𝐊𝐞𝐠𝐲𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧 𝐕𝐨𝐧𝐳𝐚𝐥𝐨𝐦 [𝐃𝐫𝐚𝐜𝐨 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 𝐅𝐅／𝟏𝟔]

A tiéd vagyok

[38]

– Audrey, nem akarom, hogy bármi rossz történjen veled – mondta Draco aggódva.
Szorosan megragadta a kezemet és bátorítóan mosolygott rám.
– Mindig itt leszek melletted, Audrey. Együtt átvészeljük ezt. — Tudtam, hogy nem a kezemre érti.

Reggel korán keltem. Nem akartam elkésni Piton órájáról. Most csináljuk meg az elxírt.

– Jó reggelt! — köszönt Theo.

– Szia! Hogy aludtál?

– Daphneen járt az eszem.

– Ne foglalkozz vele! Nem érdemli meg! — simítottam meg a karját.

– Mi a pálya? — jelent meg Draco.

– Mi a pálya? — idéztem szavait. – Nagyon laza vagy!

– Ugyan Audrey, mindig is az voltam! — Draco homlokon csókolt. – Hogy van a kezed? — kérdezte.

– Gyógyul.

Draco megfogta a derekamat, majd magához húzott.

– Nem engedem, hogy bántsanak! Dühös vagyok, kurvára dühös. Mert fájdalmat okoztak neked, és én nem tehettem ellene semmit. — fúrta tekintetét az enyémbe Draco.

– Tudom, és nagyon hálás vagyok neked a támogatásodért – válaszoltam. – De nem kell dühösnek lenned, Draco – válaszoltam nyugodtan. – Az a fontos, hogy itt vagy mellettem, és azért hálás vagyok neked.

– Sajnálom Audrey.. — döntötte homlokát az enyémnek.

– Gyertek már! — szólt ránk Theo.

– Persze, jövünk! — válaszoltam vonakodva.

A terembe beérve csatlakozott Dorothy is. Az elixírrel hamar készen lettünk. Beadtuk Pitonnak, aki ellenőrizte.

– Kiváló — mondta ridegen. — Tíz pont a Mardekárnak.

– Kössz, Audrey! Nélküled nem ment volna — fordult felém Theo.

– Ugyan már, semmiség!

⋆ ˚｡⋆𓆩✧𓆪⋆ ˚｡⋆

Dorothyval éppen mágiatörténelem órára tartunk. A fiúk lógnak. Miért is csodálkozom?

– Audrey, figyelj — fordult felém Dorothy. – Azt hiszem bejön Theo.

– Hát nem csodálom, jól néz ki — azért mégis Daphne jutott eszembe. De nem sajnálom. A kisujját sem mozdítja a barátságunkért.

– Olyan védelmező, és jóképű! — áradozott.

– És jó az illata — folytattam.

– Igen! — Dorothy megállt és megölelt. — Kétségbe vagyok esve, Audrey! Sosem éreztem még ilyet.

– Ne aggódj! Az ilyen érzések teljesen normálisak.. és izgalmasak is.

– Audrey, nem tudom mit tegyek! Theo iránt érzek valamit, de nem tudom, hogy mit jelent ez.

– Mármint.. érzed is?

– Ühüm — bólogatott hevesen. — Ez azt jelenti, hogy..

– Szerelmes vagy — mondtam ki helyette.

– És ilyenkor mit kell csinálni? — kérdezte elpirulva.

– Úgy érzem, Dorothy, ha így érzel Theo iránt, akkor érdemes lenne őszintén beszélned vele erről. Mármint — túrtam a hajamba — Értelmes fiú, és ahogy látom.. Felejtsd el, várj ezzel még egy kicsit. Figyeld meg hogyan viszonyul hozzád.

– És ha csak a húgaként tekint rám?

– Nekem bőven elég húgomként tekintenem rád, és hidd el nem kellemes.

– Te ribi — lökte meg a karom játékosan.

Beérve mágiatörténelemre, rákellett eszmélnünk, hogy elkéstünk. Bár Binns professzor nem örült, nem vont le pontot.
Az óra a minisztérium munkálatosságáról szólt. Irtó unalmas volt. Amikor vége lett az órának, Harry lépett mellém.

– Sajnálom, hogy belekevertünk ebbe — mondta szomorúan.

– Engem nem lehet belekeverni — mondtam. — Magamtól csináltam.

– Azért bocs — szabadkozott. Nem igazán volt kedvem Harryhez, ezért a klubhelyiségbe mentem.

– Szia! — lépett oda hozzám Draco, felkapott és az ölébe ültetett. — Hiányoztál!

– Hiszen egy órája váltunk el — válaszoltam hitetlenkedve.

– Egy örökkévalóságnak tűnt.

– Figyelj, Draco! Nem szeretném a szőnyeg alá söpörni a dolgokat — kezdtem bele. — Megkellene beszélnünk.

– Audrey, tudom, hogy hibáztam és fájdalmat okoztam neked. Tisztában vagyok azzal, hogy nem szeretnéd elbagatellizálni a dolgokat. Nagyon hálás vagyok, hogy még mindig mellettem vagy.

– Draco, nagyon fontos nekem, hogy megbeszéljük ezeket a dolgokat. Szeretném, ha őszintén kifejtenéd a véleményedet.

– Oké — sóhajtott. — Bárhogy próbálkozom, mindig valahogy elbaszódik a dolog, és bár jót akarok tenni, elcseszem. Fontos vagy, és ennél többre tartalak. Mindegy minek nevezel, pasi, barátod, társad. De szeretném, hogy tudd: a tiéd vagyok. — a kezemért nyúlt és megcsókolta.

Meglepve hallgattam Draco szavait, majd boldogan elmosolyodtam.

– Draco, nekem is nagyon fontos vagy, és szeretlek. A tiéd vagyok. — ajkaim, az ajkaira tapadtak. Draco átölelt és boldogan viszonozta a csókot.