Másnap az egész napunk rá ment a gyakorlásra. Hiába tudtam a mozdulatokat, össze kellett hangolódnom a többiekkel, és meg kellett jegyeznem, mikor kell belépnem, vagy levonulnom.
Eleinte úgy éreztem, hogy esélytelen, hogy a koncertig tökéletes legyen. De Félix bátorításával, és Lee Know technikai segítségével, és Hyunjin tanácsaival délutánra hibátlanul elpróbáltuk az egész műsort.
Fáradtan estünk be a hotelszobába, hogy felfrissüljünk, majd egy kis pihenő után menjünk vissza az esti koncertre az Arénába.
Egymás után letusoltunk. Én kezdtem a sort, mivel a fiúk ragaszkodtak hozzá, majd Lina erősködésére, Han, majd Felix következett. Gyorsan végeztem, hogy tudjak még pihenni is, hisz az egész napos tanulás rendesen leszívta az erőmet.
Megszárítottam a hajamat, majd elhelyezkedtem a kanapén, le sem ért a fejem, már aludtam is.
Arra ébredtem, hogy valaki a fejemet simogatja, s a nevemet mantrázva kelteget:
- Nara, Nara! Ébredj. Fel kell kelned, mert elkésünk.
- Ahhh, csak még öt percet had aludjak Lina! - sóhajtok fel, s már aludnék is vissza, ha a barátnőm nem kuncogna fel valahonnan a távolból:
- Hehe, nem is tudtam, hogy hasonlít a hangom Félixére - mondja nevetve.
Szemeim kipattannak erre a megjegyzésre, s valóban a kanapé szélén a szőke szeplős ül mosolyogva.
- Jó reggelt, illetve estét... Készülnünk kell.
- Már ennyi az idő - sápadok le, mert hirtelen kétségeim támadnak, hogy menni fog ez nekem...
De Lix a fejembe látva finoman a karomra szorít, s azon a megnyugtató, mély hangján bíztat:
- Nyugi, minden rendben lesz, ügyes vagy, és ma keményen dolgoztál. Nem lesz semmi gond!
Biztam benne, hogy igaza lesz, s sikerült valamennyire megnyugodnom, de azért egy egészséges adagnyi drukk ott maradt a gyomromban.
Letusoltam gyorsan, hogy rendesen felébredjek, majd egy laza farmershort, és egy sima póló szettet kaptam magamra, hisz ott úgyis átöltözünk a fellépésre. A frizurát és a sminket is megspóroltam, hogy ne nehezítsem meg a sminkesek dolgát azzal, hogy még le is kell mosni az arcom. Hajamat pedig egy sima lófarokba kötöttem a fejem tetejére.
A koncert előtt
A stáb már teljes harci készültségben várt ránk. Gyorsan gondjaikba vették a srácokat, hogy kész legyenek kezdésre. Az egyik stylist nekem is a kezembe nyomott egy ruhaszettet, hogy vegyem fel.
Gyorsan körbenéztem, hol tudnék átöltözni, de nem volt sehol egy kis zug ahova elbújhattam volna. Végül Lina takarásában kezdtem magamra kapkodni a ruhadarabokat, nehogy miattam legyen késés.
Majd a hajammal és az arcommal is kezdtek valamit. A hajam maradt sima lófarokban, bár amit a fodrász kötött valahogy mégis jobban nézett ki, mint amit én kanyarintottam a fejem tetejére. Kaptam egy szolid füstös sminket is, de semmi kirívót. Hisz itt ma én csak háttértáncos vagyok. Nem kell a feltűnés.
Öt perccel kezdés előtt már a színpad mellett várakoztunk, míg a csapat a lenti liftnél készült fel a kezdésre.
... És akkor felcsendültek az első akkordok...
Felemelkedett a lift, s a közönség vísítva, ujjongva fogadta a színpadra lépő idolokat. Integetve, mosolyogva üdvözölték a rajongóikat, majd egy nagy füstfelhő és a világítás megszűntetése leple alatt beálltak a kezdő alakzatba.
Izgultam, s vártam a részre, amikor nekünk is színpadra kell lépünk. Ami hamar el is érkezett. Egy gombóccal a gyomromban, de magabiztosan álltam be a helyemre, majd ahogy elkezdtük a koreográfiát, az is megszünt és újra csak a zene, és a tánc töltötte ki a gondolataimat. Nem számított hol vagyok, kik látnak. Átadtam magam az érzésnek, s engedtem, hogy vezessen. Hisz ezért lettem táncos.
Az előadás végére rendesen elfáradtam. Fogalmam sincs, hogy bírják ezt rendszeresen végigcsinálni a srácok, vagy akárki is az iparban. Viszont azt értem, hogy miért. Bár fizikailag kimerültem, belül mégis pörögtem ezerrel, dolgozott bennem az adrenalin. Csodálatos volt. Végig tudtam csinálni, nem hibáztam, nem rontottam el a belépéseket, a koreográfiát, egyszóval minden rendben ment.
Az öltözőbe érve egy hatalmas csokor virággal találtam szemben magam, ami mögül Felix kukucskált rám. Szemei ragyogtak, s rámvillantotta napfényes mosolyát.
- Nagyon szépen köszönjük, hogy ilyen keményen dolgoztál. Nélküled nem tudtuk volna megcsinálni a mai estét - adja át a bokrétát.
- Köszönöm szépen, de nem kellett volna. Örülök, hogy segíthettem. Nagyon izgultam, nehogy elhibázzak valamit, de szerencsére minden rendben volt. Nem szerettem volna szégyent hozni rátok.
- Nagyon ügyes voltál - ölelt meg Lina büszkén. Szegény kicsit el lett hanyagolva a nap folyamán. Majd kárpótlom valahogy később.
Lina
Öröm volt nézni a fiúk és Nara sikerét. Boldog voltam, hogy ilyen módon sikerült megmenteni a koncertet.
Nara ügyesen vette az akadályokat, gyorsan belejött a táncba, ahhoz képest, hogy mások erre heteket készülnek.
A közönség reakciója egyértelmű sikerről árulkodott, ami mindenkit nagyon boldoggá tett.
Engem is. Viszont, nehogy minden jól menjen, ez az öröm számomra keserédes volt. A nap folyamán nagyon sokszor éreztem, hogy nekem itt nincs helyem. Mindenkit lekötött a gyakorlás, csak nekem nem volt semmi tennivalóm.
Nem egyszer megfordult a fejemben, hogy haza kellene mennem. De Nara miatt maradtam. Kellett neki a támogatásom. Na meg a srácokat se szívesen hagytam volna itt csak úgy, ha már ilyen különös módon összehozott minket a sors.
Javukra legyen mondva igyekeztek nem elhanyagolni, szünetekben Han sokszor odajött, hogy megkérdezze, minden rendben van-e, és tánc közben is sokszor rám pillantot, olykor még egy széles mosolyt is megeresztett, ha összeakadt a tekintetünk. A szívem olyankor nagyot dobbant, de csendre intettem. Hisz mi értelme lenne egy idolba beleszeretni?
Ismerjük a történetet : rajongók, paparazzi, távolság, és még az sem biztos, hogy kölcsönös a dolog. Úgyhogy az lesz a legjobb, ha tartom a távolságot, úgyis nem sokára haza megyünk...
- Lina... Linaaa! Itt vagy? Föld hívja Linát! - kalimpál az orrom előtt gondolataim tárgya.
- Igen, bocsi, elgondolkoztam.
- Azt láttam. Szabad tudni, hogy min? - kíváncsiskodott a kis mókus.
- Nem fontos - hárítottam gyorsan, majd gyors eltereltem a témát: mit akartatok mondani?
- Ja igen... A menedzser-nim szerint a táncosunk nem fog a turné végéig helyre jönni, így felkérte Narát, álljon be a helyére. Persze rendes szerződéssel, fizetéssel, mindennel. De ő nem akar nélküled dönteni.
- Mit kell ezen eldönteni?! Hisz ez egy óriási lehetőség. Persze, hogy mennie kell!
- És te? - nézett rám a barátnőm - ugye jössz velünk?
- Már miért mennék? Én nem tudok segíteni semmiben, ha csak nem az egyik stábtagnak nincs egy gyereke, akire vigyázni kell...
- Ami azt illeti... - kezdte Chan, de egy hangos gyerekkacaj, majd az öltözőajtó kivágódása félbeszakította.
Egy öt év körüli kislány vágtatott be rajta hatalmas ricsajjal.
- Sziasztok! - rohant a fiúk felé.
- Ahogy épp mondani akartam, lenne itt neked is feladat, ha vállalod - nézett rám Bangchan szinte könyörögve.
Ki lehet ez a kislány?
أنت تقرأ
Véletlen Találkozás
أدب الهواةEgy tévedés okozta véletlen találkozás. Mi lesz belőle a végére? A történetből kiderül. "Egyszercsak fura érzésem támad, mint amikor valaki figyel. Kinyitom a szemem, s látom, hogy a mellettem ülő engem néz, még a szemüvegét is levette. Azok a szem...
