Véletlen Találkozás

♡13♡

... S feléhajoltam.....

..., majd egy lágy csókot adtam a szájára.

Nem volt több egy pillanatnál.

Meglepődve nézett rám.

-Hiányoztál. Nem csak a bandának, vagy MinJae-nek. Nekem is nagyon hiányoztál! - néztem mélyen gyönyörű szemeibe.

- Nekem is nagyon hiányoztatok - válaszolta könnyezve - mindenki, de főleg te. Előttem volt életem nagy lehetősége, hogy melletted lehessek, és elrontottam. Nem érdemellek meg téged, Han. Ahogyan ezt a munkát sem érdemlem meg - tolt el magától, s készült elmenni - Pont emiatt nem fogadhatom el. Fontos vagy nekem, nem hozhatok rád bajt.

Ellépet mellőlem, s elindult be a házba. Nem hagyhattam annyiban, ha már volt bátorságom kezdeményezni, nem akartam veszni hagyni. Elkaptam a kezét és magamhoz rántottam. Nem számítva rá, csapódott a mellemnek, én pedig újra lecsaptam puha ajkaira, de most nem finomkodtam. Minden érzésem és vágyam belevittem a csókba, hogy ő is megértse végre, szükségem van rá. Nem akarom elveszíteni.

Lina eleinte lefagyva állt karjaimban, de pár pillanattal később már ő is viszonozta a csókot. Felbátorodva símítottam végig nyelvemmel párnáin, amit egy sóhaj keretében kitátott, s beengedett, hagyva, hogy mélyebben is megismerjük egymást.

Lassan fedeztem fel minden egyes édes zugát, közben kezem is útnak indult háta vonalán, ő pedig a nyakamba kapaszkodva hajamba szántott, ami belőlem is előcsalogatott egy kéjes nyögést. Ezen felbátorodva kapcsoltunk erősebb tempóra, míg végül lihegve váltunk szét.

- Nem akarlak elveszíteni - döntöttem homlokomat az övének - hisz még csak most kaptalak meg. Nem lesz gond, bízz bennem. Ott leszek melletted, vigyázok rád, ígérem. Kérlek, ne add fel, s gyere velünk... Gyere velem!

Egy pillanatra azt hittem, megint elszalad, de csak hozzám bújt, s annyit mondott:
- Rendben. Bízom benned.

Majd pár perccel később kézenfogva felvezetett a szobájába, hogy végre mi is nyugovóra térjünk.

Szép, rendezett szoba volt, tele egy csomó képpel rólam és a srácokról, illetve más idolokról is találtam elvétve. Azért az megnyugtató volt, hogy rólam volt a legtöbb...

Lina elment gyorsan letusolni, majd egy kupac ruhával, s egy törölközővel jött vissza.

- Tessék, remélem jó lesz - nyújtotta oda nekem.

-Köszönöm.

Elmentem én is lemosakodni, és egy kicsit lehűteni magam, mert az a csók és a gondolat, hogy Lina mellett alszom alaposan felizgatott. De tisztában voltam vele, hogy ezzel még várnunk kell. Egyrészt, mivel a szülei házában vagyunk, másrészt pedig nem akartam elsietni semmit sem. Nem azért, mert nem vágytam rá, ó nagyon is tudtam volna folytatni... De tudtam, hogy nem lenne helyes. Fokozatosan akartam haladni, lépésről lépésre, ahogy a nagy könyvben meg van írva.

Jó persze átugrottunk már pár részt, de Lina is megérdemli, hogy rendesen udvaroljak neki, randizzunk, megismerjük egymást, mielőtt több történne közöttünk néhány édes csóknál.

Legalábbis ez a terv. Aztán, hogy mit hoz a jövő, senki sem tudja.

Ezekkel a gondolatokkal mentem vissza a lányhoz a szobába, ahol ő már a takaró alatt szuszogott. Bebújtam mellé, mire ő fordult egyet, s fejét mellkasomra hajtotta, miközben karját átvetette hasamon.

- Jóéjt - súgta félálomban, majd vissza is aludt.

- 잘자 (jalja, jó éjszakát, aludj jól) - pusziltam homlokon, majd lehunyva a szemeimet én is elaludtam.