55. ,,Boldoggá teszlek"

2.3K 142 17
                                    

A napok teltek és az életünk kezdett újra normális lenni. Elfogadtuk hogy most az életünkbe nem csöppent egy kis csoda de akarjuk és nem fogjuk feladni. Andy pedig még ha tagadja is, még nagyobb figyelmet szentel rám.
A mai napom hála Andynek csodásan indult de nem tudtam tovább gondolkodni mert megláttam Gracet közeledni.
-Jaj, drágám! De örülök hogy végre látlak!-jött azonnal hozzám ahogy két nagy puszit nyomott az arcomra.-Istenem, az est óta nem sikerült összehoznunk a találkozót.-ült le mellém ahogy a kezem megfogta. Olyan volt számomra mint a pótanyám. Imádtam őt és azt hiszem ő is engem.
-Sajnálom, hogy ennyire elfoglalt voltam. A cégnek rengeteg munkája lett hirtelen és tudod hogy szeretek felügyelni mindent.
-Jaj, drágám ezzel tisztában vagyok. Hisz ezért lettél sikeres. Ha nem érdekelne a cég akkor nem jutottál volna idáig. Csak tudod hogy szinte te vagy az egyetlen barátnőm akivel bármit megtudok beszélni.
-Én is nagyon szeretek veled beszélgetni.-mosolyogtam rá.-Mesélj miújság a családoddal? Fiad visszaszokott már a nagyvárosi életbe?
-A fiam olyan mint te. Munkamániás. Sajnálom hogy felültetett.-megráztam a fejem.
-Nem kell sajnálkoznod.
-De hisz...istenem te annyira tökéletes lennél hozzá. Olyan szép pár lennétek. Csak elképzellek mellette és máris boldog vagyok.
-Jaj Grace.-nevettem.-Hagyd hogy maga találja meg az igazit.
-Na ez az.-motyogta.-Képzeld el hogy mikor beszéltem vele akkor is arról a nőről beszélt.
-Kiről?-kérdeztem.
-A volt menyasszonyáról. Akit alig vártam hogy eltűnjön az életéből.-sóhajtott.-Egyfolytába azt mondta ő volt a tökéletes számára.
-Lehet valóban az a lány volt az.-próbáltam védeni a fiát.
-Ugyan már drágám. Az a nő egy senki.
-Nem is ismerted.-mosolyodtam el.-Lehet imádtad volna.
-Biztos hogy nem.-ellenkezett azonnal.-Az a nő biztosan hogy csak a pénzéért akart vele lenni.
-A fiad ezt csak észrevette volna.
-Ugyan, a fiam elvakul ha szerelmes. Ezért nem sikerült az első komoly kapcsolata se.
-És most? Nem hajlandó randizni senkivel?
-Azóta nem beszéltem vele. Az asszisztensnő veszi fel mindig aki tájékoztat hogy vagy házon kívül van Andy vagy megbeszélése van.
-Miért nem a saját telefonját hívod?-nevettem.
-Mert akkor úgyse veszi fel tudva hogy azon lennék mikor hozzam össze veled és...-Grace szeme kikerekedett.-...mi ez az ujjadon?-nézte a gyűrűmet. Elmosolyodtam.
-Úgy látszik nem csak a fiad olyan bolond hogy a régi szerelmet kergeti hanem én is.
-Összejöttél újra az exvőlegényeddel?-akadt ki a kérdést hallva.
-Rájöttünk hogy soha nem szerettünk ki egymásból.-válaszoltam.-Ő az igazi.
-De a fiam...
-Grace biztos vagyok benne hogy csodálatos férfi a fiad de...nekem megvan a párom. Az igazi, a tökéletes.
-Honnan tudod hogy az? Drágám hisz...
-Pár napja...terhességi tesztet csináltam.
-Terhes vagy?!
-Nem.-mondtam kisebb keserű mosollyal.-Nem vagyok az. De...ha hiszed ha nem végig ott volt velem és fogta a kezem. Összetörtem ahogy megláttam a negatív tesztet. Ő pedig szinte azonnal azon dolgozott hogy lepjen meg engem. Másnap reggel elment abba a kávézóba ahonnan régóta szemezek az ételekkel. Elhozta a legfinomabb reggelit amit valaha is ettem és...azóta minden reggel azt az isteni reggelit hozza nekem. Minden egyes reggel mire felébredek ő levezet húszonnégy kilométert hogy meglepjen. Hogy nagy dolognak számít-e? Másnak biztos nem. Egy egyszerű gesztusnak tekintené.-Andyre gondoltam.-Nekem azonban nagyon sokat jelent. Tudom jól hogy az a fél óra alvás számára is sokat jelentene, főleg egy hosszú nap előtt vagy után de ő minden reggel felkel, felébreszt és azt súgja mindjárt visszajövök, ad egy puszit és ül is az autóba. Ezek után mégis hogy tudnám ezt a férfit nem szeretni? Lehetetlen. Minden egyes nap csinál vagy mond valamit ami miatt a szívem apró kis darabjait magához veszi. És egyáltalán nem akarom azt visszaszerezni. Azt akarom hogy az övé legyen egy életre.-egy könnycsepp gördült le az arcomon.-Őrülten szeretem őt Grace és...bármit megtennék hogy a felesége legyek. Bármit.
-Istenem drágám.-törölte le az arcomról a könnyeket.-Hogy az istenbe nem talál az én fiam egy ilyen lányt mint te? Aki ennyire szeretné őt is?-elmosolyodtam ahogy Grace még mindig azon agyalt mennyire én illenék a fiához. De tudtam hogy amit elmondtam azzal többé nem kérdőjelezi meg a döntésem. Na jó, talán csak néha. De azt is azért mert a családjába szeretne tudni.-Biztos nem akarod a fiam?-elnevettem magam ahogy a kávézós, sütis csajos napunkat. Gyalog érkeztem a kávézóba de mire elindultam haza a nap már nem sütött olyan fényesen. Gracenek hívtam egy taxit én pedig gyalog indultam el. A telefonom csippanására megálltam. Elővéve a táskámból figyeltem fel Andy üzenetére.

My World On Fire (1.évad)Where stories live. Discover now