Sunderon 1. Az Ördög Vére (A könyv nyomtatásban is megjelent)

8. Vérangyal

- Mi a fene ez?! - kiáltott Gewn Mush karjában, miközben az óriási, homokviharhoz hasonló képződményt bámulta.

- Egy világtalan démon támadómezeje - válaszolta Mush. - Új nemesi faj. Rezgések alapján tájékozódik és támad. A fajának sajátossága, hogy teljesen vak. Míg kívül vagyunk a mezőn, addig nem lát minket.

Odafent Amyel azonnal énekbe kezdett. A felhőkből csöpögő esővíz apró lyukakat ütött a támadómezőben. Gewn énekével felszaggatta a különös, homokszerű burkot, a glóriája elérte az ott ragadt angyalokat. A gondolataik villámok képében váltak eggyé, és közösen harsogták a Dicsőség Dalát, amivel kiutat találtak a mágikus mezőből. Mikor az utolsó apró, kétszárnyú húga is kijutott, Amyel leereszkedett a fellegekből, karjában a kékvérű által meggyilkolt testvérükkel.

- Menjünk! - kiáltotta.

Gewn viszont nem volt biztos abban, hogy menniük kellene. Az angyalarcú fiú még mindig a támadómezőben volt.

- Mi lesz a kékvérűvel?

- Induljunk, Gewn! - mondta Amyel. - Már így is túl sokat vesztettünk!

A nő Gournotta irányába fordult, és újabb énekbe kezdett. A fiatalabbak némi hezitálással ugyan, de követték és becsatlakoztak a Gyógyítás Énekébe.

- Az Erő Dalát csak az angyalok ismerhetik! - kiáltotta Gewn. - Tudnunk kell, hogyan volt képes rá!

A hangja kizökkentette a testvéreit, akik megtorpantak, majd rémülten hátranéztek.

- Nézz magadra! - rivallt rá a szigorú nő, és a hasán tátongó óriási, kék szélű sebre mutatott. - Megölt volna, ha teheti, és végzett Aganéval is!

Gewn ekkor értette meg, hogy a testvérei jobban megrémültek az éneklő démontól, mint ő maga. A harc mindannyiukat megtépázta: a ruháik szakadtak voltak, a testüket sebek borították. Menniük kellett.

- Hol van a lány? - fordult Mush felé.

Mush csalódottan a távoli hegyek felé révedt, majd halkan válaszolt:

- Már messze jár.

- Nem megyünk utána?

- Felesleges - mondta, miközben végigjáratta a tekintetét a sebesülteken, és ő is elindult Gournotta felé.

A testvérei Amyel vezetésével azonnal útnak indultak, de Gewn nem volt hajlandó részt venni a közös gyógyító énekben, ami helyrehozta a sebeiket. Szüksége volt a saját tudatára. A hasára tette a kezét, ahonnan még mindig szivárgott az ereiben lévő, folyékony dicsőség. Különös fájdalmat és bénultságot okozott a seb. Hiába találta el többször is a démon, csak az utolsó támadása okozott komoly gondot. Mégsem tudott érte igazán haragudni. Minden ösztöne azt súgta, hogy a fiú hozzájuk tartozik.

- Nem énekelsz? - súgta oda neki Mush, miközben Gewnnel a karjában követte a zengő testvéreit.

- Nem... még nem - felelte az ark. - Gondolkodom, hogyan lehetséges ez az egész...

- Biztosan egy újabb kísérlet eredménye.

- Ezt nem kísérletezhette ki az Ördög - csóválta a fejét. - Az összekapcsolódás, a közös ének egy szent dolog az angyalok között, amit nem lehet csak úgy megteremteni.

Mush fájdalmasan sóhajtott.

- Te nem tudod, mire képes az Ördög, Gewn. Még egy angyali vihart is előidézett Nefrában.

- Hogy mit csinált?! - borzadt el Gewn.

- A kísérlet közben felrobbant a laborja, aztán angyalvihar keletkezett. Állítólag a mai napig egy óriási kráter van a kertje közepén.