33. Orvosság

2.4K 119 9
                                    

Az élet mindig elintézte hogy én egy szerencsétlen ember legyek. Hogy miért? Mert negyven fokban is képes vagyok megfázni. És most pontosan ez történt. Az éjszaka folyamán egyre jobban fájt a torkom, lázam is lett. Az orrom pedig mintha Niagara-vízesés lenne. Nem akartam Andynek átadni ezért este lementem a nappaliba a kanapéra aludni. Nagyon elfáradhatott mert meg se érezte hogy mocorgok. De nem akarom őt is ágyhoz láncolni, úgyhogy muszáj leszek távolságot tartani tőle. Már ha sikerül.
-Kicsim.-reggel az arcom gyengéd simogatására ébredtem.-Kicsim. Te mit csinálsz itt?-kérdezte, ahogy a keze kicsit tovább időzött az arcomon.-Tűzforró az arcod, jól érzed magad?
-Kicsit megfáztam.-mondtam erőtlenül.-Ne gyere most a közelembe. Nem szeretném átadni.
-Mi az hogy ne jöjjek a közeledbe? Kicsim, neked le kell vinnünk a lázad.
-Vettem be gyógyszert.-nehezen tartottam nyitva a szemem.
-Mikor?-guggolt még mindig előttem.
-Nem emlékszem.-azt se tudtam most mennyi az idő.
-Kicsim, körülbelül mikor vetted be?
-Hajnalba.-válaszoltam.
-Francba.-hagyta ott az oldalam ahogy a konyhába ment. Gyógyszerrel a kezében tért vissza és egy pohár vízzel.-Tessék, ezt vedd be rendben?-nem volt erőm felülni se.-Gyere kicsim, segítek.-segített felülni, ahogy a gyógyszert is segített hogy megegyem.
-Elfogod kapni te is Andy.-aggódtam érte ahogy visszafeküdtem.
-Ki a francot érdekel? Te legyél jobban!
-Andy...
-Hívom az orvost rendben? Mindjárt itt vagyok.
-Nem kell.-ellenkeztem.
-Dehogynem!
-Jobban leszek.
-Nem fogok addig itt várni amíg kórházba nem kerülsz mert nem megy lentebb a lázad.-kezdett az aggodalom egyre jobban kiülni rajta.
-Neked munkába kell menned...-mondtam.
-A francba a munkával. Te érdekelsz.
-De a megbeszéléseid...-alig volt erőm most mégis vitatkozok vele hogy miattam ne aggódjon.
-Te vagy az életem nem az a cég!-emelte a telefont a füléhez.-Philip! Szia!-beszélt a telefon másik végén lévő személyhez.-Azonnal ki kellene hozzám jönnöd, a menyasszonyom nagyon beteg. Nem megy lentebb a láza.-pánikolt. Láttam az arcán.-Borogatás? Rendben, de kérlek siess.-rakta le a telefont.-Kicsim, felviszlek az emeletre rendben? Ott kényelmesebb lesz.
-Andy te is beteg leszel...
-Kit érdekel? Csak te légy jobban.-emelt a karjai közé ahogy könnyedén cipelt fel az emeletre a szobába. A pihe-puha ágyba helyezett és betakart. Majd a fürdőszobába sietett és egy vizes ruhával tért vissza.-Vizes borogatást mondott Philip.-ült az ágy szélére ahogy gyengéden kezdte a szabad bőrfelületet borogatni.-Minden rendben lesz kicsim.
-Csak én vagyok ilyen szerencsétlen hogy negyven fokba megfázok.
-Mondtam én hogy sok lesz a jégkrém.-mondta egy édes mosollyal. Annyira szeretem őt.
-Most miattam nem tudsz bemenni dolgozni...
-A munka megvár. Az emberek megvárnak. Te légy jobban csak ez érdekel most.
-Úgy csinálod mintha azok a papírok nem érnének sokat.-céloztam a milliós, milliárdos szerződésekre.
-Te mindennél többet érsz.
-Egy centet adnának értem a zaciba.-humorizáltam még ilyenkor is.
-Én pedig bármit megadnék érted. Bármit.-annyira őszinték voltak a szavai. Annyira eltudta velem hitetni hogy én vagyok a mindene. És szerettem a mindene lenni.-Most pedig pihenj.
-Szomjas...vagyok.-mondtam erőtlenül.
-Máris hozom.-nyomott egy puszit a homlokomra.-Mielőtt megszólalsz, nem érdekel hogy elkapom! Nem mondok le arról hogy megcsókoljalak.-elmosolyodtam ahogy ezt kimondta. Szinte pillanatok alatt tért vissza egy pohár vízzel. Most már szívószálat is helyezett a pohárba ezzel megkönnyítve azt hogy inni tudjak. Az orvos, Philip körülbelül fél óra múlva csengetett is. Alaposan megvizsgált, ahogy tájékoztatott minket hogy ügyesen megfáztam és a lázam csillapítása érdekében inkább injekciót adna. Utálom a tűket.-Ne nézz oda.-mondta nekem Andy ahogy eltakarta a szemem. Összerántottam a szemem ahogy megéreztem az éles kis tárgyat a bőrömön.-Philip, ugye rendben lesz?
-Minden rendben lesz. A kisasszonynak pihenésre van szüksége. Vigyázz rá hogy eleget pihenjen. Ezek pedig a gyógyszerek amiket szednie kell. A mai nap már nincs szüksége arra hogy bevegyen belőlük.-adta át a papírt Andynak.
-Ha bármi van...
-Elérhető vagyok. Bármikor hívj nyugodtan.
-Philip.-szólt utána Andy mielőtt kilépett volna az ajtón.-Biztos nem lesz baja?-Andy szemei aggodalommal voltak teli.
-Tartsd melegen, itasd teával, vegye be a gyógyszereit, kímélő étellel táplálkozzon. Akkor nem lesz baj, ne aggódj.-Andy bólintott. Philip aztán egy búcsú köszönéssel elhagyta a hálószobát.
-Úgy viselkedsz mintha haldokolnék.
-Ilyet ne is mondj.-mondta idegesen.
-Csak megfáztam mert mindig teljesíted a jégkrémmel kapcsolatos kívánságaim.
-Többet nem is kapsz.-mondta határozottan.
-Andy...
-Ne is próbálkozz!
-Köszönöm amiért ma mellettem maradtál.
-Nem kell megköszönnöd, hisz a menyasszonyom vagy.
-Ez nem kötelez arra hogy ne jelenj meg munkába.
-Az hogy a vőlegényed vagyok arra kötelez vigyázzak rád. Ez az én feladatom, nem másé.
-Szeretlek Andy.
-Én is nagyon szeretlek.-hajolt le újra egy csókot nyomni a homlokomra.-Pihenj kicsim. Majd én vigyázok rád.
-Itt leszel mellettem?
-Mindvégig. Nem kell aggódnod. Mindig itt leszek melletted.
-Te vagy a legcsodálatosabb férfi az egész világon.
-És a legszerelmesebb. Ha tudnád mit jelentesz nekem.-a szívem hevesen vert. Andy szorosan fogta végig a kezem. Így nyomott el engem az álom ahogy az éjszaka folyamán mikor fel-felébredtem láttam Andyt ahogy szinte éberen pihen mellettem. Mint aki készül mikor kell ugrania és megmentenie engem. De mellette mindig biztonságban voltam. Ő volt az orvosságom.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*

My World On Fire (1.évad)Where stories live. Discover now