Egy Namikaze és egy Hatake története

35. fejezet

Namikaze Miyo:
Én reggel azonnal összekészülődtem, majd hátamra kaptam a táskát és a családommal el is indultam a kapu felé. A barátaimtól el sem köszönök, mert akkor nem tudok majd elmenni. Amint a kapuhoz értünk, a családomra néztem. Majd sorban oda mentem mindenkihez. Mindenkit átöleltem, majd végül anya és apa került sorra.
- Szeretünk, Miyo - mondta anya.
- Én is titeket - suttogtam, majd átöleltem őket. Utána pedig el is indultam a határ felé. Vissza sem fordultam, mert tudtam, hogy mindenki sír, hogy elmegyek. Még azok is, akik nem is a vérszerinti testvéreim. Mivel velük is már sok jó dolgot átéltem, sok mindent tapasztaltam. Hosszú útnak nézek elébe.

Namikaze Shinku:
Aggódva néztem a lányom után. De tudom, hogy jól meg lesz. Erős nő, bízom benne.
Amint már nem is láttuk Miyo- t, mindannyian haza mentünk és letelepedtünk a nappaliba.
- Fura lesz nélküle - szólalt meg Kenta.
- Igen, bólintott egyet Kakashi. Majd mindannyian a gondolatainkba temetkeztünk.

Uchiha Aiko:
Én nevelem a lányomat, Izumi néni és az ikrek segítségével. Mind a hárman nagyon segítőkészek, amiért nagyon hálás vagyok. Nemrég vallotta be nekem Kankuro, hogy szerelmes belém. Valójában számomra sem közömbös. Így én is bevallottam, hogy szeretem őt. Ez miatt pár nap múlva utazok Homokrejteg- be. És ő még úgyis elfogad, hogy van már egy gyermekem. Amiért hálás vagyok neki.

Kankuro:
Nagyon szeretem Aiko- t. Nem érdekel, hogy van már egy lánya. Őt is majd a sajátomként fogom szeretni. A Háborúban szerettem igazán belé, amikor megláttam őt harcolni. Csodálatos volt.

Namikaze Miyo:
Én négy nap alatt el is èrtem Homokrejteg határát, ahol már várt engem Kankuro.
- Szia - köszöntem neki.
- Szia, mutatom a faluba vezető utat - mondta nekem. Erre bólintottam egyet és követtem is őt a faluig. Eléggé megváltozott Homokrejteg mióta itt jártam. Most sokkal szebb, bár ez Konoha- ról is elmondható. Mindkét falu sokat fejlődött a Háború óta. Kankuro elvezetett engem Gaara irodájáig. Ahova rögtön be is léptünk. Én csak rámosolyogtam. Ő pedig elém sétált és szorosan átölelt. Óvatosan viszonoztam a gesztust.

Uchiha Itachi:
A gondolataimból Kisame ébresztett fel, amikor be lépett a barlangba.
- Megtudtál valamit? - néztem rá.
- Igen, Namikaze Miyo a Kazekage felesége lesz majd lassan. Uchiha Aiko pedig a Kazekage bátyja felesége lesz majd.
- Értem - sóhajtottam egyet. Erre nem számítottam. Még, hogy Aiko és Kankuro. Fura párosítás, de, ha szeretik egymást, akkor legyenek boldogok. És így Homokrejteg- be kell költöznie, így legalább nem fog baja esni, ha valójában megtámadják Konohát pár hónapon belül. Hiszen lassan letelik az egy év. - A támadásról megtudtál valamit? - kérdeztem.
- Sajnos még nem, de rajta vagyok az ügyön - mondta, majd távozott is a barlangból. Ő hallgatózik és gyűjti az információkat. Nekem pihennem kell és felkészíteni a testemet a harcra. Hiszen túlságosan is gyenge vagyok még. Erősödnöm kell.

Uchiha Aiko:
Én elköszöntem anyától és az ikrektől, majd el is indultam Homokrejteg felé. Hat nap alatt értem oda, mivel sokszor pihentem a kicsi miatt. A határban már várt engem Kankuro. Mosolyogva átölelt és kéz a kézben mentünk a falu felé. Gyorsan elértük a kaput. Meglepődtem, nagyon jól néz ki a falu és nagyon is békés egy hely. Köszöntem a Kazekage- nek is, majd megmutatta az otthonunkat Kankuro. Ő abban a házban él Gaara- val és most már persze Miyo- val is. Megkérdezte múltkor tőlem, hogy jó lesz- e nekem itt velük és persze igent is mondtam. Hiszen már megszoktam, hogy nem csak ketten vagyunk a lakásban, hanem többen. És legalább van még egy ismerős arc, Miyo.

Uchiha Itachi:
Nem rég tudtuk meg, hogy nem fogják egyelőre még megtámadni a falut. Valamiért húzzák az időt. Azt még ki kell derítenünk, hogy mi miatt.

Namikaze Shinku:
Mi éljük a mindennapi életünket. Már az egész falu tudja, hogy hova tűnt Miyo, illetve Aiko is. Mivel itt gyorsan terjednek a hírek. Egyre jobban hiányzik a lányom. Ahogy látom Hiomari is szerelmes, de nem tudom, hogy kibe.