Egy Namikaze és egy Hatake története

33. fejezet

Uchiha Aiko:
Mi gyorsan elértük a falut, így azonnal át is léptük a kaput.
- Ti menjetek csak haza pihenni. Én gyorsan jelentek a Hokage- nek - néztem rájuk. Hiszen nekik már vannak gyerekeik, illetve feleségük és biztosan várják már őket haza.
- Rendben, köszi Aiko - mosolygott Akira és már ment is.
- Köszönjük - suttogta Jin és ő is eltűnt a szemeim elől. Én pedig a Hokage épület felé vettem az irányt. Amikor az irodához értem, rögtön be is kopogtam.
- Szabad - hallottam meg a Hokage hangját, így rögtön be is léptem a terembe.
- Hokage Úr, végeztünk a küldetéssel. Sikerrel zárult - suttogtam.
- Ezt örömmel hallom. Ma menj csak haza pihenni, holnap elég, ha megírod a jelentést - erre bólintottam egyet.
- Otthon tartózkodik az ön felesége? - kérdeztem meg végül.
- Igen, miért keresed?
- Pár dolgot szeretnék tőle kérdezni, ha nem bánja.
- Persze, menj csak - mosolygott rám. Erre bólintottam egyet, majd ki is léptem az ajtón. Sóhajtottam egyet, hogy szerencsémre belement. Így villámgyorsan szeltem az utcákat és ezáltal nagyon gyorsan elértem a házukat. Itt még sosem jártam, elég szép és nagy házuk van. Vettem egy mély levegőt, majd bekopogtam a házba.
- Igen? - nyitott ajtót Shinku és meglepődve látta, hogy én vagyok az. - Szervusz Aiko, mi szél hozott? - ivitált be a lakásba, majd mindketten a nappaliban helyezkedtünk el.
- Kérdezni szeretnék pár dolgot - szólaltam meg, amint mindketten leültünk a kanapéra.
- Hallgatlak - nézett rám aggódva.
- Mi az igazság Uchiha Itachi- ról? - kérdeztem meg végül. Erre Shinku ijedten nézett engem.
- Mégis, hogy kérdezhetsz ilyet? Ő egy gyilkos - remegett a hangja. Ebből tudtam biztosra, hogy hazudik.
- Mondd el nekem kérlek az igazat - mondtam egyre idegesebben. Shinku vett egy mély levegőt, majd végül megszólalt.
- Ám legyen... - kezdett bele. - Uchiha Itachi nem bűnöző, parancsba kapta az Uchiha klán kiírtását. Mivel az apja Uchiha Fugaku puccsot tervezett a falu ellen. Itachi kém volt a falu és a klán közt. Végül a falu mellett döntött és lemészárolt mindenkit. Kivéve Sasuke- t, téged, Izumit és az ikreket. A Harmadik pedig megesküdött, hogy mindenáron megfogja védeni az összes életben maradt Uchiha- t. Shimura Danzo adta parancsba Itachi- nak ezt az S- szintű küldetést. Annak ellenére elvállalta, hogy ettől bűnözővé válik és a neve be fog kerülni a Bingo könyvekbe is. Már a mészárlást a Hokage sem tudta megállítani, mivel későn tudta meg, hogy mit tervez Danzo - suttogta.
- Akkor Itachi valójában ártatlan - motyogtam magam elé nézve.
- Igen, ezt csak én és Izumi tudtuk. Most már te is. Kérlek tartsd ezt titokban. De mondd majd el Izumi- nak, hogy tudod.
- Rendben - bólintottam egyet. Majd elköszöntem tőle és haza felé vettem az irányt. Otthon azonnal Izumi néni ölelő karjaiban találtam magamat. Illetve az ikrek is rám akasztottak. A kicsiken csak nevettem, olyan aranyosak. Az ikrek beszaladtak a szobájukba, így Izumi- ra néztem. - Tudom az igazságot, Uchiha Itachi- ról - mondtam ki nehezen.
- Hogyan? - nyeltem egyet.
- Shinku asszony mondta el. Nem akarta, de könyörögtem neki, mivel sejtettem, hogy valami állhat a háttérben.
- Nem véletlenül sejtetted, Uchiha vagy - sóhajtott egyet szomorúan, majd átölelt. - Sajnálom, hogy nem mondtam el neked eddig az igazat. Megtudsz nekem valaha bocsátani?
- Hát, persze - öleltem őt vissza. Majd elengedtem őt nehezen és a szobámba mentem. Befeküdtem az ágyba és a plafont néztem. A barlangban történt dolgokon kezdtem el gondolkodni. Majd éjjel gyorsan felvettem az egyenruhámat és azonnal el is indultam a kapu felé. Szerencsére senki sem látott meg, így simán eltudtam hagyni a falut. Mivel pihenő nélkül futottam, így két óra alatt oda is értem a barlanghoz. Vettem egy mély levegőt, majd beléptem rajta.
- Mit keresel itt? - kérdezte rám nézve Itachi. Kisame mellette feküdt a földön.
- Jó nektek itt? - sóhajtottam egyet.
- Már megszoktuk és így megvédhetünk mindenkit - bólintott egyet Itachi. Én pedig hozzá szaladtam és az ölébe ugrottam, majd szorosan magamhoz öleltem őt.
- Szeretlek, Itachi - suttogtam a mellkasába.
- Én is szeretlek, Aiko - suttogta, majd a fejemet maga felé fordította és így már a szép szemeibe néztem. Majd óvatosan közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam őt.
De aztán rögtön elléptem mellőle, mert megijedtem, de ő vissza rántott magához és így öleltük egymást.