Gretta Baron
Augusztus 1. kedd
Lanie szülinapja. Kora reggel már kipattant a szemem, mert elképesztően izgatott voltam. Egyrészt a kislányom a második szülinapját tölti, másrészt végre Landoval ünnepelhetjük ezt a napot, és ez nagyon feldobott. De mielőtt még elkezdtem volna a pörgést, oldalra fordultam és hagytam magamnak pár percet, hogy csodálhassam Lanie-t és Lando-t. Lando átölelte a kislányt és úgy aludt, Lanie pedig szintén álmaiba volt merülve. Ennél szebb látvány nem is fogadhatott volna kora reggel. Megsimogattam Lanie arcát, majd Lando-ét is, és végül felkeltem, majd betakartam őket, mivel a takaró időközben lecsúszott róluk. Beléptem a gardróbszobába, majd levettem a vállfáról egy lila nyári ruhát, és belebújtam, majd visszamentem a szobába, és végül ki a folyosóra. A fürdőszobában még gyorsan összekaptam magam, majd, amikor végeztem, anyával pont összetalálkoztam a folyosón.
- Jó reggelt, kincsem! –köszöntött, mire elmosolyodtam.
- Jó reggelt, anya! Hogy aludtatok?
- Jól, de ahogy látom te is! Boldognak tűnsz, ehhez még nincs korán? –kérdezte szórakozottan.
- Valójában tényleg az vagyok, azt hiszem most már minden rendben lesz –mondtam magabiztosan, és tényleg hittem ebben.
- Ennek örülök –mondta, majd elindult a fürdőszoba felé, de végül mégis visszafordult.
- Egyébként, nem hallgattunk ki titeket tegnap este... De tényleg Lando az igazi apja Lanienek? –kérdezte, mire kicsit zavarba jöttem.
- Igen –biccentettem.
- Mindig is tudtam, hogy van köztetek valami –mosolyodott el, majd bementem a fürdőszobába. Valamiért azt vártam, hogy anya majd kiakad milyen erkölcstelenül viselkedtem, de nem ez történt. Anyával való beszélgetésem után, tovább folytattam az utamat a földszintre, majd készítettem reggelit, amit az ebédlőasztalra helyeztem. A következő három órában viszont díszitettem, elszaladtam a tortáért, közben Lando átvette a rendelt ételeket, és apum segítségével próbálták lefesteni Lanie szobáját. Nem igazán hittem abban, hogy sikerülni fog nekik, de mire visszaértem, a házba festékillat terjengett, és ahogy betettem a tortát a hűtőbe elindultam hátra. Már csak az ajtó felőli falról hiányzott két csíkban a festék, de egyébként az egész szobát halvány rózsaszín borította be.
- Nagyon szép lett! –simogattam meg Lando hátát, aki büszkén vigyorgott.
- Még oda lesz egy tapéta –mutatott arra a falra, amivel majd az ágy lesz szemben.
- És milyenre gondoltál? –kérdeztem.
- Rózsaszín versenyautókra –felelte, mire apum ránézett.
- Jól van fiam –ennyit mondott, de egyértelműen azt gondolta, hogy ez se normális. Én csak elnevettem magam.
- Ha Lanienek megfelel, akkor nekem is –bólintottam.
- Hányra jönnek a vendégek? –nézett az órájára.
- Kettőre, szóval ideje elkészülni –mondtam. – Anyudékat áthívtad?
- Igen, Oliverrel és Savannahval jönnek.
- Rendben –biccentettem.
Egy órával később, a hátsókertben lévő hosszú asztal megterítve állt, középen két rózsaszín lufi díszelgett. Norris szülők és Oliverék is megérkeztek. Egyedül Lando két fiatalabb testvére nem volt jelen, mivel ők Bristolban voltak. Anyuék jól kijöttek Lando szüleivel, Lanie pedig Milával játszott. Max Fewtrell és Ria is megjelentek, akik viszont teljesen lemaradtak az új információkról, sőt még azt sem sejtették, hogy Landoval együtt vagyunk, azon meg pláne kiakadtak, hogy Lanie Lando lánya. De nagyon jó volt a hangulat, és ennek nagyon örültem.
- Mi a helyzet, bébi? –lépett mellém Lando, majd magához húzva megcsókolt.
- Minden tökéletes –feleleltem, mosolyogva és végig simítottam a kezemet a mellkasán. Rózsaszínű ingben volt, és fehér nadrágban, persze rákötelezett, hogy öltözzünk össze, így rajtam meg egy fehér hosszú ruha volt, aminek csak egy pántja volt.
- Annyira szexi vagy ebben a ruhában, hogy tiszta szenvedésként élem meg, hogy nem vehetem le rólad –mondta halkan, és rekedtes hanggal, amitől a testemben megjelent az ismerős bizsergés.
- Majd, ha kész lesz Lanie szobája, bármit levehetsz rólam –reagáltam incselkedve, mire elővette a telefonját.
- Felhívom azokat a gyökereket, hogy holnap reggel hozzák ki a bútorokat –közölte, mire elnevettem magam.
- Legalább tudom mivel kell zsarolni téged –jegyeztem meg szórakozottan. De ő közben a füléhez emelte a készüléket. – Most komolyan felhívod őket? –néztem rá megilletődve.
- Igen –mondta, én pedig csak nevetéssel tudtam reagálni. Pár perces szóváltásba keveredett a céggel, akiktől megrendeltük Lanie szobájába a bútorokat, majd nyertes mosollyal tette le a telefont, és visszalépett hozzám.
- Holnap hozzák, szóval bepakolunk a nap folyamán, este pedig az enyém vagy –húzott magához, majd ismét megcsókolt, csak most hosszabban.
- Rendben –motyogtam a csókba.
A szülinap egészen este hatig elhúzódott, a Norris szülők távoztak a legkorábban, miközben próbálták feldolgozni, hogy Lanie az unokájuk, de úgy tűnt nem annyira sokkolta le őket, mint amire számítottam. De a korai távozásuk oka az volt, hogy utaznak vissza Angliába, így sietniük kellett a reptérre. Max és Ria pedig szintén hat után elmentek, majd anyuékkal és Oliverékkel maradtunk még a medence körül. Lanie a torta evés után teljesen elfáradt Milával együtt, így a nappaliban kidőltek. Mi pedig felnőttek kint maradtunk még beszélgetni.
Augusztus 3. csütörtök
Lanie szobája gyönyörű lett, a fehér bútorok társaságában. Középen helyezkedett el egy fehér kiságy. Szembe vele elfektetett fehér polc, amibe lila tárolókat vettem, és azokba kerültek a játékai. Az ajtó mellett pedig egy ruhásszekrény állt. Annyira még nem volt otthonos, de idővel úgyis az lesz. Lando büszke volt amiért sikerült megcsinálni a szobát, én pedig boldog voltam amiért végre egy család lehetünk.
Szeptember 4. hétfő
- Miért izgulsz ennyire? –nézett rám Lando, miközben én már a hatodik ruha összeállítást mutattam neki.
- Mert végre ismét járhatok egyetemre! Még szép, hogy nem mindegy mibe megyek be első nap!
- Oké, de mindegyikbe gyönyörű vagy –vont vállat.
- Ezzel nem segítesz –közöltem, mire unottan rám meredt.
- Ebben menj, ez laza és szexi –mutatott végig rajtam, egy kék farmer volt rajtam, virágos felsővel.
- Nem úgy nézek ki, mint egy tíz éves?
- Nem! Egyébként is egy tíz éves nem jár egyetemre –tette hozzá.
- Jól van, jó lesz ez –sóhajtottam nagyot, de nem voltam megelégedve az öltözékemmel.
- Elvigyünk? –állt fel, mire elhúztam az ajkam.
- Nem tudom, lehet Lanienek rossz lesz, hogy nem jövök veletek haza –sóhajtottam.
- Lanie-t nem fogja érdekelni –reagálta.
- Kösz!
- Mármint imád téged, csak engem jobban –vont vállat nagyképűen. Mire hitetlenkedve a vállába bokszoltam, ő pedig kihasználva a helyzetet magához húzott, és az ajkainkat összeérintette.
- Szeretlek, bébi –suttogta két csók között.
- Szeretlek –mosolyogtam.
Vége
Sziasztok! Elértünk ennek a könyvemnek is a végéhez! Úgy gondolom így volt a legjobb lezárnom ezt a történetet! Köszönöm szépen a támogatásotokat, a sok kedves kommentet és üzenetet! Nagyon hálás vagyok nektek! ❤️
