𝐊𝐞𝐠𝐲𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧 𝐕𝐨𝐧𝐳𝐚𝐥𝐨𝐦 [𝐃𝐫𝐚𝐜𝐨 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 𝐅𝐅／𝟏𝟔]

A harmadik próba

24.

Soha nem volt még ilyen nehéz párnára hajtani a fejemet. Minden éjjel, minden csendes percben csak ő jár a fejemben. Ő, az érintése, a szavai. Nem akarom elfelejteni, nem tudom elfelejteni. Soha nem éreztem még ilyesmit, és ez megöl. Élni szeretnék, de nem nélküle.
Nem vagyok jól, de jól leszek. Mert megérdemlem hogy jól legyek.

Eljött az utolsó próba napja, és hatalmas a nyüzsgés.
Kifejezetten szánalmasnak tartom e mérkőzést. Ezek a fiatalak már a tanév eleje óta küzdenek az életükért, pusztán a hírnév miatt. Annyira méltatlan ez az egész, szánalmas világot élünk. Nem tiszteljük egymást, és ez baj.

A lelátó telis tele volt a bajnokok gőgös szüleikkel. A tanárok árgus szemekkel figyelték a bajnokokat. Hirtelen kiszúrtam a nekem integető Daphnet, és leültemm mellé.

– Audrey, jól vagy? – simította meg a combomat.

– Jól vagyok! – Mosolyogtam

– Audie! Hát itt vagy! – karolt át Pansy.

– Na igen.

– Daphne, iszonyatosan utálom a húgodat! Akkora egy picsa.

– Köszönöm Pans. Tisztában vagyok vele. Mit csinált?

– A kis barátnője odavan Theoért. Meglettem fenyegetve, hogy ha szóba állok vele akkor elmondja neked, hogy lefeküdtem Blaiseel.

– Hogy mit műveltél? — csattant fel Daphne.

Ajjaj.

– Hé, csajszi nyugi. Miért érdekel ez tég...
Neked nem Theo tetszik?

– Legjobb barátnőmnek hittelek! Hogy tehetted ezt velem?! — ordította Daph.

– Ne haragudj, mégis honnan kellett volna tudnom, hogy az ÁLLÍTÓLAGOS barátnőmnek több faszt lehet írni a számlájára?

– Lányok nyugalom.

Csattanás.

– Normális vagy bazdmeg? – üvölti Pansy.

– Miss Parkinson, Miss Greengrass, kérem hagyják el a lelátót. — rivallt rájuk McGalagony. – 5 pont a mardekártól!

Pansy és Daphne sértődötten hagyták el a lelátót.

Szuper. Egyedül maradtam.

– Szia Drey! – ült le mellém Malfoy.

– Drey?

– Tök aranyos, nem? Drey. — mosolygott.

– Mi ütött beléd?

– Egyenlítek. — simított ki egy tincset az arcomból.

– Egyenlítessz? — kérdeztem hitetlenkedve.

A bajnokok beléptek az útvesztőbe, s most azon gondolkodom, látjuk-e őket még valaha.
Hihetetlenül veszélyes ez a tusa.

– Pontosan.

– Mal..Draco. Nagyon kérlek ne keress, ne ülj le mellém, ne szólj hozzám, ne nézz rám. Nézz levegőnek ahogyan eddig tetted, hiszen eddig sem esett nehezedre. Én nekem már nem fáj, és ez nagyon jó. Ne okozz fájdalmat, amikor már elmúlt, kérlek!

– Drey..

– Nem Draco. Te mondtad hogy vége! Hagyj békén kérlek.

– Visszatértek! — Kiáltotta egy fiú izgatottan.
Hatalmas tapsvihar, és őrjöngés tört ki. Viszont emellett valami más is megütötte a fülemet. Fleur vérfagyasztó sikolya.
Felálltam. Cedric nem mozdul.

– A kisfiam! – üvölti Amos Diggory. — A fiam! Az én kisfiam! Engedjetek! — A férfi összerogyott a fia holtteste mellett.

– Visszatért! Voldemort él! – Hallottam meg Harry hangját, de senki nem törődött vele.