mondtál-e! Egy ördögnek több helyről kell tájékozódnia, mielőtt elhiszi az alattvalói szavait.
Sun már nem törődött a furcsa bizalmatlankodással, és a műanyag csomagból elvett egy zsebkendőt.
– Minek hoztál zsebkendőt?– kérdezte kíváncsian.
– Neked. Úgyis tudtam, hogy sírni fogsz – vette el az ördög a csomagot komisz vigyorral.
Ismét kőcsikorgást hallottak, de sokkal hangosabbat, mint amit a két felnőtt okozott.
– Még hogy nem forgalmas... – bosszankodott Deron.
ESTÁS LEYENDO
Sunderon 1. Az Ördög Vére (A könyv nyomtatásban is megjelent)
FantasíaSun bármit megtenne, hogy a pokolba jusson. A lány gyermekkorában megsértette a pokol hercegét, amiért az ördög megégette a kezét. Az égés soha meg nem szűnő kínokat okoz, amiktől csak úgy szabadulhat, ha megtalálja a herceget. A lány egy Paranoia n...
