Biztos Idegen Maradsz?...(Tom Kaulitz X reader)

48(meg ígérted!)

- Mond már bátyus!- kiabáltam rá. De semmi válasz.....
Tom erre ki kapta a telefont a kezembe S felmordult
- Ray Gaunder. Hajnali négy óra van. Ha nem lenne oly fontos hogy fel hívj minket nem tennéd! szóval mond már el végre mi van. Mert Ana most fog pánik rohamot kapni. És most jöttünk ki a korházbol. Nah meg nem akarom hogy a gyerekeimnek baja Essen. Szóval ne húzd az időt mond már el végre mi van!- Tom csak úgy hadart. Kómás volt a hangja de még így is ki hallatszott belőle hogy ideges és egyben fél is hogy Ray mégis mit fog mondani.
/Tom szemszögéből/
Mivel Ana-nak nem volt hajlandó választ adni Ray így el vettem feleségemtől a telefont S rá mordultam.
- ne mond el Ana-nak. - sutogott bele Ray
- mégis miért ne ?- kérdeztem vissza
- baja lehet...- mondta ismét S a hangja egyre jobban remegett
- Ray mond el mi van. - szóltam bele félve. S egy dolog járt az agyamban.
- Siara állapota az este nagyon le romlott. Kórházban van. Nem tudják meddig fogja meg bírni. - a szavai oly nehezek voltak. Azt hittem ki esik a telefon a kezemből. Olyan nehezek voltak ezek a pár szavak. "Ana mellettem ül és engem néz. Nem nézhetek rá hisz akkor egyből le fogja vágni hogy valami nincsen rendben. De lehet jobb lenne ha megtudná."
- mi az Tom ?- kérdezett vissza Ana
- semmi édesem. Vedd fel a kabátodat kérlek. - ekkor Ray ismét megszólalt
- mondtam hogy ne hívd ide !- rivalt rám
-ehhez neki is köze van! Nem zárhatod ki belőle. - Ana ekkor már elhagyta a szobát. Mivel álmos volt így nem nagyon fogta fel a helyzetet. A telefont is olyan nehezen vette fel. Biztos fáradt. S most mellé még ez is. Ezt nem hiszem már el. Mikor lesz végre nyugtunk ?!
- eddig utálta őt. Most hirtelen érdekelni kezdte ? Mintha csak a vagyon lenne itt a lényeg. - mögött vissza Ray
- a kurva életbe Ray! Mi a faszért hivtad akkor fel ?! Ha?! Miért tetted ezt ha tudtad hogy úgy is oda fog menni.?!- kiabáltam vissza mire Ana rontott be az ajtón
- Tom mi folyik itt ?!- nézett rám aggódva
- semmi édesem. Menj a kocsihoz. El megyünk valahova. Majd a kocsiban elmondom. Rendben ?- néztem rá aggódva. Remélem nem most akar erről faggatni.
- rendben. - mondta S közben ásitott egyet.
- küld el a kurva címet. És lassan ott leszünk. Lehet most beszélhet vele utoljára. Most bekültek ki. - mondtam kicsit nyugodtabb állapotban.
- rendben. Ugyan az a kórház ahol Ana volt. Csak a 4. Emeletre kell fel jönni. A 17-es kórteremben fekszik. - hadarta el Ray. Lehet abban reménykedett hogy így talán nem fogom megjegyezni. Egyet egy pechje van. Az agyam kurva jó. Meg ilyenkor is. Tehát sokszor voltam fel este hogy Bill-el együtt dalokat írjunk. Tényleg Bill.
- kösz. Lassan ott. Szia. - mondtam neki majd rá tettem a telefont.
Ki másztam az ágyból és már neki is álltam öltözni. Gyorsan egy nadrág és egy pulcsi. Teljesen mindegy mi van rajtam most. Fel a hajpánt és rá a sapka. Azért a védjegy mindent visz.
Közben tárcsázni kezdtem a testvéremet. Még mindig Ana telefonjáról
- Hello any.- köszönt bele álmosan Bill
- hellóka Billy. - köszöntem vissza vékony hangon
- mi a fasz Tom ?!- nevetett fel Bill álmosan.
- hellóka Billy. -köszöntem neki ismét
- miért hívsz az éjszaka közepén ?- kérdezett vissza a testvérem
- Gustav és Georg merre ? - kérdeztem vissza
- a másik szobában alszanak. De mond már miért hívsz ilyen későn. - faggatott tovább a testvérem
- Ana anyjának az állapota romlott. - hadartam el a testvéremnek miközben már a cipőmet húztam fel. Menet közben elrugtam a küszöböt.
- a kurva életbe !- káromkodtam el magam
- ez mi volt ?- kérdezett vissza Bill
- bele rugtam valamibe. - válaszoltam kínok között
- tehát hogy értetted amit az előbb mondtál ?- terelte vissza a témát bill
- pontosan úgy ahogyan mondtam. - magyaráztam neki és már a cipőmet vettem fel
- hova kell menni ? Vigyem a két másikat is ?- kérdezett rá Bill. Hát ő aztán biztosan nem szarozik. Tehát ezért is nagyon szeretem. Bármikor hivhatod őt már ott is terem. Igaz utána be hajtja az emberen. De erről ennyit. Majd elviszem mekit enni. Vagy valami. Csak legyen jó vége ennek.
- igen hozd őket is. Meg hozz valami vizet is. Aztán ételt is. Meg gyümölcsöt is.- modntam neki miközben már az ajtót zártam
- egy doboz cigit mellé ?- kérdezett vissza
- igen. De ne valami erőset. Ana úgy is rossz ideg állapotban lesz. - mondtam neki S megálltam a kocsi ajtaja előtt
- nem mondtad el neki ? Azt hittem Ő telefonalt. De várjál ki is hívott titeket ?- kérdezett vissza Bill
- Ray hívott minket. De úgy látszik nem volt vér a pucájában hogy Ana-nak ő mondja el. Így hát ez rám marad. És igen még nem mondtam el neki. Meg csak most tervezem. De lehet később kellene nem is tudom. Egyáltalán jó ötlet oda menni ?- kérdeztem vissza S a testvérem megerősítésére vártam
- szerintem jobb ha elviszed oda. Nah viszont akkor készülök. Hova menjünk és vigyük a cuccot ?- hallottam a rugok csikorgását. Most mászott ki az ágyból
- ugyan az kórház ahol Ana volt. Csak a 4. Emelet és a 17-es kortetem. Köszönöm Bill. - mondtam neki.
- igazán nincs mit. Tényleg mit beszéltél telefonon amikor úgy ott hagytad Ana-t ?- kérdezett vissza Bill és egy öv csatolást hallottam
- majd elmondom. De most nem fontos. - kényes témába nyúlt
- remélem nem megcsalni akarod!- rivalt rám Bill
- baszki. Nem dehogy is !- akadtam ki.
- még a feltételezés is fájt Bill. Tudod jól hogy mindennél jobban szeretem. - hadartam el miközben be ültem a kocsiba. Ana már majdnem el is aludt ismét
- majd ott el mondod. Nah most le teszlek szia. - kulcsok csörgése a másik vonalról. Már az ajtaján lépett ki. Gondolom most megy ébreszteni a másik kettőt.
- Yeah nah hali. - modntam neki majd ki nyomtam a telefont S zsebre raktam. Az enyém mellé helyeztem.
- szia édesem. - néztem rá Ana-ra. Olyan aranyos volt. A haja kócos de szép fürtökben ömlött a vállára. Arca ki volt pirosodva. A kezeit epdig be húzta a pulcsija alá
- modntam hogy kabátot vegyél fel butus. -néztem rá ismét S közben megráztam a fejem
- nem tudom hol van. - ásitott fel
- hogy érted ?- néztem rá majd a hátsó ülésre
- hát úgy hogy nem volt a fogason. - nézett ő is hátra.
- hát itt van!- kiáltott fel
- úgy látszik ez itt maradt. -, nyúltam hátra érte.
- fázol ?- kérdeztem rá
- egy kicsit. Nincs hideg csak lehet azért fázok mert most keltem fel. De Tom hova is kell akkor menni. És miért is hívott Ray ?- nem kerülgeti a forró kását. Egyből a közepébe
- be kell mennünk a kórházba. - szépen lassan akarom neki be adagolni az információt. Megtanultam ha így adjuk be az embernek nem kap sokkot. Legalábbis a hülye picsáknál ez ment amikor le kellett őket rázni
- minek is megyünk be mi oda hajnali négykor ?- nézett rám aggódva Ana
- csak nem ? Ugye nem?! Ugye nem azért hívott Ray mert anyának baja esett ?!- kérdezett és csak kérdezett
- de igen. De nyugalom édes. - nyúltam a kezéért. S közben be indítottam az autót is. És már egyből a gázra is léptem. Csak úgy csikorogtak a kerekek. S az óra is hamar fel pörgött 100km/órára.
- azért Tom vezess óvatosan. - szorította meg kezemet a kedvesem. Aki annyi mindenen ment már keresztül azt sem tudom hogyan bírta ki eddig.
De úgy látszik nem csak szép és okos de még kitartó is.
Megérdemli azt amivel készülök neki.
Lassan meg is érkeztünk a korházhoz. Ana-nak a lába földbe gyökerezett. Nem tudott mozdulni. Láttam hogy fél
- ne aggódj édes. Bill és a többiek is lassan itt vannak. -mosolyogtam rá
-rendben. - megfogta a kezemet S be indultunk
/ Ana szemszögéből /
Ray nem nagyon akart bele szolni a telefonba. Így Tom ki vette a kezéből.
Láttam hogy az arcizmai megrándulnak. Nem akart rám nézni úgy érzem baj történt. De egyszerűen nem akarta elmondani. Így elküldött a kabátomért. Hogy vegyem fel. Nem értettem miért de volt egy sanda gyanúm hogy ma sem lesz nyugodt az estém. Tehát már most nem az. Ray fel hívott csak a nevemet mondta a telefonba. Tomnak válaszolt de Tom nem akarja elmondani nekem mit mondott. Inkább csak elküldött. Ezt nem szeretem.
Mivel a kabátomat egy ideje kerestem de nem találtam így úgy gondoltam egy pulcsi is megteszi. Hisz nem lehet olyan hideg kint. Ugye ?
A fenekét tévedtem. Majd be fagyott a picsám és Tom semerre nem volt még. Én már a kocsiban ültem egy ideje. Mikor is Tom végre ki lépett az ajtón. Még mindig telefonált valakivel. Nem sokkal később be is szállt mellém az autóba
Amikor elkezdte mondani hogy a kórházba megyünk egyből fel ment a pulzusom. Tuti hogy Siara-val van gond.
Gyorsan a gázra lépett és nagyjából tíz perc múlva ott is voltunk.
A lábaim nem akartak mozdulni de Tom meg nyugtatót hogy nem lesz semmi baj.
Én is elhittem.
Már a liftben állunk és megyünk fel a negyedik emeletre amikor ki léptünk a liftből
- el az útból!- kiáltott fel egy orvos. S mögötte egy hordágyon valaki tolt  két növér. Egyből fel ismertem a hajszint.
- Ray folyik itt ?!- kerestem meg a testvéremet
- Siara állapota leromlott. Nagyon is. Így hát kényszer műtétet fognak véghez vinni. - nem hittem a fülemnek. Nem is hallottam már rendesen Csengeni kezdtek.
Majd oda futottam ahová be tolták Siara-t.
- meg ígérted hogy velem maradsz! Hogy fogni fogod a gyermekeimet. Azt mondtad velem maradsz. Most ne kérd nekem fel adni! A kurva életbe anya. Most bekültünk ki. Ne hagyj most el! Most nem hagyhatsz magamra. Megígérted! - csak úgy őrjöngtem. Nem ismertem magamra. Nem tudom mi ütött belém eddig úgy tudtam utálom azt a nő személyt. De ahogy ott láttam ahogy feküdt. Mintha már nem is élne. A szívem tört össze. Nem tudtam hogy tud ennyire fájni. Az hogy látom a szerettemet bent feküdni. Aki talán soha nem jön ki onnan többé. Vagy ha igen akkor lehet nem élve.
- Ana nyugodj meg kérlek.- lépett oda mellém Tom S megfogta a vállamat. Én csak feléje fordultam. S megöleltem
- te ne hagyj el engem. Rendben ? Kérlek Tom. Te maradj velem a végsőkig. - olyan szorosan öleltem azt hittem baja lesz.
- drágám én soha nem foglak elhagyni. - simitotta meg a fejemet
- hol van Ana ?!- rontott be valaki.
- hé punkok! Ne kiabáljatok! - szólt rájuk egy nővér mire feléjük kaptam a fejemet.
- Bill! Gustav és Georg!- kaptam fel a fejemet.
- hoztam plusz két személyt. - mutatott a háta mögé Bill
- apa!- oda rohantam hozzá és őt is meg öleltem.
- most itt hagysz ?- akadt ki Tom
- bocs Kaulitz az apja is kell neki. - villantotta meg a fogát apám
- apa fejezd be. - néztem fel rá
-, hogy van Siara ?- nézett vissza rám.
- nincs túl jó állapotban. - állt fel Ray majd ő is megölelte apát. Látszott rajta hogy egy jó ideje sirhatott már.
- itt van Eve is ám!- ugrott elő Eve
- szia Eve !- öleltem meg
- ha nem tudnak csöndben lenni akkor ki kell menniük. - szólt ránk egy nővér ismét
- szerintem még fogja be. Annak a lánynak az anyja van bent a műtő teremben. Ma sikerült nekik ki bekülni tehát most nem veszítheti el.!- szólt rá Georg
- ez a Tokió hotel ?- nyilt tágra a nő szeme
- igen az lennénk édes. - kacsintott rá Gustav
- meg az ilyen helyzetet is képesek vagytok el bohóckodni?- rivalt rájuk apám
- legalább nem lesz olyan szar kedvem. - néztem rá apára majd megöleltem a maradék három embert nah meg Billt is
- köszönöm hogy ide jöttetek az éjszaka közepén. - néztem rájuk
- igazán nincs mit. Fontos vagy nekünk. - mondta Eve
- tessék Tom itt van amit kértél. - nyújtott át egy zacskot Bill
- köszönöm. - vette át Tom
- gyere Ana egyél egy kis gyümölcsöt.- mosolygott rám Tom majd elő vett egy almát
- rendben de csak akkor ha mindenki más is eszik. - vágtam rá
- legyen. - bólintott mindenki.
Majd le ültünk almát enni. És csak vártunk. Sok idő el mehetett már. A legtöbb ember el aludt. Meg Tom is. A vállanom pihent.
De én nem tudtam aludni. Egyszerűen nem ment. Olyan éber lettem mint meg soha. Nagyon féltem hogy mi lesz ennek a végkimenetele. Féltem attól hogy Siara itt hagy. Ha itt hagy vajon meg viselné nagyon? Tehát nagyon félek. És egyszerűen az idő nagyon lassan telik az ajtót pedig nem akar nyyilni. Meg mindig azt jelzi hogy tart a műtét. Vegezhetnének már.... Olyan ideges vagyok...és ekkor a lámpa zöldre váltott. Én fel is pattantam. Egy orvos lépett ki rajta
- mi az Ana ?- nézett rám Tom komasan.
- vége a műtétnek. !- kiáltottam fel mire majdnem midneki fel is kellt és az orvosnak szentelték a figyelmüket.
Én is rá néztem.
- doktor mondja már mi a helyzet. - szólalt meg Gustav.
S az orvos szóra nyitotta a száját.....