Biztos Idegen Maradsz?...(Tom Kaulitz X reader)

8(nem engedhetnélek közelebb)

A többeikhez csapodtam. Bementünk az épületbe. Tom nem jött utánunk. Ennek nem adtam nagyobb figyelmet addig a pillanatig míg már lassan 15 perce nem jött be. A többiek csak ültek és vártak hogy jöjjön végre.
- Ana menj már nézd meg mi van azzal a hülyével.- szót oda nekem Bill és hátra dobta a fejét. Haja bele lógott az arcába. Így megigazitotta.
- megyek megyek. De miért én?- kédeztem vissza
- lusta vagyok. Ahogy a többiek is. Nah meg ideje lenne próbálni végre egy kicsit. És neked nem kell pihenned mint nekünk.- jegyezte meg Bill és elnyulj a kanapén mire én csak megforgattam a szemem Ő pedig felvetett. A többiek is felkuncogtak.
- rendben megyek .- mosolyogtam rá pedig nem volt kedvem nekem sem felállni. De hát erőt vettem magamon és mint egyetlen lány a közösségben indultam ki vissza a kijárat felé.
Nem sokkal később meg pillantottam Tomot. Nah apát is. Apa mit keres itt ? Azt hittem otthon van és most pihen. Nagy eljött a próbára is. Baszki nem tudhatja meg hogy itt vagyok
- Tom beszélhetnénk  egy kicsit komolyabb témáról is mint a sulis fellépés?- lépet közelebb apám hozzám tudom hogy nem szabad hallgatozni de muszály vagyok. Így óvatosan megközelítettem az autót  és megbujtam mögötte. Szerencsémre nem vettek észre.
- persze mi a gond producer. - elég lazán beszélt.
- a lányomrol lenne szó.- rólam? Mit akar apa ?
- a lányároool...Ana ?- kérdezett vissza mintha nem tudná.
- igen róla.- felelt apám.
- rendben legyen - hallottam ahogy neki tàmaszkodik az autónak.
- szeretném elkerülni az hogy ti közelebb kerüljetek egymáshoz. Meg tudnád oldani?- apa elég komoly volt. Ugyan úgy mint akkor velem.
- mire gondol?- húzta apám agyát
- tudod mire gondolok. Hidd el nem szeretnél te sem rosszat magadnak.- emelte fel apám a hangját..
-egyenesen beszéljen. Nem a körítést nem szeretem.- adott unott választ Tom. Nagyon laza de asszem vigyáznia kellene.
- nah ide figyelj Tom Kaulitz. -lépett közelebb apám hozzám gondolom én. Mert lépteket hallottam
- figyelek eddig is azt tettem.- muszály át lesnem. "De Ana ne mert észre vesznek."  Szólalt meg az apró hang a fejemben amire most hallgattam is.
- Nem szeretném ha ki kezdenék az egyetlen lányommal. Nem akarom össze kaparni őt a te hibádból. Tudom mire vagy képes láttalak már lánnyal. Megkapod amit akarsz és dobos őket. Veszélyesen élsz.. És már huztalak ki a pácból. Szóval csak egyszer mondom el és jól figyelj. Soha de soha nem lehet közetetek több mint barátság. Azt sem dijjazom. De kellenek barátok neki mert egyedül van ebben az országban.- Tom félbe szakította.
- maga tehet arról hogy egyedül van. Hogy hátra kellet hagynia mindent ami ott volt neki. - elég idegesnek hallatszott Tom hangja. Lehetett benne hallani hogy megremeg.
- és ki miatt is?- kérdezett vissza apám.
- miattunk.- modnta Tom.
- inkább miattad. Az az incidens majdnem szét szedte a bandát. Téged pedig majdnem megint lecsuktak. Ismét az az őrült lány volt. De most már távolság tartási végzés van felé. Nem fog téged többet bajba kerülni.- magyarázta apám.
- lehet. De nem én tehet róla. - adta meg az egyszerű választ.
- Igaz. De akkor is! Barátok és több nem! Jegyezd meg ezt Tom kaulitz.- ekkor lépteket hallottam. Apám elment..
-Rendben- adta meg a féloldalas választ és ő is elindult felém.
Probáltam megkerülni az autót erre megszólalt.
- az egészet hallottad ?- emelte rám mogyoró barna szemeit. Nah ezt nem magyarázom ki .
- ehm Yeah. Bill küldött ki utánad mire is észre vettem hogy apámmal beszélsz. Bocs de kíváncsi voltam. - keltem fel a földről. Mire is Tom közelebb lépett. Közre fogott az autó és ő nem tudtam menni semerre sem. A szívem hevesen vert.
- tudod apádnak igaza van.- nézett bele a szemembe. Ismét kaján mosolygott
- csak barátok?- kérdeztem vissza de féltem a választól.
- nem. Nem abban.- lépett még közelebb. A melkhasa a mellemet érte el.
- ak-akkor miben?- kerülni akartam a tekintetét de nem tudtam. A szeme rabul ejtett. Elvesztem benne.
- veszélyesen élek.- húzta mosoloyra a számát. Egyre csak közeledett hozzám. Az ajkunk már össze ért
- Anaaa! Az ég áldjon már meeeg. Hol vagy?- hallottam Bill hangját ahogy engem keres. Eléggé nyűgös lehetett . Tom pedig nem mozdult az ajkunk össze érve maradt. De nem történt semmi.
-tom!- kiabálta el magàt Bill.
- Igen?- lehelte szavait az ajakamra.
- Mit csinálsz?- kérdezte meg Tomot Bill.
- Bele ment valami Ana szemébe és megkérte hogy nézzem meg.- mosolyodott el Tom persze ezt Bill nem láthatta csak én.- tudsz szinészkedni?- súgta oda nekem. Mire én csak egy aprót bolintottam - rendben akkor tedd azt amit az előbb mondtam.- mosolyodott el. És elhajolt tőlem. Én pedig becsuktam az egyik szemem mintha tényleg bele ment volna valami.
- Jól vagy Anaaa?!- sietett oda hozzánk.
- Igen jól vagyok. Csak gondom bele ment egy porszem vagy valami.- pislogtam egy sort.
- ügyes.- súgta oda Tom. Mire megfogta az arcom.
- nyisd ki a szemed had nézzem.- nézett mélyen a szemembe.
- mit látsz benne ?- ért oda végre mellénk Bill.
- szerintem már ki pislogtam.- ismét pislogtam egy sort. Gyerekek mindjárt elbőgöm magam. A szemem könnybe lámadt
- szuper. Akkor nincs semmi bajod.nah indulás bá így is sokat húztuk az időt.- ragadta meg Bill a kezem és húzni kezdett.
- r-rendben - Tom odébb lépett. Csak nézte ahogy a testvére húz maga után. Ő is jött utánunk 1-2 lépéssel lemaradva
- nah végre Tom!  halálra untam magam. -Jegyezte meg Gustav és felpattant. Elindultunk egy másik helyiségbe. Gondolom ez lehetett a pihenő részleg. Mondjuk nem nagyon tudtam figyelni hogy hova megyünk mert sokakban voltam az előző után.
- Nah akkor kezdjük is el!- lépett a mikrofonhoz Bill. Mire mindenki a helyére állt
- Ana mondj egy számot.- szólt felém mire én elgondolkodtam egy kicsit.
- legyen aa By Your Side.- feleltem mire ő elmosolyodott.
Elkedzték játszani. Meg kell hagyni nagyon jók. Nem értem minek kell nekik gyakorolni. Iszonyatosan jo. Olyan mintha egy álmom vált volna valóra..
Mióta ide költöztem Németországba az életem 180°- is fordulatot vett. Sikerül végre teljesen jól beszélnem németűl. Megismertem azt a bandát akiért élek halok. Az első napon már össze futottam az egyik banda taggal. Utána rá pár napra a többiekkel is. Hallottam őket élőben játszani most pedig itt ülök a probályukon. És azt a zenét adják elő amit én kértem. Ez tényleg álom remélem soha nem ér véget.
Erre a mondatra a dal is véget ért.
- hogy tetszett?- kérdezte meg Bill és közben ivott egyet a vizéből.
- remek volt. - ujjongtam egy sort. Mire mindenki mosolygott. Tom pedig megint a piercingjével játszott. Esküszöm ki veszem azt onnan!
- rendben skacok még pár dalt. Holnap fellélés lesz ismét.- monda George. Mire elpróbálták a Ready, Set, Go dalt és a Don'tt Jump-ot is, a Forgotten childrent is és a Final day-t is. Mire végére értek az utolsónak mindenki elfáradt egy kicsit. Én menet közben elő kaptam a rajz füzetet a táskámbol és rajzoltam. Sunyiban képeket is csináltam róluk. Remélem nem nagyon vették észre
- remélem tetszett. - szólalt meg Bill és eljött a mikrofon mellől le ült a földre pihenni.
-igen nagyon!- ugrottam fel hirtelen mire ő jót kacagott rajtam.
- remélem a képek is jók lettek. - kacsinott rám Tom.
- képek?- kérdezett vissza George.
- aham én is észre vettem - nevetett fel Gustav.
- igen jók lettek.- nevettem fel kínosan.
- látni akarom- ült oda mellém Bill. A többiek is oda gyűltek Tom felettem állt meg. George a másik oldalamon és Gustav mellette.
Végig mutogattam nekik a képeket. Nekik is be jött. Viszont nem tehet ki sehova sem.
- van egy ötletem.- szólalt meg George.
- Mi az ? - kérdezett vissza Gustav.
- csináljunk egy közös képet Ana- val!- ugrott fel George
- ez honnan jött?- állt fel Gustav is.
- nem tudom. De szerintem neki sincs ellenére.- mutatott rám én pedig csak elmosolyodtam.
- oké rendben akkor legyen egy közös kép vele is. Lehet még banda tag is lesz!- nevetett fel Bill
- ne rohanj előre.- szólalt meg Tom
- igaza van. Banda tag nem szeretnék lenni. De a kép az jöhet.- mosolyogtam rájuk. Mire fel álltunk és megcsináltuk a közös képet.
-mit rajzoltál?- lépett a füzetem mellé Gustav.
- csak pár dolgot.- jegyeztem meg és már vettem is volna fel. Mire George megelőzött.
- csak pár dolgot...ahaa. de ezek mi vagyunk. Még külön féle ruha dizájn meg minta.- szólalt meg és konkrétan végig lapozta a rajz füzetem
- nem kellene!- gyezetem meg mire megállt egy oldalon.
- baszki!- szolaltam meg hangosabban. Megtalálták a verset.
- ezt te írtad?- szólalt meg Gustav hitetlenkedve.
- igen- vakartam meg a tarkom és már vettem is volna el. Mire Tom megelőzött. Istenem.
- had olvastam csak el.- mosolyodott el. De ez most más volt. Kínos helyzetbe akar talán hozni?
- Tom kérlek ne!- ellenkeztem de semmi esélye. Felugrott a gyakorló színpadra és elkezdte olvasni.
- nap sütötte lelkemet
Tapintásod mardosta testemet
Hangod fájditotta fülemet.
S az én válaszom mardosta a torkomat
S a csókod égette ajkamat
A tekinteted mardosta szívemet
Bulya mosolyod marta szememet. - itt meg állt S rám nézett
- Ana?- csak ennyit kérdezett Gustav.
- hmmm?- meglepődtem hangomon megremett és csak ennyi jött ki.
- Tom szerintem nem kellet volna.- ennyit mondott csak George. Mire Tom letette a füzetem S elindult felém.
- miaz?- mosolyogtam rájuk de senki sem molygott. Tom elért felém az arcomhoz nyúlt S letörölt egy könnycseppet. Fel sem tűnt hogy sirtok
- kiről szól a vers?- csak ennyit kérdezett S elvette a kezét
- Tom szerintem elég ez túl személyes már neki.- szólt rá Bill.
-igen haver. Elég hogy fel olvastad. - ekkor felemeltem a kezem S csendet kértem Gustav befejezte.
- Az exemről. Aki azért szakított velem mert elkötöztem. Még alap járaton már szerintem nem is szeretett. Amikor megjöttem Ide. Kaptam egy képet a barátnőmtől. Amin éppen egy másik lánnyal smárol már.- adtam meg az egyszerű választ mire felnéztem Tomra. Más volt fájdalamat észleltem az arcán. Probáltam mosolyogni hogy nem baj de megrázta a fejét
- nem baj ha fáj!- csak ennyit mondott és megölelt. Az illata olyan megnyugtató volt és biztonságot adott. Egy pillanatra sokkot kaptam De viszonozzam kedves szívességét.
- megörökítettem.- szoltal meg Bill és szipogott egyet.
- drága teremtő! - néztem fel az égre .- nah mire vársz gyere ide!- szóltam oda neki. Mire mint egy kisgyerek oda futott és már hárman öleltük egymást. azt hiszem a többiek sem akartak ki maradni. Így ők is oda jöttek. Egyszer csak elvesztettem az egyensulyom és össze estünk. Jót nevetünk rajta.
A tekintetem találkozott toméval és rá mosolygotam. Ezután fel álltunk és elindultunk össze pakolni a dolgainkat. Nekem nem volt sok de a srácoknak ott volt a hangfekszerélsük.  Össze pakolták őket én is segítettem már amennyire hagyták.
Utána kocsiba ültünk. Én megint Tom ölében kötöttem ki mire ő ismét át karolta a derekamat. Haza dobtak engem. Megköszöntem a napot.
- máskor is jössz ám velünk - nevetett fel Bill és integetett az ablakból
- Rendben!- mosolyogtam vissza rájuk.
Bementem a lakásba.
- méret voltál?- érkezett egy ideges hang...baszki apaaa...