My World On Fire (1.évad)

30. Eljegyzés?

-Grace!-láttam meg az asszonyt a kávézóban akivel barátságot kötöttem.
-Drága Evelynem!-nyomott két puszit az arcomra.-De gyönyörű vagy.
-Köszönöm, te is csodásan nézel ki.-ültem le vele szembe.
-Hogy sikerült a rendezvény?-kérdezte izgatottan tőlem.
-El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok a tanácsaidért. Remek este volt, a ruha mesés volt.
-A párodnak is tetszett?
-Nagyon.-nevetettem.-Egész este le se vette a szemét rólam, félt hogy lecsapnak a kezéről.
-Hát érthető lenne a férfiak rajongása hiszen csodaszép vagy.
-De tudod miért volt tökéletes az a nap?-szinte alig bírtam visszafogni a boldogságom.
-Na miért?-felmutattam a kezem amin virított az ékszer.-Úristen! Csak nem?-boldogság látszódott Grace arcán.
-De!-mondtam boldogan.-Istenem én annyira boldog vagyok. És ha hiszed ha nem, egy percig se hezitáltam a válaszomon. Az eszem tudja hogy vannak okok ami miatt meg kellett volna fontolnom mégis a szívem...képtelen nemet mondani ennek a férfinak.
-Ha a szíved azt mondja hogy ő az igazi, akkor ne gondolkozz azon az eszed mit mond.
-A szüleit nem ismerem még. Mi lesz ha nem kedvelnek?
-Nem ismered őket?
-Olyan váratlanul találkoztunk, hirtelen estünk szerelembe és azóta...csak gyorsulnak a dolgok.
-Ilyen a szerelem drágám. Én a férjemmel egy bálban ismerkedtünk meg. Sokáig csak távolról néztük egymást de egyikünk se mert lépni. Majd mielőtt távoztam volna a barátnőmmel a helyszínről ő a kezem után nyúlt de én az eszemre hallgattam és elengedtem. Férjhez mentem egy férfihez aki nem tisztelt engem és a gyermekeim. Elváltam. Majd az élet újra összehozott engem azzal a férfival akivel a bálban találkoztam. Azóta ő a férjem és a gyermekeim apja. Boldogok vagyunk.
-De végül megtalálta a boldogságot.
-De ha akkor nem az eszemre hallgatok hanem a szívemre már akkor az egész életem boldogsággal lett volna teli.
-Szeretném ezt a boldogságot vele.-gondoltam Andyre.-Őrülten szeretem őt.
-Biztos vagyok benne hogy ő is téged.
-Remélem nem fog egyikünk se csalódni...mert azt hiszem ha őt elveszíteném soha többé nem tudnám a szívem bárkinek is odaadni.
-Az örökkét fogjátok egymásnak megfogadni. És ha mindketten tartjátok a szavatokat akkor ezt meg is kapjátok.

☆☆☆

-Mr. Barber! Üdvözlöm.-fogadott az ajtóban a család egyik alkalmazottja.
-Szia Sapphire.-köszöntem a nőnek aki gyerekkorom óta az életem része volt. Sok mindent köszönhetek neki.-A szüleim?
-Mr. Craig valahol ebédelni van a barátaival. Az édesanyja a kertben teázik épp.
-Csatlakozok hozzá.
-Mit vihetek magának uram?
-Nem kérek semmit Sapphire. Köszönöm.
-Szóljon ha bármire is szüksége van.
-Amire szükségem volt az már az enyém. Nem kívánhatnék többet.-válaszoltam mosolyogva ahogy Evere gondoltam. Őrülten szeretem őt.-Szia anya.-léptem ki a teraszra ahogy az édesanyám azonnal rám kapta a tekintetét.
-Fiam! Micsoda meglepetés!-nyújtotta az arcát amire egy puszit nyomtam.-Havonta egyszer eszedbe jutok és megnézed hogy élek e még?
-Ne túlozz anya.-ültem le vele szembe.-Tudod hogy rengeteget dolgozom. Amióta átvettem a céget felgyorsultak az események. Szerződést szerződésre kötök, üzleti utak, vacsorák. De hisz tudod mert apa pont ezt csinálta.
-Tudod milyen Daniel, számára is a munka volt mindig a lényeg.
-Mert ebből teheted meg hogy itt teázgass délután.-mondtam egy nevetéssel.
-Fiam, te tiszteletlen vagy.-nevetett anyu is.
-Jól vagy amúgy?
-Remekül.
-Olyan más vagy. Történt valami?
-Más? Miért?
-Mintha...megfiatalodtál volna. Botox kezelésre jársz?
-Nem hiszlek el.-próbált megütni az újsággal.-De amúgy nem. Az én arcom tökéletes mindenféle botox nélkül is.
-Akkor?
-Megismertem egy kedves lányt valamelyiknap egy vásárlás során. Mintha magamat látnám fiatalon benne. Azóta találkoztam vele, kávéztunk, jót beszélgettünk. Ha ismernéd tudnád milyen angyali teremtés.
-Kértem már hogy ne próbálj összeboronálni senkivel.
-Bárcsak összetudnálak vele. De vőlegénye van. Egy mesés gyémánt gyűrűvel kérték meg a kezét.
-Ha már eljegyzésről beszélünk...
-Úristen! Azt ne mond hogy Leonor megint férjhez megy valakihez!
-Nem, randizgat de nem tudok róla hogy bárki is megkérte volna a kezét.
-Hál'Isten.-fújta ki az anyám a levegőt.-Akkor?
-Az az igazság hogy én jegyeztem el valakit.-vallottam be.
-Mit csináltál?!-kérdezte ahogy megemelte a hangját.
-Anya.
-Mit műveltél?! Eljegyeztél?!
-Anya kérlek. Ez a lány...
-Csak kihasznál téged! Ebbe biztos vagyok! Miért nem hiszed el hogy az igazi számodra...
-Nem!-vágtam szavába mielőtt kimondta volna azt a nevet amit többé nem akarok hallani.-Nem megyek vissza az exemhez aki a hátam mögött megcsalt.
-Megbánta!
-Miért? Rájött nem jó két lovat lovagolni egyszerre?
-Andy!
-Megismertem egy lányt anya. És tudom ennek nem ez lett volna a menete. Tudom hogy be kellett volna nektek mutatnom de...hidd el hogy egy csodás lány ő. És őrülten szeretem őt.
-Ő meg a vastag pénztárcád!
-Nem érdekli a pénzem!
-Dehogynem! Hisz tudod hogy mindegyiknek hátsószándéka van ha megtudják ki is vagy!
-Anya!
-Nem támogatom ezt a házasságot!
-Csak ismerd meg őt anya! Gyertek át vacsorára és...
-Nem! Előbb mérgezem meg magam mintsem azzal a nővel egy asztalhoz üljek!
-De anya!
-Ha tönkreakarod tenni az életed hát tessék! De én akkor sem foglak titeket támogatni.
-Én pedig azért is feleségül veszem őt.-mondtam határozottan.-Mert ő rá vágyom. Őt akarom. Ő az én boldogságom.
-Meglátjuk fiam. Meglátjuk.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*