My World On Fire (1.évad)

32. ,,Boldogságom"

Boldogan ültem az irodában ahogy a papírokat rendeztem. Sokszor a szemem a gyűrűre terelődött az ujjamon, ahogy a szívem hevesebben dobogott a gondolattól hogy nemsokára a férfinak leszek a felesége akit szeretek.
-Mr. Barber bent van az irodájában?-hallottam meg egy női hangot az ajtóban. Felnéztem és megláttam őt. Az exét.
-Mr. Barber nem ér rá.-tájékoztattam.
-Akkor ideje szólnia neki hogy itt vagyok.
-Ügyfél van nála.-mondtam ahogy kezdtem ingerült lenni a nőnek a látványától. Mit keres itt? Mit akar már megint Andytől? Szívem szerint az arcába kiabálnám, hogy takarodjon mert én vagyok Andy menyasszonya, engem szeret és ő az enyém, ahogy én az övé. Mégis csendben maradtam.
-Akkor megvárom.-ült le a székbe szembe velem keresztbetett lábakkal.
-Várakozzon a folyosón ha kérhetem.-mondtam ahogy próbáltam nem felrobbani a látványától. A ruhája ahogy leült szinte a fenekét se takarta. Így akarja Andyt visszacsábítani? Azt hiszi Andy majd így vissza akarja szerezni?
-Szép a gyűrűje. Kár hogy nem valódi.-ébredtem fel a megjegyzésére a gondolatomból.
-Tessék?
-Egy ilyen gyűrű többe kerülne mint egy millió dollár. Tehát a vőlegénye gondolom a kínai bolhapiacon vette.-felpofozom.
-Ha bizsu ha nem, nem az számít.-mondtam neki egy szarkasztikus mosollyal az arcomon.
-Ha bizsu, még annyira se értékeli magát hogy legalább ilyenkor kimutassa mit is jelent maga számára.
-Szeret. Elég ezt tudnom.
-Szereti.-nevetett.-Nézze már meg a játékékszerét.
-Megkérhetem hogy hagyjon dolgozni?-kezdtem szörnyen elveszteni a türelmem.
-Akkor megtenné hogy végre szól Andynek?-ez a picsa egy őrült.-Úgylátszik a személyzet nincs tisztában azzal hogy ki is vagyok.
-Pontosan tudom ki is maga.-néztem a nőre.
-Akkor hipp-hopp. Haladjunk. Induljon és szóljon neki.
-Elnézést, de azt hiszem tévedésben van. Nem vagyok a maga csicskája. Én Mr. Barbernek dolgozom. Úgyhogy ha kérhetem távozzon.
-Ki a picsának képzeled magad?! Azt mondtam indulj!-állt fel ahogy a teste megfeszült idegességében. Felálltam az asztaltól ahogy mutattam engem sem kell félteni.-Indulj!-üvöltötte.
-Távozzon, kérem.-a kezét megemelte, ami az arcom felé tartott. A szemem is becsuktam mert fel voltam készülve hogy egy óriási pofon fog az arcomon csattani. Mégis, hiába vártam pár másodpercet nem történt semmi. Lassan kezdtem kinyitni a szemem mikor láttam hogy a nő kezét Andy fogja. Meglepődtem.-Andy...
-Ne merészelj egy ujjal is hozzáérni!-mondta szinte gyilkos tekintettel az exének.
-Andy.-mondta a nevét a nő.-Végre. Ez a csicska nő nem akart...
-Hogy mit mondtál?!-kérdezte idegesen Andy. Meglepődőtt a nő Andy hangsúlyán mert a szemei kikerekedtek.
-Azt...hogy ez a nőcske...
-Na akkor jó figyelj.-a kezei erősebben fogták a csuklóját.-Ő nem egy csicska nőcske, nem egy nőcske bárhogy is mered nevezni. Ő az a nő aki a feleségem lesz.-a szemei nagyra tágultak.
-M-mi?
-Jól hallottad. Ez a nő, akire te kezet mertél emelni, az én menyasszonyom. Az a nő aki nemsokára a nevem fogja viselni és óriási hatalma lesz.-sose láttam még így Andyt mégis...a pillangók a gyomromba szüntelenül cikáztak.-Ha bármikor is megtudom, hogy csak egy rossz szót is szólsz rá, vagy a legrosszabb...kezet mersz rá emelni figyelmeztetlek hogy tönkreteszlek. Az egész családoddal együtt.
-De Andy...mi nekünk...mi nekünk együtt...-dadogott.
-Megmondtam múltkor is. Egy pillanatig se gondolok már rád. Egy pillanatig se akarlak magam mellett. Még a neved is elfelejtettem. Tudod miért? Mert ez a nő kihúzott abból a szakadékból amibe te belerántottál. Ő végig mellettem lesz és a boldogságot fogja jelenteni nekem. Én pedig a világot megadom neki ha kell hogy ő is olyan boldog legyen mint én.
-Ha az anyád megtudja...
-Tudja. Tudja hogy megkértem a kezét. És igenis elmondtam neki, ha támogat ha nem, én ezt a nőt feleségül veszem. Nem érdekel az emberek véleménye. Boldog akarok lenni, ahhoz pedig a feleségemmé kell tennem ezt a nőt hogy tudjam egy életre az a boldog, büszke férfi, férj lehessek aki lenni akarok.
-Istenem.-nevetett.-Azt ne mond hogy majd még a genetikahibás gyerekei apja is akarsz lenni.
-Genetikahibás? Most magadról beszélsz? Nézz rá. Azt mondtam nézz rá!-üvöltötte. A nő rám nézett.-Ő a tökéletesség. Tudni akarod milyen érzés mikor magamévá tehetem? Mintha a menyországba jutna az ember. Egy csoda. Mert az egész teste azt mondja nekem engem akar ahogy én őt. És ha tudni szeretnéd kibaszottul imádom a szexet vele.-ez a férfi most főnyereményre pályázik, és gyanús hogy meg is fogja kapni tőlem.
-Akkor nem emlékszel milyen volt velem.-próbálta az ujjai köré csavarni Andyt.
-Igazad van, nem emlékszem.-adott neki igazat.-Mert ennyire jelentéktelen volt.-mondta egy mosollyal Andy.-Most pedig...takarodj innen. És utoljára figyelmeztetlek...ha egyszer is kezet mersz emelni rá, vagy ártani neki...velem gyűlik meg a bajod. És tudod mire vagyok képes, ugye?
-Te megőrültél ettől a nőtől!
-Igaz. Őrült lettem. Őrülten szerelmes, annyira hogy képtelen vagyok sokszor józanon gondolkozni. De imádom ezt az érzést.
-Ha anyád megtudja...biztos lehetsz benne nem fog csak ölbe tett kézzel várni és hagyni téged, hogy elkövesd életed hibáját.
-Már egyszer hagyta és látjuk hova jutottam.-célzott az előtte álló nőre.
-Készülj Andy. Nem lesz itt semmilyen esküvőd.-rántotta ki a kezét Andy kezeiből ahogy kiviharzott. Andy kifújta a levegőt majd rám nézett. A szemei már nem úgy néztek rám mint az exére. Nem. Ez az én Andym volt.
-Ugye nem bántott? Jól vagy?-kerülte meg az asztalt ahogy az arcomat a keze közé vette és vizsgálta-Kicsim...
-Csukd be az ajtót.-kértem.
-Bántott Eve?-kezdett pánikolni.-Bántott?!-kérdezte félelemmel a szemeiben.
-Nem.-válaszoltam.-Nem nyúlt hozzám egy ujjal se.
-Akkor...?
-Kérlek tégy magadévá. Most azonnal. Mert nem hiszem hogy hazáig tudok várni.-könyörögtem.
-Eve...
-Őrülten szeretlek.-estem vadul az ajkainak. Nem érdekelt ki sétált el az iroda előtt, ki látott minket. De megcsókoltam a férfit aki nemsokára a férjem lesz, a boldogságom.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*