Véletlen Találkozás

♡24♡

Han

-... És ennyi történt. Most rajtunk áll, hogyan döntünk - fejezem be a találkozó elmesélését a többieknek.

Nem mondom, hogy nem félek. Hisz a választásunk kihat nem csak a saját, hanem a bandatagok életére is, akiket testvéremként szeretek. Akárhogy is döntünk, ha valami történni fog, az mindannyiunkat érint majd. Pont emiatt vagyok teljesen elveszve, mi is a helyes döntés.

- Nos, soha nem gondoltam volna, de most az egyszer kimondom: minden elismerésem JP-nek, hogy ilyen higgadtan és normálisan fogadta a helyzetet! - mondta Changbin.

- Igen, de akárhogy is nézzük, a döntésünk kihat az egész bandára - mondta ki Félix az előző gondolataimat.

- Azzal ne foglalkozzatok! Akárhogy is határoztok végül, mi mellettetek állunk. Jóban - rosszban együtt vagyunk. Meg fogunk védeni titeket! Egy család vagyunk! - ígérte Bangchan.

A lányok elpityeredtek, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy az én szemeim szárazak maradtak. Bár a döntés ettől nem lett könnyebb, jó érzés volt tudni, hogy bárhogy is alakul, nem lesz belőle harag, vagy neheztelés a többiek részéről.

- Akárhogy is nézzük, egyben igaza van a főnöknek. Ha ti magatok tesztek bejelentést, még mindig jobb, mintha a bulvárlapok lepleznének le. Ha jól csináljátok, még pozitív visszhangja is lehet! - mondta Minho.

- Ha belegondolunk, ez az ügynökségnek is jól jöhet. "Íme egy cég, ami még úgyis sikereket ér el, hogy hagyja a sztárjait élni!". Ha jól alakul, akkor a részvények az egekbe szöknek majd! - mondta Hyunjin.

- Már csak az a kérdés, hogy ti mit szeretnétek? - nézett ránk Seungmin.

- Szerintem az lenne a legjobb, ha most hagynánk őket, hogy átgondolják egy kicsit maguk között. Hisz ez mégis csak az ő életük! - mondta Innie.

- A maknae-nak igaza van, gyerünk fiúk, hagyjuk egy kicsit magukra őket! - mondta a leader.

Még megölelgettek minket mindannyian, majd mindenki elment a szobájába.

- Nos lányok, ti mit gondoltok? - kérdezte a szeplős.

- Akárhonnan is közelítem meg, a vége úgyis az lesz, hogy fény derül az igazságra. Akkor már az a legjobb, ha mi irányítjuk, hogy mikor, s nem a véletlenre hagyatkozunk. Te mit gondolsz erről Lina? - kérdezte Nara.

- Igazad van. Ha mi vallunk színt, akkor valamennyire irányíthatjuk a folyamatot, és nem ér meglepetésként a szituáció. És az is igaz, hogy talán a közvélemény elnézőbb lesz, ha kiállunk eléjük, és nem bújkálunk. De ez főként a ti karrieretek fiúk, én lehetek máshol is óvónéni, Nara is oktathat táncot bárhol. Viszont ti többet veszíthettek. Döntsetek ti, és én támogatni fogom! - fejtette ki Lina is az álláspontját.

- És én is! - állt mellé Nara.

Felixre néztem, hogy ő mit gondol, de a szöszi teljesen el volt veszve a gondolataiban. Meredten bambult maga elé.

- Jól van lányok. Szerencsére nem ma kell eldöntenünk mi legyen. Most menjetek, pihenjetek egy kicsit! Később még beszélünk róla.

Amint elmentek, kirángattam a gondolataiból Yongbok-ot.

- A lányok?

- Elküldtem őket pihenni.

- Az jó - mondta szórakozottan.

- Merre jársz, hogy észre sem vetted, hogy elmentek?

- A helyzetünkön gondolkodtam. Jis, én jól akarom csinálni! És nem magam, vagy a banda, vagy a rajongók miatt... Persze mind fontosak. De Nara és a kicsi az első. Miattuk a legjobbat akarom tenni. A helyes lépés pedig az lenne, ha most elvenném Narát, és felvállalnám, hogy hozzám tartozik. De nem akarom, hogy úgy érezze, hogy csak azért teszem, mert gyerekünk lesz, és muszáj! Szeretem, és már az egész előtt is úgy éreztem, hogy ő az igazi. Szeretnék egy igazi lánykérést szervezni neki, mert megérdemli!

- Egyetértek. Én is ugyanerre jutottam. Bár elég gyorsan haladtunk, már az elején tudtam, hogy minket az ég is egymásnak teremtett. Tudom, hogy vele akarom leélni az életem!

- Mostmár csak azt kell kitalálnunk, hogy hogyan kérjük meg úgy a kezüket, hogy ne érezzék kényszernek?

- Először is, nem ártana egy gyűrűt vennetek! - jött egy hang a hátunk mögül. Nagyot ugorva álltunk fel.

- Aish, hyung, a szívbajt hoztad ránk! - kiáltottam fel.

- Bocsi! - mondta nevetve Chan.

- Legközelebb valahogy jelezd, hogy itt vagy! De abban igazad van, hogy elsőnek be kell szereznünk a gyűrűket. Azután kitaláljuk majd a hogyant is.

- Szóljatok, ha segítség kell! Számíthattok a csapatra! - mondta Channie.

- Köszi hyung. Figyelnétek a lányokra, amíg ezt elintézzük?

- Persze. Amúgy, ha számít a véleményem, én is így döntöttem volna. Büszke vagyok rátok!

- A te véleményed mindig számít nekünk hyung, és köszönjük! - felelte Felix.

- Ha elfogadtok még egy tanácsot, kerüljétek a felkapottabb üzleteket! Tessék itt egy kevésbé ismert ékszerész címe. Jól ismerem a tulajdonost, megbízható és szépen dolgozik - nyújtott át egy névjegyet nekem.

Megköszöntük, majd a szokásos álcánkba bújva elindultunk, hogy megtaláljuk a tökéletes gyűrűket.

Az ékszerész mosolyogva fogadott minket, nem lepődött meg, mikor maszkban, sapkában beléptünk az üzletbe.

Valószínűleg nem ez az első, hogy idolokkal találkozik. Ha tényleg olyan megbízható, biztos, hogy sokan látogatják a köreinkből.

Elmondtuk miért jöttünk. Kérdezett pár dolgot a lányokról, majd az asztal alól az egyik fiókból két gyűrűt vett elő.

Az egyik fehérarany karika volt, kékzafírral és tíz kicsi gyémánttal.

A másik egy vörösarany, levélmintás darab volt, szív alakú ametiszttel, és hat pici, rózsaszín zafírral kirakva.

Gyönyörű volt mind a kettő. Tökéletesen illettek Linához és Narához.

Az ékszerész kis dobozokba rakta a választott gyűrűket, és fizetés után sok sikert kívánva adta át nekünk.

Mostmár csak a megfelelő időt és helyet kell megtalálnunk!

Amire nem is kellett olyan sokáig várnunk....