Sunderon 1. Az Ördög Vére (A könyv nyomtatásban is megjelent)

9. Ördög

Deron belépett a nevadai menedékház irodájába. A falióra délután egyet mutatott, tehát kerek két órával előbb érkezett meg a meghatározott időpontnál. Az árnyékhídon felfedezett sötétség szörnyének elpusztítása után az apja azzal fejezte ki elégedettségét, hogy szabad utat biztosított neki a Földre. Fáradt volt, és ki kellett volna használnia az idejét, hogy aludjon egyet, de fontosabbnak tartotta, hogy minél előbb itt legyen. Tudni akarta, mi folyik itt, és úrrá akart lenni a káoszon.

A sivatagra néző, üvegfalú iroda nagy asztalán heverő számítógép és az elektromos készülékek látványa nosztalgikus érzéssel árasztotta el. Még mindig emlékezett rá, hogyan tanulta meg azok kezelését. Azonnal a telefonhoz lépett, felemelte és tárcsázott. Arezt hívta, de nem vette fel senki. Bosszúsan kopogott a karmaival az asztalon, mire a vonal másik végén végre megszólalt egy varjúkárogásra emlékeztető hang:

– Itt Sanjarass Leharra E. W.

– Hol van Arez?! – mordult fel elégedetlenül Deron.

– Még életben van, Herceg.

– Még? – horkant fel Deron, és vele együtt az a zavaró, aggályoskodó apróság is megmozdult a mellkasa közepén. – Mi történt?

– Az angyalok megtámadták, miközben a Whiscost lányt védte. Kétlem, hogy meg tudom menteni. Az átka teljesen eluralkodott a testén. Semmire nem reagál.

– Mi van a lánnyal? – kérdezte gyorsan Deron.

– Biztonságban van, Herceg. A követe vérbe burkolta. Most egy időzárban van.

– Minek van rajta időzár? – ráncolta a homlokát Deron. – Talán halálos sérülést szenvedett?

– Nem. Phel megpróbálta levenni róla Arez vérét. A páncél úgy védte, hogy elzárta előle a levegő útját. Csak sérülés árán tudtam volna megfosztani tőle.

Deron bosszúsan felmordult. Már értette az apja levelében felvázolt koporsó titkát, és hogy miért kötötte a király időponthoz a Földre érkezését. Nyilván délután háromig bírták Sunt kizárni az idő menetéből, és csak ő bírta leszedni a vért róla úgy, hogy ne sérüljön meg a lány.

– Hol vagytok? Milyen messze a nevadai menedékháztól?

– Egy kamionban vagyunk. Nagyjából húsz mérföldre onnan.

– Arez életben marad addig, amíg ideértek? – szegezte a kérdést feszülten Sanjának.

Csend volt a válasz. Deron a mellkasa közepébe vájta a karmait, hogy abbahagyja a felesleges aggodalmaskodást.

– Válaszolj! – dörrent a nőre.

– Nem tudom, Herceg. Túl sok vért veszített.

Deron a kelleténél erősebben csapta le a kagylót, amitől a műanyag borítás elpattant. Előidézett egy tükröt, és végignézett magán. Régen kellett utoljára emberivé tennie a külsejét. Először a szarvait és a farkát tüntette el némi koncentrációval, aztán kezdett neki a többi, nem emberi vonása eltakarásának. Megérintette a tükröt, a felületét feltöltötte a fényével, aminek következtében olyan lett az anyaga, mintha bronzot csorgatott volna rá. Így már nem látszott más rajta, csupán a teste erősebb kontúrvonalai. A kezébe egy tollat idézett, és elkezdte átrajzolni a testének nem emberi, kiugró részeit. Először a hegyes fülét tette kerekké, majd a szemének hosszúkás pupilláját, azután pedig a karmait, végül oldalról a foghegyeit is sikerült átsatíroznia. Gyorsan levette a tükör felületén lévő vékony aranyréteget és belebújt. Az illúzió működött. A tükörben úgy nézett ki, mint egy húsz év körüli ember. A fekete ruháit is le kellett cserélnie, de csak öltöny volt a tarsolyában az emberi ruházatok közül. Magára öltötte, a nefrai ruháit pedig elzárta egy pecsétbe. Bosszantó volt ez a bujkálás, de az atyja szabályait szigorúan be kellett tartania. A kiválasztottakon kívül más ember nem szerezhetett tudomást róluk.