Véletlen Találkozás

♡16♡

Lina

Róma... Lisszabon... Barcelona... Oslo... Stockholm... Bern... és végül London.

Eltelt két hónap és beutaztuk Európát. Fárasztó, de egyben izgalmas két hónap volt.

Ma este adják a srácok az utolsó koncertet a londoni STAY-eknek. Holnap hazautaznak, hogy elkezdjenek felkészülni a következő combackre.

MinJae-t még én is elkísérem Szöulba, de amint átvették tőlem a szülei, onnantól kezdve a megbízatásomnak vége lesz.

És fogalmam sincs, hogyan tovább....

Nem beszéltünk meg semmit sem Hannal, hogyan folytassuk, hisz őt leköti majd a munka, az enyém pedig megszűnik.

A bizonytalanság rányomta a bélyegét az egész napomra. Kedvetlen és frusztrált voltam. Elvonultam, kerültem mindenkit, akit csak tudtam. Egyedül MinJae körül forogtam szorgosan, hogy lekössem a negatív gondolataimat.

Ám alvásidőben sajnos túlságosan szabaddá váltam, így elszabadult a fantáziám, s a végén már elkönyveltem magamban, hogy ennyi volt, eddig tartott, Han biztos szakít majd velem, hisz innentől úgysem tudunk majd találkozni egymással.

Délután szórakozottan játszottam a kislánnyal, több alkalommal is figyelmeztetett, mikor elkalandoztam.
Végül eljött a vacsora ideje is, majd az altatásé, és egy hosszú esti mese után megint magamra maradtam.

A fiúk javában a színpadon voltak még. Ma kihagytuk a koncertet, mert MinJae-nek nem volt kedve hozzá. A hosszú turné végére ő is belefáradt a programokba. Hazavágyott már a családjához. Nem is nagyon kellett győzködni, hogy aludjon el, mert tudta, hogy ha felébredt, indulhat haza.

Hogy kicsit ellazuljak, úgy döntöttem, veszek egy forró fürdőt.

Nem csuktam be az ajtót teljesen, hogyha bármi baj lenne a kicsivel, meghaljam.

Nos nem biztos, hogy ez olyan jó ötlet volt....

Csukott szemmel feküdtem a levendula illatú habokban, mikor egy kéz simított le az arcomon, amit egy homlokpuszi kísért, és amitől én úgy megijedtem, hogy hirtelen felülve lefejeltem az illetőt.

- Auu - kiáltott fel.

- Han Jisung, te mi a jó eget keresel itt? - próbáltam elbújni a habokban.

- Aaa... Kerestem a barátnőm, aki nem az ágyban várt rám - felelte tettetett sértődöttséggel.

- És akkor rám kell törni a fürdőben?

- Nagyon nem kellett betörnöm, hisz nyitva volt az ajtó. Azt hittem engem vártál - vigyorgott.

- MinJae miatt hagytam úgy, te lüke, hogy meghaljam, ha valami probléma van vele.

- Nos ő mélyen alszik, szóval mi lenne, ha én is csatlakoznék hozzád? Olyan csábító az az illatos hab - kacsintott rám nyilvánvaló szándékkal.

Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, hisz ma én már elkönyveltem magamnak, hogy itt a vége, sőt már meg is sirattam a kapcsolatunk lezárását.

Erre ő most akar szintet lépni.
Lehet, hogy ő így akar elbúcsúzni?

- Túl nagy a csend, mi jár abban az okos, gyönyörű fejedben drága?

Nem akartam beszélni róla, de a testem elárult, és a szemem könnyfátyolba borult. Próbáltam észrevétlenül letörölni, de persze nem sikerült.

- Hé baby, mi a baj? Mi történt? - váltott egy melegebb, aggódó hangtónusra.

Leguggolt mellém, az állam alá nyúlva maga felé fordította a fejemet.

- Lina, nézz rám! - mondta kedves, de határozott hangon. - Áruld el, mi bánt. Nem tudok segíteni, ha magadba fordulsz megint, és megígérted nekem , hogy nem fogsz elzárkózni!

Igaz.

Így szipogva... néha zokogva elmeséltem, hogy mire jutottam a nap folyamán.

- De kis buta vagy drága - simogatta meg a fejem - miért töröd a fejed olyanon álló nap, ami nem is biztos, hogy megtörténik?

- Nem vagyok buta, - csattantam fel hisztisen - ezek tények. Te hazamész, dolgozol, és el leszel foglalva. Nekem pedig nem lesz munkám, így haza kell mennem Magyarországra, így el fogunk válni egymástól.

- Már miért kellene elválnunk, miért ne maradhatnál?

- Mondjuk, mert nincs hol?

- Csacsi vagy, már hogy ne lenne? Természetesen velünk maradsz.

- Viccelsz ugye?

- Miért viccelnék? Szerinted Nara hol fog lakni? Felix nem engedte el, és kiharcolta, hogy nálunk maradhasson, amihez csatlakoztam én is. Mindketten megkaptuk az engedélyt, hogy velünk maradjatok, amennyiben vigyázunk, és kerüljük a nyilvánosságot.

- Komolyan?

- Komolyan. Sőt, ha elvállalod, munkád is lehet. A JYP működtet az ügynökség első szintjén egy bölcsöde-óvodaszerűséget, ahol a dolgozók le tudják adni megőrzésre a gyerekeket munkaidő alatt. Egy helyen dolgoznánk, és amikor csak tudnálak, meglátogatnálak. Mit gondolsz?

- Nem tudom elhinni - szipogtam - ez nem lehet igaz...

- Pedig igaz babe. Szeretlek, s eszemben sincs elengedni. Most pedig csússz arrébb, had másszam be melléd!

És már vette is le magáról a ruhákat, én pedig pirulva kaptam el a fejem.
Kuncogva mászott be mögém a habokba. Belehúzott az ölébe, s a nyakamba csókolt.

- Lazulj el kincsem, csak fürdünk. Nem fogok semmi olyat tenni, amire még nem állsz készen.

És csodás módon sikerült elengednem magam. Belesimultam az ölébe, élveztem, ahogy tenyeréből végig folyatja a meleg vizet a testemen.

- Han? - szóltam, mikor már eléggé megszoktam a helyzetet.
- Igen kincsem?
- Én is szeretlek!

Megint csókokkal hintette be a nyakam, s mikor sóhajtva átengedtem magam az érzésnek, keze rásimult a mellemre, simogatva csikarva ki belőlem további elégedett sóhajokat, amin felbátorodva elindult délnek, hogy ott is felfedezze rejtett zugaimat.

Perceken belül lángba borult testtel ültem az ölében, s a derekamnál éreztem, hogy őt sem hagyta hidegen a szituáció.

- Most még le tudok állni, ha azt mondod, hogy még nem állsz készen - mondta rekedt hangon, s éreztem rajta, hogy majd megfeszül.

Nem volt szívem, és nem is akartam megállítani.

- Téged akarlak - fordultam felé a fejemmel, s csókot adtam puha ajkaira.

Szemében fellobbant a láng, s a következő percben már a karjaiban tartva lépett ki a kádból és vitt át minket a szobánkba. Óvatosan fektetett a hátamra, s felém mászva, csókokkal kezdte el őrült táncba hívni testünket. Keze is útnak indult, hogy újra tűzre lobbantson, majd végül óvatosan lépett át azon a kapun, ahova még soha senki nem járt, s juttatott el mindkettőnket egy örömteli magasságba, így mutatva meg, - az éjszaka folyamán többször is - mennyire szeret.

Végül kimerülten, de megnyugodva, és egyértelműen kielégülve aludtunk el, hisz másnap egy hosszú út várt ránk egy - számomra - új élet felé.