A kezeim remegtek az autóban. Egy újabb munkanap. Vajon ma milyen szavakkal illetnek? Ahogy kiszálltam hezitáltam hogy elinduljak az épület felé de Andy kezét megéreztem a sajátom között. -Nyugalom, itt vagyok melletted. Nem lesz baj.-nyugtatott. Majd magával húzva indultunk meg az épületbe. Az emberek néztek minket. Én nehezen viseltem a figyelmességet, de Andy teljes profizmussal kezelte. Valójában ha nem lett volna mellettem, lehet nem tudtam volna ezt megtenni. Beteget jelentettem volna amíg egyszer meguntam volna a bújkálást és felmondtam volna. De nem mondhatok fel, mert megígértem Andynek hogy mellette leszek. És beakarom tartani a szavam neki. Be kell tartanom mert szeretem őt és nem akarok csalódást okozni. A lifthez érve újabb szempárokba ütköztünk. Mégis Andy beszállt velem a liftbe és egy pillanatig se engedett el. Szorítottam a kezén mert most ő volt minden támaszom. Andy rám mosolygott, és istenem de imádom a mosolyát. Ahogy kiléptünk a folyosóra kifújtam a bent tartott levegőt.-Minden rendben, látod?-állt meg az irodám előtt. -Mert mellettem voltál. Szólni se mertek volna. -Szeretnéd ha maradnék még melletted? -Nemsokára jönnek az ügyfeleid.-játszottam a kezével. -Tudnak várni. -Megleszek.-mondtam ki nehezen. -Vagy mi lenne ha ma nálam dolgoznál az irodában? Az asztalom elég nagy kettőnknek. Vagy egy telefonomba kerül és hozatok neked egyet. -Megleszek.-mondtam ki egy mosollyal. -Bármikor bejöhetsz hozzám.-simogatta meg az arcom elfogadva a nemleges válaszom. -Nem foglak zavarni.-annyira figyelmes és aggódó. -Akkor csak írj. Eskü azonnal itt leszek. -Egy szavamba kerül és eldobsz mindent? -Pontosan.-elmosolyodtam. Egy csókomért hajolt majd egy utolsó pillantást várt tőlem a jelre hogy mehet.-Rendben, tudod hogy hol találsz. Bármikor. Oké? -Szeretlek.-kicsit halkabban mondtam ki de mégse akartam hogy mindenki minket halljon. Mégis tudatni akartam vele hogy így érzek. -Én is nagyon szeretlek.-fogta közre az arcom és csókolt meg. Olyan érzésem volt mint mikor a szerelmes párok a vasútállomáson búcsúzkodnak. De mi nem is búcsúztunk. Mégis a szívem sajgott ahogy elengedte a kezem. A telefonom a kezembe vettem és egy smst kezdtem írni. Csak annyit hogy...
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
....szükségem van rád. Kíváncsi voltam mit fog írni. Ahelyett az ajtó hirtelen kinyílt és nagy léptekkel sétált felém Andy. Mire bármit is mondhattam volna az ajkaimnak esett. -Csak teszteltem mennyire komolyan gondoltad azt hogy írjak ha szükségem van rád.-mosolyodtam bele a csókba. -Mondtam kicsim, egy szavadba kerül és itt vagyok. -Jól vagyok, a tudat hogy egésznap minden egyes rezzenésre a telefonod fogod nézni nem e én írtam kicsit arra kényszerítene játszak veled. -Úgy mint tegnapelőtt a mini szoknyáddal? -Pont úgy. -Imádtam hogy annyira rövid volt. Amit takart pedig mégjobban. Istenem annyira ned... -Shhh.-szóltam rá.-Ne tudja meg mindenki mit műveltünk. -Most már úgyis tudják hogy a főnök merev farka csakis benned jár. -Bolond vagy.-annyira laza amitől az embernek az idegessége gyorsan elmúlik.-Menj vissza. Tényleg. -Biztos nincs rám szükséged?-próbálkozott. -Csak próba volt. -Francba. Akkor majd legközelebb. -Lehetne hogy ma is velem ebédelj?-kérdeztem mielőtt elengedtem volna. -Ki nem hagynám. Nézd ki hova vigyelek. Bárhova elviszlek. -Mindegy. Csak veled lehessek. -Mondtam én hogy az irodámba a helyed. -Félő hogy a munkaidőt nem munkával töltenénk.-kuncogtam. -Édes. A nyelvem akkor is dolgozna a legmegfelelőbb módon. A lábaid között de... -Indulj vissza.-zavartam el mielőtt bajba keverednénk. -Parancsolhatnál máshova is.-mért végig. -Az esti program. Most munkaidő van. Nekem is dolgoznom kell. Még a főnököm behivat mert nem megfelelő a munka iránti morálom. -Ez nem is rossz ötlet.-francba. Ötletet adtam neki. -Na jó, most már tényleg indulj.-löktem az irodája felé. -Csak mégegy csókot. -Utána menj.-csókoltam meg. -Mégegyet. -Andy.-mosolyodtam bele a csókjába. De folyamatosan apró csókokat adott az ajkamra.-Andy... -Annyira szeretlek.-mondta újra és újra. Úgy néz ki mindketten egymás rabjai lettünk. -Én is szeretlek de tényleg menned kell, tíz perc múlva itt van a kínai kis csapatod. -Na jó, most nyertél. De tényleg írj ha szükséged van rám. Elég egy olyan is hogy ,,most" vagy ,,gyere" vagy... -Találkozunk ebédidőben. -Kegyetlen gyönyörű nő.-engedett el. -De a tiéd.-tettem hozzá. Az arcára egy édes mosoly ült. Talán a legédesebb amit eddig láttam. -Ezért vagyok most ennyire boldog. Mert az enyém vagy.-egésznap a karjaiban akarok lenni.
☆☆☆
Egy két ember aki elhaladt az iroda előtt egy pillantással jelezte számomra hogy igenis a figyelem középpontjában vagyok. De mégsem számítottam a következő személy megjelenésére nálam. -Mr. Craig....-álltam fel.-Ha Mr. Barberhez jött... -Megbeszélése van tudom.-mosolygott.-Kicsit előbb végeztem. De gondolom még tárgyal. -Még bent voltak az ügyfelek.-ideges voltam Mr. Craig jelenlétében pedig egyáltalán nem lett volna rá okom. -Zavarja ha itt megvárom?-kérdezte. -N-nem. Egyáltalán nem. Kávét? -Nem kérek köszönöm. -Vagy hozhatok magának mást? -Nem szükséges Evelyn nyugodtam folytassa a munkáját.-akartam de nehezen tudtam koncentrálni.-Szereti a munkáját Evelyn?-kérdezett. -Nagyon szeretem. -Régóta a cégnél dolgozik, nemde? -Mondhatjuk úgyis.-mosolyodtam el.-Ez az első főállásom. -Megengedi hogy valami személyeset is kérdezzek? -Pe-persze. -Hallottam...a cég dolgozóitól hogy maga és a fiam...-megtudta. Most el fog minket szakítani? -Uram...!-vágtam a szavába idegesen.-Kérem...én...én nem akartam magának kellemetlenséget okozni. Ígérem hogy a magánéletet és a munkát nem kavarom össze.-dehogynem. -Evelyn, kérem ne izguljon. Csúnya megjegyzéseket tettek magára a háta mögött mégis... -Esküszöm hogy nem a pénzéért... -Szereti őt? -T-tessék?-kerekedett ki a szemem. -Szereti őt? A fiamat...szereti?-nagyot nyeltem. -Uram... -Evelyn csak ennyit szeretnék tudni. -Nagyon. Nagyon szeretem Andyt.-most lenne vége mindennek? -Ennek örülök.-mosolygott rám.-Nekem ez bőven elég. -H-hogy? -Tudja Evelyn, én láttam a fiam szenvedni mielőtt az a nő faképnél hagyta. Tudom, ő nem a vérszerinti fiam mégis...úgy tekintek rá és úgy próbálom védeni. Pedig tudom hogy elég idős ahhoz hogy megvédje magát. A feleségem, az édesanyja szerint az a nő volt számára az igazi. Szerintem pedig az lesz aki mellett boldog fog tudni lenni. -Uram... -Maga szerint boldog? -Mindent megteszek azért hogy az legyen.-vallottam be. -Kicsim, mehetünk...?-jelent meg az ajtóban Andy.-Apa...? -Szia fiam. -Te mit...? -A papírt jöttem aláírni ami miatt tegnap hívtál. Elfelejtetted? -N-nem.-a szemei engem néztek.-Minden rendben?-érezte hogy volt valami. -Hallottam hogy Evelyn és te... -Az csak pletyka. Evelyn és én szere... -Tegyétek egymást boldoggá.-vágott a szavába.-Úgy hiszem, anyádnak ő tökéletes példa lesz, hogy egy ilyen lány is képes lesz téged boldoggá tenni.-összezavarodtam. -Apa... -A papír az irodában?-kérdezte. -Igen... -Menjünk. Örültem Evelyn hogy beszélgettünk. Szívesen látjuk bármikor magát egy családi vacsorán. -Kö-köszönöm.-elhagyta az irodámat, Andy pedig engem nézett. -Jól vagy?-kérdezte. Bólintottam.-Két perc és itt vagyok rendben?-újra bólintottam.-Eve!-felkaptam a fejem. Rám mosolygott és én képtelen voltam nem viszonyozni.-Két perc...
