Biztos Idegen Maradsz?...(Tom Kaulitz X reader)

60(minden jó ha vége jó )

Majd vissza az orvosra aki ott fogta az anya könyveket a kezében és egy toll a nevekre várt...
- szóval mi lesz a gyerekek neve ?- kérdezett rá ismét az orvos
- a fiú neve Adrian lesz- mondta Tom majd rám mosolygott..
- a lány neve pedig Tabea- mosolyogtam vissza Tomra
- itt van valami furcsa a nevek között. - hümmögött egy sort az orvos
- természetesen hisz úgy választottuk a neveket hogy a fiú neve Ana kezdő betűjével kezdődjön. A lány neve pedig az enyémmel. - nevetett fel Tom
- érthető. De szép neveket választottak. - az orvos írt egy pár sort majd ismét ránk nézett.
- Gaunder vagy Kaulitz kereszt néven legyen. - nézett ránk az orvos ismét. És ebbe bele sem gondoltunk.
- mi legyen drágám ?- néztem rá Tomra
- szerintem teljesen mind1 hogy melyiket kapják meg hiszen így is úgy is híresek vagyunk. Tehát nekik is lesz elég gondjuk ezzel. - húzta el a száját.
- rendben akkor a Kaulitz nevet adnának nekik.- néztem vissza az orvosra. Tom pedig fel állt és oda adta a kicsit.
- rendben. Itt vannak a könyvek. Az oltások idő pontja benne van és minden. Most pedig....- Tom. Szavába vágott.
- most pedig végre be hívom a többieket. Biztos nagyon idegesek már. - mondta Tom és az ajtóhoz indult.
/ A többiek eközben kint /
- mióta ment be Tom ?- kérdezett ra Bill
- nagyjából negyed órája - válaszolt Georg
- akkor baj van ?- kérdezett vissza Gustav
- nem hiszem. Akkor biztos üvöltött volna és ki kelt volna magából. Tom eléggé érdekesen mutatja ki a fájdalmat. - Mondta Grey
- ez igaz. Mikor Ana és ő össze vesztek akkor is szét verte a kezét és őrjöngőtt nagyon is. Le sem tudtuk állítani vagy egy óráig. - válaszolt Bill hátra dőlve
- hát az biztos. Utána viszont iszonyat nehezen tudott gitározni majdnem le kellett fujnom egy csomó fellépést. - kapott a homlokához Grey
- ez igaz. De mi tart eddig már?!- kérdezett vissza Eve
- tiszta ideg vagyok nem tudok meg ülni a seggemen sem!- pattant fel Rebeca
- Reby kérlek ülj le és nyugodj meg. - szólt hozzá Georg
- nem nem ezt már nem bírom!- csattant fel a lány
- hát igazat megvallva már én sem bírom nagyon. Iszonyat ideges vagyok. - pattant fel Bill is.
- akkor irány be !- szólalt meg Gustav
- szerintem még inkább meg kellene várni míg ki jön Tom és be hív minket. - szólalt fel Gray
- hát én addig nem várok már. - lépett az ajtóhoz Bill és a kilincsre helyezte a kezét.
- Bill várj még egy kicsit. - szólalt fel Georg aki szintén nyugtalan volt de azért a helyén maradt Gray-yel egyetemben.
- nem nem !- már nyitotta is volna az ajtót mikor is az hatalmas erővel vágódott ki.
- FASZOM!- kiáltott fel Bill
/  Ana szemszögéből/
Tom oda lépett az ajtóhoz majd egy nagy lendülettel ki nyitotta.
- FASZOM!- hallottam meg Bill hangját.  Egyből fel is kaptam a fejemet. A két kicsi össze is rezzent és sírni kezdtek
- baszki bocsánat. - lépett testvére mellé Tom
- ssss semmi baj. - ringattam a kicsiket.
- én most mennék is. - távozott az orvos
- köszönöm szépen hogy meg mentette a lányomat. - lépett be apám és kezet fogott vele.
- ez csak természetes hiszen ez a munkám. - szólalt meg az orvos ismét
- örök hálám üldöz. - szólalt meg ismét Grey majd az orvost meg ölelte és utána távozott a helyszínről az orvos
- mi történt ott Tom ?- kérdeztem rá.
- szegény Billnek Neki vágtam az ajtót és most vérzik az orra. - jegyezte meg Tom
- miért volt az ajtó előtt ?- kérdeztem rá
- be akartam jönni mert már nem bírtunk tovább várni. De úgy látszik lehet várnom kellett volna. - mondta Bill miközben hátra felé hajtotta a fejét és fogta az orrát.
- tessék Bill. - nyújtott egy adag zsepit neki Eve
- köszönöm édes. - vette át Bill
- naaah. Mi lett a kicsik neve ?!- rontott be Gustav
- neked is szia Gustav. - nevettem fel
- szia puszi csumi. Meg minden. De naaah mi lett a gyerekek neve ?!- kérdezett rá ismét
- el mondom ha mindenki be jött. - magyaráztam el neki mire végre meg állt egy pillanatra.
- gyertek már be!- kiáltott fel.
- ssss hallod Gustav itt csecsemők vannak. Ne kiabálj az Isten szerelmére!- szólt rá Georg
- Yeah. Maradj kusba kérlek vagy ha fel keltem őket mérges leszek. - ásitottam el magam.
- kicsit fáradnak tűnsz minden rendben ?- jött oda mellém Tom
- igen. Csak ki fárasztott ez az egész. - mosolyogtam rá vissza de a szemeim már kezdtek le csukodni.
- zavarjuk le gyorsan ezt. Hiszen teljesen ki van merülve már. - szolalt meg Eve
- köszönöm. - mosolyogtam rá
- át veszed Tom ?- néztem rá. Majd nyújtani kezdtem neki Tabea-t.
- természetesen kincsem. - mosolygott rám majd át vette a csecsemőt. Olyan arányosan nézett ki ahogyan ott fogja a kezében a közös gyermekünket. Sírni tudtam volna a boldogság miatt.
- szóval mi lett a nevük ?- nézett ránk Bill is.
- Ő itt Tabea-!- mutatott rá Tom
- ő pedig Adrian. - mutattam a kezemben lévő ici pici gyerekre.
- csodálatos nevük van. - szólalt meg apám
- meg fogod ?- néztem rá
- szabad ?- kérdezett vissza
- csak természetes. - néztem rá ismét. - de előtte kérlek fertőtlenítő szerrel kend be a kezed. - mosolyogtam rá
- értettem a higiénia fontos. - mosolygott rám. Majd gyorsan le fertőtlenítette a kezét. Én pedig át nyújtottam neki Adrian-t aki nyújtani kezdte ici picike kezeit a pápája felé.
- szia Adrian én Grey papa vagyok. Remélem jól ki fogunk majd jönni. - mosolygott rá. Mire a Adrian mintha fel kuncogott volna.
- meg fogod ?- nézett Tom Billre
- légyszi igen kérlek!- ujongottt fel Bill
- rendben. Akkor előbb te is végezd el azt a folyamatot amelyet gray.- nézett rá Tom Bill pedig meg is csinálta és át vette Tabea-t.
- hello Tabea én Bill nagybácsid vagyok. - mosolygott rá Bill. Midneki meg fogta a kicsiket. Majd Bill Eve elé térdelt.
- úr isten. - kaptam egyik kezemmel a szám elé amivel nem a kicsi Adrian-t fogtam
- kedves Eve. Leszel szemem fénye ? S be ragyogod nekem a napomat örökké. Tudom hogy nem egy gyűrű de remélem első próbálkozásnak meg rezsi neked. Remélem velem maradsz .- nézett rá Bill
- úr isten ! Nem érdekel hogy nem egy gyűrű. Igen veled maradok hisz úgy szeretlek!- kapott a szája elé Eve
- tedd fel neki. - biztatta Tom
- szabad ?- kérdezett rá Bill Eve-től..
- ez csak természetes. - fogta el a haját majd miután Bill fél tette neki még csokoltak egymást.
- olyan aranyosak!- könnyeztem be
- ne sírj Ana. - nézett rám Bill
- ezek öröm könnyek te butus.- nevettem fel
- akkor se. Ne legyen buat Anaaa - nevetett fel
- nem leszek az - mosolyogtam vissza rá.
- nah szerintem ideje menni. - nézett ránk apám  mire bolintotttam. Midneki el köszönt majd ki mentek.
- én maradok veled. - nézett rám Tom
- azt még köszönném. - néztem rá
- tudod...- ült le mellém. mire én rá emeltem fáradt tekintetem  - biztos nehéz lesz a gyerek nevelés de úgy érzem nekünk nincs semmi akadály és ezt is meg fogjuk oldani. Olyan boldog vagyok hogy még ajándékoztál két ilyen csodás gyerekkel. Nagyon szeretlek. - nézett rám Tom
- én is nagyon szeretlek. És bízom benne hogy mi ketten mindent túl fogunk élni legyen bármi is. - mosolyogtam rá vissza. Mire ő fel állt Tabea-val a kezében közelebb hajolt hozzám és szenvedélyesen megcsókolt.
- hiányzott már ez. - nevettem fel.
- nekem tudod mi hiányzott ?- kezdett el játszani a Piercingjével
- nem lehet. Butuuus. Itt vannak a kicsit és amúgy is most szültem. - nevettem fel kínosan.
- én tudok várni. - csókolt meg ismét.
- ennek örülök szerelmem. - pusziltam meg még egyszer mielőtt vissza ült volna a székbe.
Beszélgettünk egy kicsit még. Majd engem el nyomott az álom. De egy kis idő után  fel ébredtem viszont nem szóltam Tomnak . Hallottam ahogy a két csöpséghez beszél.
- és így ismertem meg anyukátokat. Egy csodálatos és csupa szív lány. Tele van élettel és ötletekkel. Lehet hogy az élete nem volt zökkenőmentes ahogyan nekem sem. De amint az életembe lépett tudtam hogy minden jóra fordul. És így is lett. - fejezte be a beszédet.
- olyan aranyos vagy.- néztem rá
- te már fent ?- kapta rám a tekintetét.
- igen édesem. De ez olyan aranyos volt. - néztem rá ismét. Mire ö csak vissza mosolygott. A napok hamar el mentek. Engem a 3. Nap után ki is engedtek. Míg nem engedték ki addig persze a többiek folyton jöttek még látogatni. Tom folyton folyvást velem volt aminek nagyon is örültem. Hiányzott már hogy ilyen közel legyünk egymáshoz. Azóta sem mondtam el neki hogy tudok arról a kis dologról. Nem akarom szét szedni a családunkat. Bill és Eve már tervezik az esküvőt. Végre Gustav is talált maga mellé egy lányt. Akit Timea -nak hívnak. Aranyos és kedves lány. Sokat segít nekünk. Eve és Rebeca is be segítenek a gyerek nevelésben. Igaz hogy mi is csak fiatal felnőttek vagyunk. De igazából egy nagy család vált belőlünk.
Lassan teltek múltak a hónapok a hónapokat évek követték....
- Tabea!g szóltam fel a lányomnak.
- igen anyu miaz?- jött le az én tinédzser lányom.
- mit viszel holnap magaddal a suliba enni?- kérdzetem rá
- nem viszek semmit. Majd ott veszek valamit. - jött le a lépcsőn. Igen érdekes stílusa van. De hát mit is vártam én és az apja is egy pop-rock bandában vagyunk tagok.
- Richard. - szólt fel Bill is.
- igen apucii?- futott le a lépcsőn egy hat éves kisfiú.
- van kedved mekibe menni?- kérdezett rá Bill.
- megyek veled én is!- csaptam rá a fél nem tett ajánlatra.
- neked nem egy új beteget kellene fogadnod fél órán belül ?- lépett Mögém Tom
- de igaz. De akkor is. Mekit akarok enni. - fordultam vele szembe.
- megyek veletek én is.- jött le Adrian.
- kinek csipted ki így magad ?- cukkolta testvérét Tabea
- nincs közöd hozzá.- vágta rá Adrian
- nyugi van gyerekek vagy senki nem jön velem mekizni. - szólalt meg Bill
- meg én sem ?-néztem rá boci szemekkel.
- Ana meg te sem. Ha a gyerekek nem viselkednek nem megyünk sehova sem. - nevetett fel Bill.
- lehet hogy lassan már 32 éves leszel Ana de néha még mindig olyan vagy mint egy gyerek.- nevetett fel Georg.
- amúgy picik. - nézett Rebeca a gyerekekre
- nem vagyunk már kicsik!- vágta rá a két gyermekem
- lehet hogy nem. De tudjátok milyen nap van ma ?- kérdezett rá ismét.
- milyen nap van ?- kérdzetem rá én is.
- január 13.-a - szólalt meg Rebeca mire Gustav és Timea egy tortával a kezében jött be.
- úr isten !- kaptam a szám elé.
- boldog születésnapot drágám. - nézett rám Tom.
- köszönöm szépen mindenkinek!- nevettem fel majd el morzsoltam egy könnycseppet.
- igazán nincs mit. Hisz fontos ez a mai nap.- jegyezte meg Bill.
- igaz is. Mint ahogyan a tiétek is. Már 31 évesek vagytok.- Nevettem fel Én is
- ne is mond öregszem nagyon is!- csapott játékosan homlokára szerelmem.
- irigy vagyok hogy anya szemét örökölted!- szólalt meg hirtelen Adrian.
- ne irigykedj rá kicsim..- nyugtatgattam
- hisz neked meg az én szemem jutott. -nevetett fel Tom
- azok a szemek jutottak neked amik egyik napról a másikra rabul ejtették anyukád szívét teljesen. - magyarázta Georg
- ez igaz. - kuncogtam fel
- akkor nem lesz Meki?- kerdzett rá Bill
- előbb torta utána mehet felőlem a meki.- mosolyogtam rá mire midneki helyet foglalt az asztalnál.
- és hogy megy a suli?- kérdezett rá Rebeca..
- hát igazából nem olyan vészes. - jegyezte meg Adrian
- és hogy megy az angol?- kérdzetem rá az anya nyelvemen.
- hát az biztos hogy nem megy olyan jól mint nektek. De már nagyjából megy. - válaszolt angolul a fiam.
- és mi a helyzet veled Tabea ?- nézett Gustav a lányra
- mire gondolsz ?- evett meg egy falat tortát.
- megy a suli ?- kérdezett rá ismét
- nagyjából igen. Nem vészes. A lányok ugyan olyan indokok mint mindig. - kezdte el magyarázni.
- erről eszembe jut egy történet. - jegyezte meg Gustav
- mesélj nekünk!- szólalt fel egyszerre a három gyerek.
- legyen. Ana mehet ?- kérdezett rá. Mire én bolintottam.

( Tabea 14 évesen igy néz ki. Ana szemét örökölte viszont Tom hajszínét)

(ő itt Adrian 14 évesen. Tom szemét örökölte viszont Ana vörös haját)
- szoval Ana- nak talán a másosik napja lehetett. Mikor is még nehezen ment neki a német nyelv...- "erre tisztán emlékszem. Es tudom hogy mit fog mesélni. " gondolkoztam el.
- Anahoz oda lépett két osztály társa és a hidrogénezett hajú akinek a nevére már nem is emlékszem. És szerintem nem is baj. Oda lépett Anahoz és még kérdezte tudja e melyik banda fog fel lépni. Ana pedig angolul válaszolt de ők ezt nem értették. Majd ki Nevette az egyik lány. Mire Ana válaszolt ismét hogy mekkora idióták. De ezt meg értettek. Oda lépett hozzá a lány el vette a telefonját és még kérdezte tőle ismét hogy nem e tudja melyik banda fog fel lépni. Anyukátok nem tudta. Mire a lány ki hajította a telefont az ablakon. Ana le rohant olyan ideges volt hogy alig tudta a cigit is meg gyújtani. Mivel tiszta ideg volt így rá kellett gyújtania. Amikor is észre vette Bill és Tom oda mentek hozzá. Adtak Ana-nak tűzet és beszélgettek. Majd anyukátok látta hogy szét tört a telefonja. Így vissza ment az osztály teremhez. A tanár meg ragadta a kezét és még kérdzetem mégis mit csinál. Iszonyat ideges volt ekkor már. Elő jöttek vérfagyasztó jégkék iriszei. Majd németül el szidta a tanárt. És le lépett. Másnap meg ismerte a bandát aki fél lépett. És az ugye bár mi botlunk. - fejezte be a mesélést Gustav .
- mindig is imádtam amikor ilyeneket mesélsz.- mondta Tabea
- anya iszonyat menő voltál a suliban!- kapott észbe Adrian.
- hát igen. Már akkor is le vett a lábamról. - nevetett fel Tom.
- nah most hogy végeztünk. - néztem rájuk.
- ne már. Csak még egyet. - szólalt meg Tabea
- nem lehet kicsim. Most mennem kell dolgozni. De majd utána. Miután haza jöttetek a gitár óráról utána emselunk még nektek. Tényleg hogy megy élvezitek ? Ha nem nyugodtan hagyjátok ám ott. - mosolyogtam rájuk.
- lassan fel fogunk lépni egy tehetség kutaton. Nagyon élvezzük és hol megy. - válaszolt adrian
- ennek örülök. - pusziltam homlokon őket.
- ne felejtsd el Ana ma fellépés is lesz. - szolalt meg Georg
- köszi nem felejtettem el. - mosolyogtam vissza rá.
S a családom így lett teljes. Tom és én szeretjük egymást. Azt hittem egy idegen marad számomra biztos voltam hogy soha nem leszek akkora szerencsés ember hogy egyszer a szerelmem legyen majd később a férjem és a két gyermekem apja. Nem bántam meg semmilyen döntésemet sem. Egyszerűen maga a tökély lett az életem mióta a Tokió hotel bele lépett és ezzel együtt Tom is. Akit azóta is szeretek mindennél jobban ahogyan ő is engem. Két csodás gyermekünk van akiket szeretetben nevelünk. És nagy oda figyelest adunk nekik. Amit még érdemelnek. Nem akarunk nekik olyan gyerek kört amilyen nekem volt. És úgy látszik sikerül minden a maga módján. Többé nem hiszem azt hogy a szerencse csak egy hülyeség. Mert én egy igen szerencsés tini lány voltam aki Tom Kaulitz felesége lett. És örök életemre hálás leszek ennek.
A biztos idegen maradsz könyv el érkezett a végéhez. Remélem tetszett nektek ezer csók kedves olvasóim!