Egy Namikaze és egy Hatake története

32. fejezet

Uchiha Sasuke:
Sok időt töltöttem mostanában Naruto- val, Sakura- val és a többiekkel. Az emberek is mosolyognak rám, amikor meglátnak. Ez jó érzéssel tölt el.

Uzumaki Naruto:
Sokat tanulok mostanában Iruka- senseiel. Ami nagyon jót tesz és időközben Kakashi lett Avarrejtek hatodik Hokageja. Ami egy kicsit meglepett, de örülök neki. Nemrég összejöttem Hinata- val, Sasuke Sakura- val, Temari Shikamaru- val, Ino Sai- al, Choji Karui- val. És mindnyájan össze is házasodtunk.

Namikaze Shinku:
Boldog vagyok, hogy ott lehettem Kakashi- val mindenki esküvőjén. És mindenki most várja az első gyermekük érkezését. Kíváncsi vagyok, hogy Naruto- nak lánya vagy fia fog születni. Bárcsak elmondhatnám Naruto- nak az igazságot, de még nem tehetem.

Uchiha Itachi:
Hallottuk pletykákból, hogy majd megakarják támadni Konohát, Naruto miatt. De még szerencsénkre nem most, szóval van még egy kis időnk felkészülni rá. Így Kisame- val szoktam néha napján edzeni, ami nem olyan rossz. Csak az a gond, hogy egyre rosszabb a szemem is, illetve hatalmas nagy fájdalmaim is vannak. Ezt senki sem tudja, csak Shinku és Kisame.

Uchiha Izumi:
Én boldogan nevelem az ikreket, illetve Shisui kislányát. Nagyon aranyosak mind hárman. Aiko most lett nemrég Junin és most is épp küldetésen van. A csapatából szintén már mindenki Junin, szóval most épp őket vezeti. Remélem, minden rendben lesz. Az ikrek pedig még az Akadémiára járnak. Majd most fogják befejezni a sulit. Lassan majd miattuk is izgulhatok.

Namikaze Shinku:
Én továbbra is Anbusként dolgozom. De egyre nehezebb, mindent titokban tartani. Főleg a családom előtt. Rengeteget gondolok Itachi- ra, hogy vajon mi lehet vele.

Uchiha Aiko:
Épp küldetésről tartunk haza felé. A csapatom éppen egy fa tövében pihen, mivel nemrég esteledett be, így az éjszaka itt fogunk aludni. Pontosabban ők, én pedig őrködök. Korán reggel már mindenki fel volt. Azonban én megláttam nem messze egy barlangot, amit az éjszaka nem vettem észre.
- Mindjárt jövök, ti addig hozzatok a kulacsokba vizet - mosolyogtam rájuk, majd az én kulacsomat oda adtam Jin- nek és rögtön a barlang felé vettem az irányt. Ahogy beléptem, rögtön egy tőrt szegezett valaki a nyakamnak. A csudába, pedig még a Byakuganom is aktiválva van és még így sem vettem észre ezt a szeméjt.
- Ki vagy te? - kérdezte meg a férfi. Ahogy ránéztem, nekem rögtön egy cápa jutott róla az eszembe.
- Ő Uchiha Aiko - szólalt meg a háta mögül egy fekete hajú férfi.
- Ismered őt?
- Igen, szóval engedd el - sóhajtott egyet.
- Igenis - mondta a cápa ember, majd rögtön elvette a tőrt a nyakamtól és el is tette azt.
- Kik vagytok ki? - néztem rájuk, de valóban ismerősnek tűnik számomra a fekete hajú férfi. Csak nem jut eszembe, hogy honnan.
- A nevem Hoshigaki Kisame... az övé pedig... - sóhajtott egyet a cápa ember.
- Én Uchiha Itachi vagyok - mondta el, itt megállt bennem az ütő és deaktiváltam a Byakuganomat. Könnyezve néztem rá, majd ott helyben össze is estem. Ő azonnal mellém szaladt és szorosan átölelt.
- Hogy lehet Uchiha, ha Byakuganja van? - szólalteg hírtelen Kisame. Itachi erre elengedett, majd felállt és a férfira nézett.
- Meséltem már neked Uchiha Shisui- ról, igaz?
- Igen - bólintott egyet.
- Shisui beleszeretett Hyuga Natsu- ba és kettejük gyermeke Aiko. Byakugan- nal született, de lehet, hogy majd egyszer felébreszti a Sharingant is, kitudja. De persze, ez nem biztos. De én nem bánom, hogy nincs Sharinganja.
- Persze, ez érthető - aggódva nézte Itachi- t a férfi.
- Itachi, kérdezhetek valamit? - sóhajtottam egyet.
- Persze, hallgatlak - nézett rám.
- Igaz, amit rólad mondanak? - könnyeztem be. - Hogy te mészároltad le az egész Uchiha klánt? - szipogtam.
- Igen, igaz - mondta, erre mégjobban elkezdtem sírni. Mindig reménykedtem benne, hogy a pletykákból semmi sem igaz. Ugyanis előttem senki sem beszélt Itachi- ról és a klánról. Szószerint csak pletykákból hallottam.
- De miért tetted? - értetlenkedtem, mert Izumi néni soha semmit nem mondott nekem, még, ha kérdeztem őt, akkor sem.
- Mert szükség volt rá... hogy felmérjem, hogy mire vagyok képes... - hunyta le a szemeit.
- Hogyan? - akadtam ki. - És az is igaz, hogy te ölted meg az édesapámat? - nyeltem egyet.
- Igen, ez is igaz - nézett rám újból. Majd a hasához kapta a kezeit.
- Itachi - aggódva lépett mellé Kisame és óvatosan leültette Itachi- t a földre. - El kéne mondanod legalább neki az igazságot - nézett rám.
- Nem tehetem, Kisame - mondta fájdalmasan. - Aiko, pár dologban nem mondtam neked most igazat. Azonban Uchiha Izumi és Namikaze Shinku tudja az igazságot. Tőlük kérdezd meg. Én nem mondhatok neked semmit sem. Bocsáss meg, Aiko. De egy dolgot kérhetek tőled? - nézett rám. Erre bólintottam egyet. - Átölelnél utoljára engem? - erre bólintottam egyet, majd hozzá szaladtam és jó szorosan magamhoz öleltem őt. Amikor elléptem tőle, rám nézett. - Hogy van a gyermekem? - ezen elmosolyodtam.
- Pontosabban inkább gyermekeid - kuncogtam.
- Hogy tessék?
- Gyermekeid születtek, ikrek. Uchiha Akane és Uchiha Hayata. Egy fiú és egy lány.
- Ezt el sem akarom hinni. És két gyermeket hagytam magára - mondta szomorúan.
- Izumi néni sokat szomorkodik miattad. Azt hiszi, hogy nem látom őt, pedig igen - sóhajtottam egyet.
- Most menj, Aiko - utasított. Erre bólintottam egyet, majd intettem nekik és a csapatom mellé ugrottam.
- Már megijedtünk, hogy hol vagy - mondta Akira és mind a ketten a nyakamba ugrottak, ezen elmosolyodtam. Imádom a srácokat. Nagyon aranyosak és kedvesek.
- Bocsássatok meg, hogy ennyit kellett rám várnotok - mosolyogtam rájuk, amikor elengedtek engem.
- Semmi baj, az a lényeg, hogy jól vagy. De egyébként merre voltál? - nézett rám Jin.
- Találtam egy barlangot és gondoltam, hogy megnézem. Úgy látszik, hogy egy kicsit sokat időztem el.
- Már nem számít. Most már induljunk el a falu felé, ha minden igaz, akkor délutánra oda kell érnünk - mondta Akira.
- Rendben, menjünk - bólintottam egyet és már mentünk is a falu felé.