Véletlen Találkozás

♡4♡

Lina

Végre kiértünk. Elértük a városhatárt, nem sokkal később pedig már az Aréna közelében található Hotel előtt álltunk.
Háromnegyed négyet mutatott a kocsi órája. Küldetés teljesítve. Időben kihoztuk a srácokat, hogy még tudjanak is pihenni egyet a koncert előtt.

- Megérkeztünk - fordulok oda az anyósülésen ülő útitársamhoz. Mintha nem lenne elég egyértelmű... Nagy pacsi Lina, ügyes vagy. Mentségemre szóljon, hogy elég zavarban vagyok, most, hogy véget ért az utunk. Ennyi volt. Az örömhöz, hogy éppségben ki tudtuk hozni a srácokat, egy enyhe keserű szájíz társul, hisz ez azt jelenti, hogy rövid kalandunk véget is ért.

Felkeltjük a másik kettőt is.

- Akkor jó éjt nektek, és sok sikert a mai fellépésetekhez - mondom nekik, ahogy kiszállnak a kocsiból. Hangom kicsit megremeg, de próbálom palástolni szomorúságomat, hogy valószínűleg többet nem látom őket. Ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben.

- Várj! Ti már el is akartok menni? - kérdezi Han csodálkozva.

- Nincs okunk tovább maradni, s szállásunk sincs.

- Nem mehettek így el - kapcsolódik be Felix is - túl sokat vezettetek már így is az éjjel, nem biztonságos. Nara még mindig félig alszik.

- Akkor alszunk a kocsiban reggelig, de nektek menni kellene, hisz délutánra toppon kell lennetek.

A két fiú összenéz, majd egy telepatikus kommunikálás után egy biccentéssel megegyeznek. Jisung szólal meg:

- Maradjatok itt. Szeretnénk nektek bemutatni a többieket is. Illetve szeretnénk, ha eljönnétek velünk a koncertre délután. Igaz belépőt már nem tudunk nektek szerezni, de bejöhettek velünk a backstage-be s onnan végig nézhetnétek.

-Szeretnénk, ha itt maradnátok velünk - erősíti meg Lix is barátja kérését.

- Nem hiszem, hogy kapnánk szobát ilyenkor - rázom meg a fejem.

- Ezért jöttök a miénkbe, van egy kétszemélyes ágy s egy kihúzható kanapé is a lakosztályban. Hannal majd elalszunk a kanapén.

Narára nézek, aki tényleg félig alszik még. Nem is nagyon szól hozzá az eszmecserénkhez. Talán tényleg jobb lenne maradni. Meg persze jó lenne találkozni a többiekkel is.

-Rendben, maradunk. Köszönjük a meghívást. Viszont mi alszunk a kanapén, kisebbek is vagyunk, ráadásul nektek ma jelenésetek van, nem lenne jó ha elaludnátok magatokat egy kemény szófán szorongva.

- Megegyeztünk - válaszolnak egy elégedett mosollyal az arcukon, elvégre sikerült minket maradásra bírniuk.

- Akkor leparkolok, addig bekíséritek Narát, szegény tényleg elég kába még...

- Tessék? - kapja fel a fejét a neve hallatán barátnőm.

- Majd én beviszem - ragadja finoman karon a szeplős - ti addig intézzétek a kocsit, meg a csomagokat.

A hotel parkolójában leállítom a kocsit, majd miután kipakoljuk a csomagokat, lezárom. Mielőtt kettőt pislanthatnék, Han felkapja a csomagjainkat, és elindulunk befelé. Csendben liftezünk fel mi is az emeletre. Mikor felérünk, megérzem a hátamon a fiú kezét, ahogy finoman a megfelelő ajtó felé terel. Kinyitja az ajtót, s félreállva enged maga elé.

Odabent Félix épp a kanapén ágyaz meg, de Narát nem látom sehol.

- Nara?

- A fürdőben van. Mondtam neki, hogy majd viszel be neki pizsamát, ha felértél a csomagokkal.

- Oh, rendben. Akkor keresek neki valamit.

- Kértek valamit enni vagy inni? - kérdezi Han.

- Köszi, most nem - közben beadtam Narának a pólót meg a nadrágot, amit a csomagjából halásztam ki.

- Mentek utána ti? Nektek kellene minél hamarabb aludni.

- Menj csak, mi majd lefürdünk reggel. Jó éjt nektek! 잘자!
- Jó éjszakát nektek is!
- 잘작! - köszön el Félix is, és eltűnnek a hálószoba ajtó mögött.

Miután Nara végre kiszabadul a fürdőből, én is veszek egy forró zuhanyt, hogy lemossam magamról a hosszú út szennyét.

Mire végzek, Nara már újra mélyen alszik a kanapén. Csendben bújok be mellé, nehogy felébresszem.

Még utoljára végigpörgetem a fejemben az elmúlt 24 óra eseményeit. Ki gondolta volna, hogy egyszer még a biasom szobájában fogok aludni, mert én még csak gondolni sem mertem rá. Ha egyszer valaki azt mondta volna, hogy én fogom megmenteni, s hazafuvarozni a legjobb barátnőm segítségével, hát biztosan szembe röhögöm.

Erre tessék, együtt utaztunk órákon keresztül, most pedig itt vagyok, s csak egy ajtó választ minket el. Aish, Nara hogyan tud ilyen nyugodtan aludni?

Ám lassan rajtam is kifog a fáradtság, és lassan elalszom.

Egy sötét szobában vagyok és csak egy asztal van benne két székkel. Az egyiken ülök én. Fejem felett egy csupasz villanykörte himbálózik gyér fényt árasztva. Egyszer csak egy fekete maszkos alak jön be a szobába. Eleinte csak néz, árgus-sötét tekintettel vizslat. Majd elkezd kérdésekkel bombázni.
-Ki vagy te? Honnan ismered a Han-t? Mit akarsz tőle? Honnan vetted a bátorságot, hogy megszólítsd? Miért akartál rajta segíteni, valami jutalmat vársz érte? Miért nem mentetek haza? Hogyan gondoltad, hogy a szobájában alszol?
A végén már az asztalt csapkodta a kezeivel, én pedig ijedten nyeltem a könnyeimet, némán, mert képtelen voltam válaszolni. Egy saeseng karmaiba kerültem...

- Lina... Lina... LINA ÉBREDJ! LINA ÉBREDJ FEL! - ránt vissza a valóságba egy kedves hang. Óvatosan nyitom ki a szemeimet, s kilenc szempár mered rám aggódva. Mellettem Nara fekszik még félig kábán, de már ő is ébren van. Másik oldalamon Han ül a kanapé szélén. Kezemet fogja. Ezek szerint ő próbált felkelteni a rémálmomból.

- Mi a baj Lina, mi történt veled? Miért sírsz?

Ijedten figyelem a háttérben a többieket. Vajon mit gondolhatnak most rólam. Jó kis első benyomást tettem rájuk, biztos nem néznek hülyének....

Jisung észreveszi, hogy a többieket vizslatom, így kitereli a díszes társaságot.

- Adjatok nekünk egy kis időt srácok, míg ezt megbeszéljük. Kicsit sokan vagyunk.

Miután a banda nagy része távozik, s csak Lix meg Han marad bent, kicsit fellélegzem. Micsoda egy idióta helyzet. Egy hülye álom, hogy tud így belerondítani egy rendkívüli élménybe. Végre találkozhattam a kedvenc koreai bandámmal, erre az az első benyomásuk rólam, hogy álmomban bőgök, mint egy ovis.

Nara és Félix elmennek reggeliért. Így csak én és Jisung maradunk a szobában.

- Elmondod mi történt? - ül le újra mellém az idol.

- Csak egy túlságosan valóságosnak tűnő rossz álom, ami miatt most elég hülyén érzem magam - próbálom elbagatelizálni a történteket. De miért is gondoltam, hogy ilyen könnyen szabadulhatok?!

- Meséld el, akkor könnyebben túl tudsz lépni rajta.

Nagyot sóhajtottam, majd mindent feltettem egy lapra, s elmondtam neki az egészet. Végül is legfeljebb ő is hülyének néz majd.

Mire befejeztem megkönnyebbültem. Főleg, hogy nem nevetett ki.

- Sajnálom, a saesengek tényleg durvák tudnak lenni. De ígérem, hogy mindent megteszek, hogy ne essen bajod, bajotok - javítja ki magát gyorsan.

- Lehet, jobb lenne, ha hazamennénk. Van elég bajotok így is. Nem kellek még én is pluszba.

- Nem, maradjatok kérlek! - szinte már kétségbeesetten hangzott.

Arcát fürkészve, próbálom eldönteni, mi lenne a legjobb, de mikor a szemébe nézek már tudom a választ.

- Rendben, maradunk.