Tomioka Giyuu tanítványa (Demon slayer fanfiction)

11. fejezet (E/1)

Háttal állt nekem. Nagyon emlékeztetett valakire, de fogalmam sincs kire. Szimpatikus volt. Mögé sétáltam és megfogtam a vállát.
- Szia, bocsi nem szeretnélek zavarni... Kimura Shouta vagyok. És te?
Arccal felém fordult, de nem szólt semmit.
- Nagyon csinos vagy - mondtam. Itt rontottam el de nagyon.
- veled valami nagyon nincs rendben - mondta mély hangján. Merthogy ő Tokitou Muichirou és egy fiú.
Szégyenemben nem tudtam mit reagálni, lehajtott fejjel sétáltam vissza Tomiokához, aki éppen Mitsurival beszélgetett.
- Hadd találjam ki. Lánynak nézted, igaz? - mondta Tomioka, ebből feltételeztem, hogy ez már megtörtént párszor.
Nem válaszoltam és azt hiszem ez a legrosszabb amit tehettem, mert a valószínűleg tűzpiros arcomról már amúgy is leolvasták a választ.
- Azért remélem nem hívtad randira - mondta kuncogva Mitsuri.
Nem, dehogy! - válaszoltam, közben belőlem is kitört a nevetés.
Egy darabig még beszélgettünk hárman, vagyis igazából ketten, mert Tomioka inkább csak figyelt, de aztán megérkezett Ubuyashiki Kagaya. Leborultunk, Mitsuri köszöntötte. Oyakata-samának hívta.
- Oyakata-sama, most Tomioka tanítványa miatt lettünk összehívva? - kérdezte Obanai.
- Nem. Valójában egy küldetés miatt. Egy tokiói panzióban hét embernek veszett nyoma teljesen megmagyarázhatatlanul. Tegnap éjjel pedig egy koponyát találtak az épület pincéjében. Nem tudom, hogy milyen erős démon van ott, akár egy felső hold is lehet, ezért szeretnék egy pillért küldeni oda. Tomioka Giyuu az. Egy kis időre így el kell válnod a tanítványodtól, de addig Shinobu tovább tanítaná.
Ez nagyon elszomorított. Hallani sem akartam arról, hogy Tomioka-sensei az ország másik felébe, Tokióba megy és az is lehet hogy nem jön vissza. Én ezt nem akarom!
- Kagaya-sama! Én is vele mehetek? - kérdeztem.
- Nem támogatnám.
- De bizonyítani akarok - mondtam, tulajdonképpen nem is hazudtam, csak részben.
- Értsd meg, hogy még nem vagy kész erre.
- Hé, ha Oyakata-Sama azt mondta nem, akkor nem - mondta Muichirou.
- De kérem! Alkalmas vagyok rá! - mondtam, szinte könyörögve.
- Jó. Ha Tomioka is beleegyezik, akkor legyen úgy - mondta Kagaya.
Tomioka-senseire néztem. Néhány másodpercig tétovázott, majd megszólalt.
- Részemről rendben.