25. Matematika

79 4 0
                                    

Ezer meg egy gondolat szaladt át az agyamon, ahogy farkasszemet néztem Ahirával. Nehezen jutottam döntésre, mi tévő legyek, ugyanis egy utat láttam a menekülésre, az pedig kizárólag a teleportálás lehetett. De ez azt jelentené, hogy itt kell hagyjam az anyukám kedvenc autóját. Mondjuk lehet bolond vagyok. Mit csinál vele? Leereszti a gumikat?

Más helyzetben felnevettem volna, de jelenleg nem tűnt okos döntésnek ez sem, így kizárásos alapon csak álltam, és bámultam rá. Elképzelni sem bírtam, mégis miféle elgondolás alapján próbált a családom ellen fordítani, de kíváncsi lennék az indokaira.

– Szóval? – tett egy lépést közelebb, mire én automatikusan hátráltam egyet Luxszal együtt.

– Nem értem továbbra sem, mit szeretnél tőlem. Mondhatsz bármit, nem fogok a családom ellen fordulni.

– Miért? – kérdezte.

– Miért? – szaladt fel a szemöldököm. – Mégis mi okom lenne rá? Teljesen elégedett vagyok velük.

– Hasonlítasz az öcsémre – váltott témát elég hirtelen. – Arden elmondása szerint nagy erő lakozik benned, kék szemű gyermek.

– Értem, szóval ő áll e mögött? – böktem felé, utalván a visszatértére. – Habár rájöhettem volna...

– Arden nem buta – mosolyodott el a lány. – Gondoskodott róla, hogy legyen utánpótlás, ha vele történne valami. Azonban a gyermeke egy semmirekellő. Már akkor mondtam neki, hogy öljük meg, amikor megláttam. Nathaniel és Eleanor elrontották őt!

– Hát persze – reflektáltam unottan. – Nektek mi a franc bajotok van? Miért nem hagytok minket békén? Szerinted van bármi esélyed? Tudtommal a legutóbbi alkalommal is meghaltál.

– Ezúttal minden más lesz – szélesedett ki a vigyora. – Tudod miért, gyermek?

– Nem?

– Mert ezúttal nem számítanak rám.

– De hisz itt állsz előttem! Miből gondolod, hogy az első utam nem az apámhoz vezet?

– El is várom, hogy így legyen – folytatta somolyogva. – Hadd rettegjenek! Ha jól informált a kisöcsém, a múltkori alkalom is elég sokba került nekik.

– Meg akartad ölni az anyám – hoztam fel, ha már ilyen jót társalogtunk. – Miért?

– Hát nem egyértelmű? Az apád egy másodperc alatt éget fel mindent maga körül, ha elveszíti az anyukád, gyermek – pislogott rám lenézően. – Undorító!

– Nem szeretem, ha a szüleim sértegetik! – jelentettem ki már-már mérgesen. Hogy jött ez a senki ahhoz, hogy ilyen szavakkal illesse azokat, akik egész életükben mindent megtettek értem?

– Egy időben én sem szerettem – merengett Ahira. – Aztán rájöttem, hogy az apám gyenge. Egy legyintésbe került volna megölni. Tudtad, hogy a hibrid szárny bármelyik arkangyallal végez? Még az olyanokkal is, mint Lucifer?

– Ja – morogtam. – Hagyd békén őt!

– Különben?

– Megöllek, mint Ardent! – fenyegettem magabiztosan, míg Lux megragadta a karom, és mellém állt.

– Te vetted életét a legkedvesebb kisöcsémnek? – szaladt fel Ahira szemöldöke.

– Én – vallottam be nemtörődöm módon. – És veled is megteszem!

– Igen... – vigyorodott el ismételten. – Megmutathatnád, mire vagy képes, kék szemű gyermek. Szívesen látnám a káoszt, ami tombol benned.

The Heart of the Dark - 𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱Where stories live. Discover now