𝐊𝐞𝐠𝐲𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧 𝐕𝐨𝐧𝐳𝐚𝐥𝐨𝐦 [𝐃𝐫𝐚𝐜𝐨 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 𝐅𝐅／𝟏𝟔]

Felszálló rózsaszín köd

[36]

Ismét a vonaton ülök. Hamar vége lett a téli szünetnek. Dorothyval ülök egy kabinban. Sosem hittem volna, hogy szívesebben ülök vele, mint Daphneekkal, viszont most pontosan ez történik.

– Megtépem Davist! — mormogta az orra alatt.

– Óvatosan!

– Úgy utálom! — fújtatatott. — Hallod, mit olvasol? — bökött a kezemben lévő könyv felé.

– Ez csak..mindegy. Miért vagy úgy kibukva?

– Miért szerinted rendben van a csaj?

– Egy szóval nem mondtam, csak egy hét eltelt az incidens óta.

– És? Attól még idegesít.

– Sziasztok lányok! — dugta be a fejét Theo.

– Szia! — mondtuk szinkronban.

– Leülhetek? Davis elfoglalta a kabinban a helyet.

– Látod? — csattant fel Dorothy.

– Lemaradtam valamiről? — ült le mellém Theo.

– Davis akkora egy picsa! — fújtatott Dorothy továbbra is.

– Amúgy egyet értek — tűnődött el Theo.

– Nem beszélhetnénk inkább valami másról? — kérleltem őket.

– Daphne az agyamra megy — sóhajtott Theo.

– Nem mondod, nekem is.

– De basszus, idegesít, hogy ennyire ilyen — folytatta.

– Ne törődj vele — mondta Dorothy. — A szőkékkel csak a baj van.

– Hát az tuti — pillantottam Dorothy szőke hajára. Mondjuk ez alól Draco sem kivétel.

– Audrey, veled minden rendben? — fordult felém Theo.

– Persze! Miért? — kérdezem.

– Ja semmi, csak nem beszélsz már Daphneval. Helyette a húgoddal vagy.

– Ez sértő! — szegte fel az állát Dorothy.

⋆ ˚｡⋆𓆩✧𓆪⋆ ˚｡⋆

A Roxfortba visszatért az élet, velünk együtt. A diákok nevetését lehetett hallani a társagásuktól. A Mardekár asztala sem volt éppen csendben, csak semmi nem volt olyan mint régen. Koránt sem.

– Halljátok, olyan nyomasztó hangulat van! — csapta le a villáját Blaise.

– Csönd, Zabini, csönd! — ivott bele a poharába Draco.

– Akkora egy pöcs vagy! — kontrázott Blaise. — Audrey, hová szöksz? — kiáltott rám, észrevéve, hogy felálltam.

– Semmi közöd hozzá! — válaszolt helyettem Draco. Aha, mostmár így állunk. – Hova mész?

– Neked még annyi közöd sincs hozzá, mint Blaisenek.

– Olyan kibaszott ellenséges vagy!

– Jó! — csattantam fel, majd a kijárat felé indultam volna, de megfordultam — Elegem van, hogy folyamatosan bírálsz. Úgy csinálsz mintha minden egyes tetted természetes lenne, és hogy ok nélkül olyan a reakcióm amilyen. Nem várhatod el tőlem, hogy mindent lenyeljek neked!

– Elég! — csapott Theo az asztalra. — Ne itt, kérlek.

– Audrey, beszélhetnénk? — fúrta a tekintetét az enyémbe Draco.

– Hagyj békén! — indultam meg, csakhogy követett.

– Most beszélni fogunk — jelentette ki.

– Nem, Draco! Nincs kedvem ehhez. Nagyon nincs. Fáradt vagyok és csalódott. Most azaz első, hogy lefeküdjek aludni.

– Komolyan, ennyire kicsire tartasz?

– Igen, Draco, ennyire.

– Ne csináld ezt, kérlek! — fogta meg a kezemet.

– Belefáradtam, Draco! Gyerünk utolsóesély.

– Szeretlek, és nem akarlak bántani. De nem tudom mi a bajod!

– Nevetséges vagy! Hogy van Davis? — kérdeztem gúnyosan.

– Ugyan, Drey! Hogy a faszba lehetsz ennyire gyerekes?

– Nulla kommunikáció, Draco! Már hogyne lennék féltékeny, ha azt sem tudom hányadán álltok, vagy, hogy mi, hányadán állunk! Semmit nem mondasz, semmit!

– Azért jöttem, hogy megbeszéljük!

– Tudod, Draco ezzel talán egy kicsit elkéstél.

– Komolyan, Audrey, az agyamra mész! Én próbálok megfelelni a kibaszott elvárásaidnak, és te kurvára nem veszed észre, hogy én mennyire akarok változni a kedvedért. Pláne, hogy soha senki kedvéért nem voltam hajlandó ezt a lépést megtenni. Davis szívét is összetörtem, és ha jó ember akarok lenni, akkor igenis bocsánatot kell kérnem tőle — üvöltötte.

– Kerülsz engem, Draco. Semmibe veszed a létezésemet. Úgy, hogy ez egyik pillanatról a másikra történik, majd hirtelen megölelsz és csókolsz ameddig meg nem unod, én pedig pojácás kedvemben mindig a rendelkezésedre állok, mint valami rossz kurva. Te jó isten! — ütöttem bele a falba ököllel.

– Audrey..

– Menj a francba, Malfoy!

A mardekár klubhelységéig meg sem álltam. Becsaptam a szobánk ajtaját, bementem a fürdőbe, majd lefürödtem. Felvettem a pizsamámat, és beestem az ágyba. Fáj a szívem rendesen.