My World On Fire (1.évad)

70. ,,Tudni szeretném"

-Hogy találkoztunk?-kérdeztem ahogy a kezem még mindig a kabátzsebébe volt a kezével öltve.
-Biztos készen állsz rá hogy elmeséljem?-kérdezett vissza. Tudni akartam. Tudni akartam hogy találkozhattam egy ilyen pasival. Vajon sok ideig kellett harcolnia a szívemért mire azt magáénak tudhatta?
-Szeretném hallani.-válaszoltam.
-Egy étterem teraszán ültél. Egy nagyon dögös ruhát viseltél. Egy ilyen fekete hasközépig érő felső volt rajtad és egy fekete nadrág, fekete magassarkú. Oh és egy bőrdzseki. Randira készültél.
-Veled?-kérdeztem.
-Nem.-nevetett.-Valójában én...kitúrtam a helyéről a randipartnered.
-Tehát te ilyen gengszter stílusban nyomod?
-Annyira elvarázsoltál. Muszáj voltam tenni valamit hogy esélyt kapjak tőled arra hogy megismerjelek.
-Tehát akkor...végülis te lettél a randipartnerem?
-Pontosan.-bólintott.
-Oké, tehát egy vacsorán ismerkedtünk meg. Utána?
-Kiderült hogy egy cégnél dolgozunk. Vagyis...te a mostohaapám cégénél.
-D-Daniel a mostohaapád igaz?-kérdeztem ahogy próbáltam emlékezni az állítólagos új családomra.
-Igen. Övé volt a cég, majd nekem adta.
-Nem kispályás vagy.-mondtam amit szinte azonnal dícséretnek vett. Láttam az arcán.
-Utána szinte minden jött magától. Nálam aludtál, egyre több időt töltöttünk együtt és...-a szavába vágtam.
-Nálad aludtam?
-Miért ilyen meglepő?-nevetett.
-Nem...nem...nem mintha nagyon érdekelne...de mikor adtam be a derekam a...szóval tudod...
-Nem igazán.
-Úristen ne akard hogy kimondjam.-takartam el a szabad kezemmel az arcom.
-Mármint mikor...feküdtünk le?-kérdezte.-Miért fontos ezt tudnod?
-Nem tudom, csak úgy...eszembe jutott.
-Nem hiszem hogy készen állsz a válaszra.
-Csak nem...a házasság után? Amilyen hülye vagyok kinézem magamból hogy...
-Az első randink után azonnal.
-Hogy mi?-szaladt ki a számon.
-Nem hazudok.-mosolyodott el.-Életünk legvadabb és leggyönyörűbb estéjét töltöttük együtt.
-Mi az első randin szexeltünk?-kérdeztem talán kicsit hangosabban mint kellett volna.
-Szeretnéd hogy megmutassam milyen volt?-kérdezte azzal a magabiztosságával amivel tudtam bajba leszek. Miért? Mert valamiért rohadtul vonz.
-N-Nem.-megálltunk majd felémfordult.
-Ezt mond úgy hogy rámnézel és nem remeg meg a hangod.-azt hiszem a bugyim az idegen férjemtől nedvesedni kezdett. Ismert. Ez már nem volt kérdés. Hisz tudta mivel tud lázba hozni, mivel tud idegessé tenni, mivel tudja elérni a szívem heves dobogását. De én mit tudok róla...?
-Én...nem tudom...ki vagy.-válaszoltam ahogy nagyot nyeltem.
-Csak vicceltem.-nyomott egy puszit a fejem búbjára majd továbbindultunk. Ez a puszi miért volt annyira édes?
-Tehát...mi...lefeküdtünk az első randin. Utána?-féltem mi jön. Kiderül hogy másnap a felesége lettem?
-Őrülten szerelembe estünk. Gondolom feltűnt a tetoválás a karodon. Meg se kérdezted azt mikor csináltad és miért?
-Gondolom anya miatt van az ,,a" betű.-elmosolyodott de nem válaszolt.-Igaz?-kérdeztem de nem szólt.-Tehát mi...első látásra szerelembe estünk és azóta boldogan élünk?
-Nem egészen. Mi nekünk se járt mindig boldogság az élettől. Egy időben külön voltunk.
-Szakítottunk?-lepődtem meg. De akkor mégis hogy lettem a felesége?
-Szakítottunk de...végig egymást szerettük.
-Mi?
-Mindketten hűségesek maradtunk egymáshoz.
-Andy...-megállt de nem nézett rám.
-Szeretném hogy emlékezz. Szeretném hogy emlékezz a rengeteg jóra amit együtt éltünk át, a rosszra amiből erőt nyertünk. Szeretném mert szörnyen nehéz nekem Eve hogy ne mondhassam el minden másodpercben mennyire szeretlek és mennyire megakarlak csókolni.-a szívem egyszerre vert hevesen és sajgott. Sajnáltam őt. Napokig magam sajnáltattam de abba bele se gondoltam ő min mehet most át. Hisz ő elveszített engem. A feleségét. Hiába vagyok mellette, hozzám se érhet. Nem tudom milyen felindulásból de az arcára nyomtam egy puszit. Zavarba jöttem.
-Kérlek adj még időt nekem, rendben? Esküszöm mindent megteszek hogy emlékezzek arra ki voltam, te ki vagy és hogy...milyen a mi szerelmünk. Elhiszem hogy egy tökéletes pasi vagy. Bár azt még mindig nehezen hogy pont belém szerettél de ha ez valóban így van akkor....csak kérlek várj még egy kicsit rendben? Esküszöm igyekezni fogok.
-Eve...
-Addig mi lenne ha...ha...-kerestem az ötletet.-...mondjuk a homlokomra nyomnál puszit?
-Megengednéd?
-M-meg.-válaszoltam zavaromban.-Csak...azért ne essünk túlzásba rendben?-egy pillanat alatt fogta közre az arcom és nyomta az ajkait a homlokomnak. Miért ver a szívem ilyen hevesen? Miért lett melegem? Zavarba voltam és ilyenkor máskor kitudtam volna futni a világból most mégse akartam elhagyni Andy oldalát. Biztonságban éreztem magam mellette. Mikor azt mondták elvesztettem az emlékeim azt gondoltam sokkal sebezhetőbb lettem. Hisz az emberek ismertek de én őket nem. Mégis azt gondoltam Andy az egyetlen aki ezzel nem él vissza. Úgy hittem megbízhatok benne és a szavaiban. Elbambultam. Arra kaptam fel a fejem hogy egy hógolyó csapódik mellettem az úton. Arra fordulva Andyvel találkozott a tekintetem. Nevetett. Ha harc hát legyen harc. Lehajolva a hókupacból hógolyót formáztam és máris meg is céloztam őt. Sikeresen eltaláltam a hátát. Talán nem minden téren előnyös az izmos széles hát. Bár azért az ágyban....úristen! Mikre gondolok én? Nem! Teljességgel kizárt! Hisz nem is emlékszem semmire a férjemmel kapcsolatban. Ne légy hülye Eve. Nem bújhatsz ágyba azonnal vele mert rádnéz azokkal a csodás íriszkék szemeivel és...! Már megint elkalandoztam. Ébredj fel Eve! Felébredtem. Pontosan akkor mikor eltalált egy újabb adag hógolyó csak az arcomon.
-Basszus!-rohant hozzám Andy.-Jól vagy kicsim? Ne haragudj, nem akartam.-törölte azonnal az arcomból a hót. Én pedig még ha csalásnak számít is azonnal a fejére nyomtam az én hógolyómat.-Ezt megérdemeltem.-mondta nevetve.
-Te mindig megsajnálod az ellenséged?-nevettem ahogy az újonnan kapott sálból kezdtem kirázni a hideg csodát.
-Csak a szép nőket. Velük képtelen vagyok a kegyetlenségre.
-Tehát szép lennék?-figyeltem és akármennyire is beszéltem meg magammal hogy ne ábrándozzak erről a férfiról a szemei egy pillanat alatt eltudták volna érni hogy itt a hóban ledobjam minden ruhám. Már megint mire gondolok? Nem, Eve!
-A legszebb.-simította végig a kezét az arcomon.-Hideg az arcod.
-A te kezed viszont nem olyan hideg.-mosolyodtam el.
-Valóban?-rakta az arcomra mindkét kezét. Melegíteni kezdte a kezeivel. Így pedig ha akartam ha nem, ez a férfi közel került hozzám.
-Imádom a szemeid.-jegyeztem meg mikor felébredtem mit is mondtam.-Vagyis....-megkaptam az újabb homlokpuszit.
-Csak nyugtass meg hogy jó úton haladok.
-S-Sajnos még nem...jutott eszembe semmi se.
-Nem siettetlek.-rázta meg a fejét.-De tudnom kell...ha nem kapnád vissza az emlékeid...akkor lenne esély arra hogy belémszeress?
-Andy...
-Tudni szeretném Eve hogy...lenne hely most is a szívedbe nekem?-hezitáltam. Máris belopta volna magát a szívembe úgy hogy észre se vettem? Ki ez a férfi? Ne válaszolj! Ne válaszolj!
-Lenne.-válaszoltam mégis. Ő pedig gyengéden húzott magához ahogy ölelt át a hóesésben.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett❤️ és iratkozzatol fel az oldalamra❤️*