Tomioka Giyuu tanítványa (Demon slayer fanfiction)

12. fejezet (E/3)

A gyűlés végetérése után mikor visszaértek Shouta nem győzött hálálkodni Tomioka-sannak. Ő ezt komor arccal fogadta, igazából csak éppen eltűrte. Shinobu kopogás nélkül rontott be az ajtón.
- Shouta! Ezt te komolyan gondoltad? - kérdezte.
- Tudom, hogy nem zártam be az ajtót, de nem azért, hogy te csak úgy kopogás nélkül be jöhess - mondta Tomioka.
- Nem az a lényeg most!
- Hanem?
- Hanem az hogy lebeszéljem Shoutát a küldetésről. Te komolyan nem félted?
- Erről inkább négyszemközt ha lehet.
Ahogy kiléptek és Tomioka rácsukta Shoutára az ajtót egyből bele is kezdett.
- Persze hogy féltem. Hogyne félteném? De ragaszkodik ahhoz hogy velem jöjjön és szüksége van a fejlődésre. Nem is tudnánk lebeszélni róla.
- De a te engedélyed nélkül nem mehet. Csak tiltsd meg neki és itt marad biztonságban.
- Nem kell ennyire megvédeni, nem egy kisgyerek. A kardforgató lét velejárója hogy elmegy küldetésekre. És ha azt hiszed, hogy nem áll rá készen, akkor tévedsz. Egyébként nem véletlenül nincs beleszólásod.
Hirtelen csend lett. Shinobut szörnyű érzés fogta el. Úgy érezte, hogy hiába tesz meg mindent Shoutáért, ez kettejükön kívül senkit nem érdekel. Igyekezett olyan mélyen elnyomni magában mindent amit gondolt, de egy pillanatra kiült az arcára a csalódottság mielőtt hátat fordított és visszament a házba. Ezt Tomioka észre is vette.
- Sajnálom - szólt utána, de akkorra már Shinobu belépett a szobába, ahol Shouta ismét csak a festett mosolyát látta. A fiú azonban érezte, hogy nincs minden rendben.
- Mi történt? - kérdezte aggódóan, de Shinobu nem válaszolt. Eltelt egy perc.
- Shinobu-san, tudom hogy baj van - mondta, szinte faggató hangnemben.
- Ígérd meg hogy vigyázol magadra Shouta-kun.
Shouta halványan elmosolyodott.
- Ígérem...