My World On Fire (1.évad)

39. ,,Viszlát..."

Eláztam. Szinte bőrig áztam de a fejem nyüzsgött. Nem akartam megérteni miért nem volt őszinte velem Andy. Miért tenne ekkora áldozatot értem? Elveszítené inkább a családját? Az nem lehet. Így döntöttem.
Halkan nyitottam ki a zárat. Reméltem hogy már Andy alszik és így nem kell a szemébe néznem. Nem azért mert nem akartam. Hanem mert tudom hogy mennyire fájna azokat a szemeket utoljára látnom.
-Kicsim...!-hallottam meg a hangját az ajtóból. Francba. Elémsietett ahogy megpillantotta a ruhám amiből csucsogott a víz.-Kicsim, gyorsan szárítkozz meg! Meg fogsz fázni!-jött és levette a kabátom.-Várj szerzek egy törülközőt, ülj a kandalló mellé, rendben?-rohant az alsószinten lévő fürdőszobába ahogy pillanatok alatt tért visszs és gyengéden törölte át az arcom szárazra. Majd a hajam végében megálló vízet próbálta eltűntetni a törülközővel.-Vedd le kicsim a ruhád, szerzek neked szárazat rendben?
-Nem szükséges.-mondtam ki nehezen a szavakat. Úgy éreztem ha ezt így folytatja képtelen leszek megtenni. Megtenni a lépést ami annyira nehéz számomra.
-Beteg leszel kicsim.-aggódott.
-Szeretnék...becsomagolni. Kérlek engedj...-a szemei kikerekedtek, ahogy a kezei megálltak a hajam szárításával.
-Mi...? Mit mondtál...?-a hangja megtört.
-Azt...-vettem egy mély levegőt.-....hogy szeretnék becsomagolni.
-Ugye nem...nem azért mert...mert el akarsz hagyni?-összetöröm. De mi értelme egy olyan kapcsolatnak ahol választanunk kell a szeretteink között? Tudom hogy szeret, én is nagyon szeretem őt. De a családja is ott van akik biztos vagyok benne hogy őrülten szeretik és csalódottak lennének ha a fiúk egy idegen nőt választana helyettük.
-Igyekszek mindent elvinni. Hogy utána ne kelljen ez miatt zavarnom téged.-kerültem volna ki de elkapta a kezem.
-Állj meg Eve! Mi a fenéről beszélsz? Elhagysz?
-Nem szeretném ha választanod kellene. Ezért...
-Nem! Kicsim nézz a szemembe.-képtelen voltam.-Kicsim nézz a szemembe, kérlek!-fogta közre az arcom ahogy a szemeibe néztem.-Szeretlek, érted? Te vagy az a nő akibe őrülten beleszerettem. Akit feleségemnek akarok, a gyermekeim anyjának.
-Kérlek ne folytasd.
-Eve.
-Lássuk be, ez amúgyis egy reménytelen kapcsolat lett volna. Hisz...mi annyira mások vagyunk.-kerestem volna a kifogást amivel képes vagyok elsétálni tőle és elhagyni őt. De a szívem mélyén tudtam ő az akit akarok. Akartam. Mert ő és én annyira tökéletesen működtünk együtt az ellentétjeink ellenére is.
-Ne! Ne csináld! Most csak a kiskaput keresed amivel elhagyhatsz.
-Nem kell kiskapu Andy. Valójában...talán jobb is hogy most derült ki és nem az esküvő után.
-Ne hagyj el Eve.-a hangja megcsuklott. A szeme sarkában egy könnycsepp jelent meg. Annyira szeretlek.
-Tartsunk...szünetet. Rendben?-ennyit tudtam kipréselni a számon.
-Nem fogsz visszajönni hozzám...tudom. Ha elmész nem leszel újra az enyém.
-Andy...
-Ezért se engedhetlek el. Kicsim figyelj, tény hogy nem mondtam el teljesen az igazat. De tudtad. Tudtad mire vagyok képes érted, értünk és...
-Miért mondanál le azokról az emberekről akik egész életedben melletted voltak? Andy mi...mi közel se vagyunk annyi ideje együtt. Mi...
-Szeretjük egymást. Ez nem elég? Ez nem elég hogy mellettem maradj?
-Kérlek engedj...-indultam volna az emelet irányába de ő hátulról magához ölelt. A nyakhajlatomba rejtette az arcát ahogy megéreztem a könnyeit a nyakamon.
-Ne menj el. Kérlek. Kérlek Eve.-a szívem sajog. Fáj. Fáj a férfiért akit szeretek. De a család az első...és én még nem vagyok a családja. És nem is leszek.

☆☆☆

-Drága Evelynem!-köszöntötte Grace széles mosollyal a lányt aki arca a nap óta hogy Andyt elhagyta élettelen volt.
-Szia.-álcázott egy mosolyt ahogy az arcára nyomott két puszit.
-Történt valami? Olyan sápadt vagy.-aggódott Grace.
-Nem...semmi.-Grace szemei megpillantották Evelyn ujjait amin nem díszelgett többé a gyönyörű gyűrű.
-A...a gyűrűd...Evelyn drágám.-Evelyn ajkai megremegtek, az arcát a kezei közé temette ahogy nem tudta tovább tartani magát sírva fakadt.-Mi...mi történt drágám? Evelyn.-ült közelebb a lányhoz ahogy magához húzta egy ölelésre. Evelyn a mellkasán sírt ahogy a szíve minden pillanatban kisebb és kisebb darabjaira hullott.-Mit művelt az az idióta veled?-szaladt ki a száján a jelző. Megrázta Eve a fejét.-Megcsalt?-megrázta a fejét.-Nem szeret többé?-újabb fejrázás.-Akkor?
-Nem akarták a szülei hogy együtt legyünk.-mondta. De még Gracenek továbbra se volt fogalma hogy az a lány akit épp vígasztal a fia volt kedvese.
-Mi? De miért?-kérdezte.
-Nem tudom.-törölte le az arcáról a könnyeket.-Annyira szeretem őt.
-Akkor beszélj vele drágám.
-Elhagytam...végleg.-szipogta.
-De...de akkor mi lesz veled?-kérdezte.
-Nem tudom.-vont vállat.-Fogalmam sincs mi lesz velem nélküle. Mert már most úgy érzem...mintha meghaltam volna.

☆☆☆

Két nappal később Andy a szüleihez ment látogatóba. Az anyja boldog arccal fogadta, mert megtudta Loláéktól hogy a nő akit elakart tűntetni Andy életéből végre feladta és elhagyta őt. Az istenek meghallgatták imáit.
-Gyermekem.-fogadta tárt karokkal de Andy rideg volt. Távolságot tartott. Úgy érezte részben az édesanyja hibája hogy most Eve már nem az élete része.-Mi a baj?
-Csak elköszönni jöttem.
-Elköszönni?-nézett értetlenkedve Grace.-Mi-miért? Csak a cafkát választod?!-emelte meg a hangját idegesen.-Andy nem mehetsz utána!
-Szerencséd van anyám, mert fogalmam sincs hova ment. A barátainál nem találtam, a munkahelyéről kilépett. Nem tudom merre keressem. A telefonja nem kapcsolható.
-Akkor...?
-Elutazok...Európába.-vallotta be.
-Mi?-akadt ki Grace.
-A cégnek jól jönnek a nyugati üzletkötők. Úgyhogy egy ideig ott fogok élni.
-De...de akkor mi lesz...mi lesz velünk?
-Mi lenne anya? Szerencsére nem kell aggódnod hogy az a nő akit szeretek a feleségem legyen mert elhagyott. Hála a te embergyűlöletednek.
-Ott van Alexandra...
-Nekem Eve kell. Őt akartam mert őt szerettem. De hiába mondtam, te nem figyeltél rám. De nem tudok itt élni úgy hogy emlékek sora fűz hozzá.
-Andy...
-Csak elköszönni akartam. Apától és Leonoréktól már elköszöntem. Csak te maradtál hátra. És megakartam még köszönni hogy tönkretetted a boldogságom.-Andy hangja megtört és erőtlen volt.-Viszlát anyám...-sétált ki a hatalmas luxusházból. Hátrahagyva mindent...és mindenkit.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*