𝐊𝐞𝐠𝐲𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧 𝐕𝐨𝐧𝐳𝐚𝐥𝐨𝐦 [𝐃𝐫𝐚𝐜𝐨 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 𝐅𝐅／𝟏𝟔]

Sötét jegy

[44]

– Arra gondoltam — huppant le a kanapéra Dorothy. — Ha már ilyen tétlennek érezzük magunkat, fejleszthetnénk a védekező mechanizmusunkat.

– Ez mind szép és jó, de hogyan? — kérdeztem.

– Sajnos félelmetes idők köszöntenek ránk. Voldemort hatalma és gonoszsága újra fenyegetést jelent a varázsvilágra. De ne felejtsük el, hogy mindig van remény és lehetőség a küzdelemre.

– Igen, igazad van. Nem szabad feladnunk. De hogyan tudnánk felkészülni és védekezni Voldemort ellen?

– Első lépésként fontos, hogy együtt tartózkodjunk és támogassuk egymást. Az összetartás ereje kulcsfontosságú. Emellett érdemes elmélyíteni a varázslatok és védelmi technikák ismeretét. Tanuljunk a múlt hibáiból és legyünk felkészültek a veszélyekre — mondta hatalmas beleéléssel.

– Igen, egyetértek. Az is fontos lenne, hogy a varázslóközösség összefogjon és együttműködjön a Voldemort elleni harcban. Csak így lehetünk erősek és szembeszállhatunk vele. Viszont nem tudom feltűnt-e, hogy még mindig itt vagyunk.

– Először is: teljesen egyetértek! Együtt erősebbek vagyunk. Ne feledjük, hogy a szeretet és az összetartás mindig győzedelmeskedik a sötétség felett. Bízzunk egymásban és az erőnkben! Jézusom ez komoly kimondtam? — szörnyülködött. — Bocs, az adrenalin miatt van. Másodszor is: Nem kell itt lennünk. Velem ne törődj, nem kapnak el!

– Igen, Dorothy, igazad van. Nem szabad elveszítenünk a hitünket és a reményt. Küzdjünk Voldemort ellen, hogy visszahozzuk a béke és a varázsvilágba, mi pedig végre nyugalommal élvezhetjük a fiúk társaságát.

– Ez a beszéd! Még úgy sem voltam együtt Theoval..

– Jó! Nem érdekel — tartottam fel a kezemet, jelezve, hogy nem vagyok kíváncsi rá.

— Először is, összegyűjtjük az információkat Voldemort újraéledéséről. Majd létrehozunk egy titkos csoportot, akik a Voldemort elleni harcot fogják vezetni és koordinálni. Például Harryékkel. Ezenkívül fontos, hogy folyamatosan képezzük magunkat a védekezési technikák terén és meggyőzzük más varázslókat, hogy csatlakozzanak hozzánk. Végül kiépítünk egy kommunikációs hálózatot, hogy gyorsan reagálhassunk a veszélyekre.

– Ez mint szép és jó, de minderre van elég időnk? — kérdeztem.

– Háát, megoldható. Remélem.

– Azért csak legyünk óvatosak.

Eljött a karácsony napja. Egy éjfekete estélyit viselek. Itt vagyok a hátsókertbe, ahogy Draco kérte. Elég hideg van. Furcsa zajt hallok a kúria mellett lévő erdő felől. Odakapom a fejemet, majd hátrálok egy picit.

– Szia, Drey — hirtelen két erős kéz fonja át a derekamat hátulról. A szívem egyre csak hevesebben ver. Amikor megfordulok, meglátom azokat a gyönyörű szemeit. Több sem kellett, azonnal lecsaptam az ajkaira. Draco gyengéden beletúrt a hajamba és még jobban magához vont. Imádom. Imádom minden porcikáját, ahogy viszonyul hozzám, és kívánom mert nagyon hiányzott.

– Draco.. — suttogtam, amikor a levegőhiány miatt szétszakadtunk.

– Drey, hidd el órákig ellennék veled, de sietnem kell. Amint rájönnek, hogy eljöttem..

– Kik? — tettem fel a kérdést rettegve. Draco hátrébblépett és felhúzta a balkezén az ingujját. Azt hittem elájulok. Ott tátongott a halálfaló jegy. — Kérlek, hallgass meg! Nem volt választásom! Ha nem teszem amit a Nagy ú.. Voldemort mond, apám örökre az Azkabanba marad és megöli őt. Velem együtt. — hangja elcsuklott, a szívem darabokra tört, ahogy végignéztem az előttem álló megtört fiún. Odaléptem és szorosan megöleltem. Dracón látszott, hogy nem erre a reakcióra számított. De soha nem ítélném el. A szülei sötétvarázslók! Eleve halálfalók. Nem úszhatta meg. Draco keze az arcomra siklott, majd újra megcsókolt.