Tomioka Giyuu tanítványa (Demon slayer fanfiction)

1. fejezet (E/1)

A mai napon hajnalban keltem fel és elindultam a temetőbe. A sírok között sétálva megéreztem egy démon jelenlétét, így előkészítettem az íjamat és a nyilaimat, amiknek a végét lilaakác méreggel kentem be. Hirtelen megpillantottam a démont. Mintha ő is is ugyanúgy érezte volna az én jelenlétemet, ahogyan én az övét. Látszott rajta, hogy már kínozza az éhség. Amint rám szegezte a szemét én azonnal lelőttem.
A méreg azonnal megbénította, majd néhány pillanat múlva elporladt a teste.
- Megérdemli, hogy meghaljon. - sóhajtottam fel némi gyűlöletérzettel.
- Egy ilyen szánalmas lény aki akár a sírokból is előásná az embereket, hogy megegye őket. - folytattam, aztán elvettem a tekintetemet az elporladt démon maradványairól, majd egy újabb személyt láttam meg.
Ő nem egy démon volt, hanem egy ember. Egy fiatal férfi egy lila sebhellyel az arcán, mellette pedig egy fehér hajú, alacsony hölgy sétált.
- Nyugodj békében Kyojurou. -mondta a férfi az egyik sír fölé hajolva.
- Kagaya-sama! -kiáltottam rá, de aztán rögtön elszégyeltem magamat.
- Elnézést kérek!
Kagaya-samanak is biztosan nehéz lehet! Minden egyes alkalommal, amikor kijövök ide apám sírjához, látom, hogy ő is itt van és imádkozik az elhunyt démonölőkért.
- Jó reggelt Shouta-kun!
- Jó reggelt Kagaya-sama... Elnézést az előbbiért nem akartam megzavarni...
- Semmi gond. És nagyon köszönöm - felelte.
- Micsodát? - kérdeztem vissza.
- Hogy lelőtted azt a démont. Nagyon ügyes voltál Shota-kun. Tudod sokra vihetnéd ha...
- Nem megyek a démonölő hadtestbe! - szakítottam félbe a mestert.
- Tiszteletben tartom a döntésed. Csak azt mondom, hogy sokra vinnéd. - szólt nyugodt hangon.
Kagaya-sama már rengetegszer említette nekem a hadtestet, de semmiképpen sem akarok oda tartozni.