Tomioka Giyuu tanítványa (Demon slayer fanfiction)

6. fejezet (E/3)

– Nagyjából 20 perc múlva úgyis kifárad és bejön – gondolta Tomioka, de hiába várt két órát Shouta csak nem ment be.
– Rohadj meg Sensei! – mondta Shouta, nem vette észre, hogy Giyuu mögötte van.
– Én megrohadhatok, de akkor téged senki nem képez ki kölyök. – mondta Giyuu, miközben megfogta Shouta vállát. A fiú megfagyva állt, érezte, hogy ebből nagy baj lesz.
– Nem úgy értettem! Sajnálom! – hebegte a fiú, de Giyuu csak komolyan bámult rá.
– Izé… Mi a büntetés? – próbálta menteni a dolgot.
– Fuss el addig – mutatott egy messze lévő fára, ami éppen, hogy csak látszott. Shouta azonban jó futó volt.
– Ennyi? – kérdezte.
– Igen, mindössze harmincötször. Ennyi.
– Harmincötször? – Shouta hangján hallatszott, hogy nagyon kiakadt.
– Annyiszor. Siess. – érkezett a válasz.
Shouta bosszankodva elindult, közben pedig gondolkodott.
– A legnagyobb baj az, hogy a senseinek mindenben igaza volt. Én meg szidtam őt, mert nem akartam beismerni, hogy gyenge vagyok. – gondolta. A 23. távnál járt, de úgy érezte, hogy nem bírja tovább. Mintha elromlottak volna a lábai. Tomioka ismét megjelent.
– Hol jársz? Kérdezte.
– 23-nál. – lihegte Shouta.
– Ha nem bírod gyere be. Vagy kezdj el megint átkozódni, az is működik – mondta, de valójában nem hagyott választási lehetőséget, hanem a kezénél fogva berángatta Shoutát a házba.
– Igazad volt. Sajnálom. – mondta Shouta a tatamin ülve.
– Felejtsd már el. A futás nem büntetés volt. Ha nem mondasz semmit, akkor is kellett volna. – mondta sóhajtva Giyuu.
Néhány percig csak csendben ültek mindketten maguk elé meredve.
Most meglepő módon Giyuu törte meg a csendet.
– Éhes vagy?
– Igen – válaszolt Shouta.
Tomioka kiment a konyhába. Alig tíz percet volt ott, de amikor visszaért, kezében egy kis tál onigirivel, tanítványa addigra már elaludt a földön. Tomioka értetlenül nézte, hogy hogyan aludt el ilyen gyorsan. Ezt követően kivett a szekrényből egy takarót, betakarta Shoutát, és mellétett egy futont, hogy ha éjszaka felkel, abban tudjon aludni.
Ezután elvonult a saját szobájába és ő is elaludt.
Reggel, mikor Giyuu felkelt, Shota még mindig pont ugyanolyan mélyen aludt, hozzá sem ért a futonhoz.