Shinobu-san laborja valami csodálatos! Nem jártam még laborban, de pont így képzeltem el. Az asztalon üvegcsék amikben színes folyadékok vannak, címkékkel. A címkéken meg olyan szavak amiket még sosem hallottam.
– Tetszik Shouta-kun? – kérdezte Shinobu.
– Naná! – vágtam rá.
Shinobu-san levett egy vastag könyvet a polcról és a kezembe nyomta.
A könyv világosszürke borítójára az volt írva: Tanulmányaim a méregkeverésről.
– Ezt te írtad? – kérdeztem Shinobut.
– Igen.
Kinyitottam a könyvet. Shinobu-sannak gyönyörű kézírása van. Pici rajzokat is készített.
– Ez fantasztikus! – jegyeztem meg.
– Neked adom. – mondta Shinobu.
Annyira örültem neki, hogy nem győztem megköszönni.
– Várj egy kicsit. Ki megyek, segítek Aoinak teregetni. – mondta, majd magamra hagyott.
Elkezdtem olvasni a könyvnek azt a részét amelyikben egy rendkívül erős méreg elkészítését írta le. A könyvnek hála most akármilyet tudok készíteni. Vagyis tudnék, de az a baj, hogy nekem nincsenek ilyen alapanyagaim.
Mivel nincs itt Shinobu, akkor használhatom a dolgait. Biztosan büszke lesz rám, hogy ezt el tudtam készíteni. Előkerestem a hozzávalókat és elkezdtem. Nem mondom, hogy könnyű volt, főleg úgy, hogy Shinobu-san olyan szavakat használt, amit még csak nem is hallottam eddig.
– Készen vagy? – kérdezte Shinobu, aki a hátam mögött volt. Összerezzentem.
– Bocsánat, nem akartam lopni csak…
– Ugyan, direkt hagytalak egyedül, mert kíváncsi voltam, hogy mit tudsz így kreálni. Van még hova fejlődnöd az biztos, de kezdésnek jó – mondta mosolyogva.
Meglepődtem, mert nem gondoltam komolyan, hogy örülni fog, inkább arra számítottam, hogy leszid.
YOU ARE READING
Tomioka Giyuu tanítványa (Demon slayer fanfiction)
Fan fikciaKimura Shouta egy 14 éves démonölő, aki nem tartozik a Démonölő Hadtestbe. Semmiképpen sem akar csatlakozni, mert szerinte beképzelt és önző emberekből áll az egész, akik semmit nem tesznek igazából. Mindez megváltozik, amikor találkozik Tomioka Giy...
